Sziasztok! :)
Meghoztam az új részt a blogban! Köszönöm a kommenteket, nyugodtan írjatok névtelenül, de névvel is lehet ja és persze átléptük a 8000+-os OLDALMEGJELENÍTÉST! ;)
Arra gondoltam, hogyha esetleg van valami vicces sztoritok esetleg elképzelésetek, hogy mi lehetne a blogban egy-két dráma,verekedés vagy csak a két főszereplő (Oli és Kriszti) további életéről valami írjátok meg nyugodtan kommentbe esetleg azon a Facebook profilon is írhattok, ahol megszoktam osztani a blogot (Bakosi Kriszti). Néhány jó ötlet lehet, hogy bele is kerül a blogba, persze megemlítem azt a személyt aki leírta nekem! :)
Viszont ehhez a részhez jó olvasást, remélem tetszeni fog, ja és hallgassátok sokat a ByTheWay új dalát: Ébredj és Élj!!!! ♥♥
puszi :*
Film végén megkértem Szikit, hogy kísérjen haza,mivel annyira jól még nem tudok kiigazodni Pesten. Sőt mondhatni semennyire. Lassan mentünk megint csak beszélgetve. Nem tudtam, hogy mit fogok mondani a többieknek, de úgy gondoltam, ha Sziki akarja, majd elmondja a teljes sztorit.
Az ajtó előtt megálltunk, és mivel úgy éreztem a legjobb lesz,ha megölelem, így is tettem.
-Remélem most már minden a legnagyobb rendben!- paskoltam meg a vállát gyengéden.
-Persze...semmi probléma köszönöm, hogy segítettél- válaszolta lehajtott fejjel.
-Majd még beszélünk, szia- búcsúztam el végleg, majd felfelé sétáltam a lépcsőn. Kopogtam párat az ajtón, mivel még nem igazából volt alkalmam arra, hogy saját kulcsot csináltassak.
Hirtelen kivágódott az ajtó és Oli aggódva figyelt engem.
-Hol voltál? Minden rendben? Mit csináltatok ennyi ideig? Mi baja van Szikinek? Ugye már jobban van? A többiek is halálra aggódták magukat, mondj már valamit!- hadarta el a mondandóját, miközben szorosan magához ölelt.
-Ha nem fojtasz meg akkor elmondom- löktem el gyengén magamtól és besétáltam a lakásba. Nem volt otthon Kata, de mivel Oli már egyszer-kétszer volt nálunk, teljesen otthonosan viselkedett. Most is levágódott a kanapéra és figyelmesen nézett engem. Elmondtam hol voltunk miket beszéltünk és ami eszembe jutott, mindent.
-De akkor már semmi baja?-kérdezte
-Már semmi- mosolyogtam vidáman és a Tv-re néztem, ahol épp egy meccs kezdődött.- Ez mi?-mutattam a nagy képernyő felé.
-Real-Barca meccs. Nézed velem?-kérdezte miközben nyakamat karolta át.
-Persze! A Barca simán megveri a Real-t!-mondtam magabiztosan. Régebben nagy Barca rajongó voltam. Apukámmal és nővéremmel mindig fociztunk és amikor csak lehetett, meccseket néztünk akár élőbe vagy esetleg TV-n keresztül.
-Neeeeem! Ezt nem mondod komolyan? Te Barcás vagy?-kérdezte kerek szemekkel.
-Persze! Amióta csak élek!-tettem a szívemre a kezem.
-Ilyen nincs! Egy Barcással járok?! Ez szívás-dőlt hátra a kanapén.
-Hát Drága figyeld meg, hogy simán megverik a Real-t!-most már a száját is kinyitotta úgy bámult rám Oli felhúzott szemöldökkel.
-Rendben te akartad! Fogadjunk! Ha a Real nyer, te kényeztetsz engem egész héten!- mondta pimasz mosollyal.
-Oké, ha pedig a Barca, és természetesen ez lesz, akkor kiszolgálsz egész héten. Viszed a táskámat elviszel oda ahová én akarok menni és végig kisasszonynak, úrnőnek vagy ilyeneknek hívsz!-mondtam el én is a kikötéseimet,amin kicsit gondolkodott Oli, de végül kezet ráztunk.
Kimentem a konyhába ahol 2 zacskó popcornt tettem a mikróba. Miután elkészült kiöntöttem egy-egy tálba és kisiettem vele a nappaliba. Oli kezébe adtam az egyiket, ő pedig illedelmesen megköszöntem, majd nyújtotta a kezét, hogy üljek mellé. Megráztam a fejem és a kanapé másik felébe huppantam le.
-Most ellenfelek vagyunk! És amúgy is...nem ülök vesztesek mellé!-aláztam meg Olit ő pedig csak félmosollyal az arcán bólogatott.
-Én is így gondoltam. Csak tudod a kanapé annak a felén szoktam a vesztesek ülni, nem itt.- vágott vissza.
-Hmm... akkor itt az ideje, hogy változtassunk rajta.
-Sok sikert!
Épp mikor kimondta elkezdődött a meccs. Kezembe vettem a popcornt és figyelmesen néztem a Tv-t. Oli ugyan így tett.Az első 20 percben már olyan gólhelyzetek voltak, hogy lélegzetvisszafojtva meredtünk a képernyőre. Mikor a Barcának volt egy gólhelyzete (amit még én is berúgtam volna de nekik nem sikerült) felálltam ledobva mindent ami a kezembe volt és ökölbe szorított kézzel néztem ahogy Xavi mellérúgja a labdát. Szomorúan ültem vissza, Oli viszont annál inkább éljenzett. Bár mikor a 42. percben Messi berúgta az első gólt ugrálva kiabáltam hol a kanapén, hol a földön.
-Ez az! GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!!-üvöltöttem, majd miután kitomboltam magam nyugodtan folytattam a Tv nézést miközben ettem a popcornt.
-Ez még semmi kislány! Messze van még a meccs vége!-kezébe vett egy szem kukoricát és rám dobta. Nekem se kellett több, a markomba vettem egy csomót és mindet rádobtam. Ő is ugyan így tett, de miután meguntam a dobálózást, megfogtam a műanyag tálat és Olivér fejére borítottam. Hatalmas nevetés tört ki belőlem ahogy leszenvedte a fejéről a tálat és a sós popcorn darabokat szedte ki a hajából. Lerázta magát és szúrós szemekkel nézett rám, miközben felém közeledett. Tudtam, ha most maradok, abból nem sül ki semmi jó. Így amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam és futni kezdtem, Olival a nyomomban.
-Na megállj! Gyere csak ide!-kiabálta mögöttem, miközben Kata szobájába futottam be. Ott átugrottam az ágyat és miután megkerültük a szobát kisiettem. A fürdőbe rohantam, de mikor hátranéztem már senki sem követett. Rossz előérzetem volt, így valami "harci eszköz" után kutattam. A hajhab állt rendelkezésemre, így kezembe vettem és lassan kinyitottam az ajtót miközben magam előtt tartottam a palackot akár csak egy pisztolyt. Halkan osontam végig a lakás minden pontján és még az ajtók mögé is benéztem. Már csak a szobám volt hátra, így oda is benyitottam és mikor megláttam tök üres az egész kimentem. Épp csuktam volna az ajtót és fordultam volna meg mikor egy adag ragadós cucc landolt az arcomba. Számba is került jó nagy mennyiségben, így könnyen megállapítottam, hogy tejszínhabot eszek.
-Háhááá!-mutatott rám Oli gúnyosan nevetve. Letöröltem arcom és miután elég közel állt, én is fújni kezdtem rá a habot. Most fordult a kocka és én futottam utána. Én előre felé fújtam ő pedig hátra. Így futkostunk végig az egész lakáson. Viszont egy szerencsétlen pillanatban, megcsúsztam a habokon és jó nagyot koppantam a földön. Mikor felnéztem már senki sem volt előttem sem a közelemben. Szomorúan vettem észre, hogy teljesen kifogyott a palack tartalma, így feltápászkodtam a földről és óvatosan bementem a konyhába. Kidobtam a palackot és jobb kezembe vettem először egy fürt szőlőt, balba pedig egy üveg csokiszószt. Kiléptem a nappaliba és elkiáltottam magam.
-Gyere ki, ha nem félsz!-mondtam Olinak és abban a pillanatban nyílt a fürdő ajtaja és Oli előállt egy üveg samponnal és egy csomag fültisztítóval. Beálltunk egymás elé amolyan cowboy stílusban és szúrós tekintettel figyeltük egymást. A Tv-ben sípoltak és mintha ez nekünk egy jel lett volna, egymás felé kezdtünk rohanni, miközben én szőlővel ő meg fültisztítóval dobált. Mikor elég közel kerültünk egymáshoz, én szüntelenül nyomtam rá a csokiszószt ő meg a ruhámra,a hajamra mindenemre nyomott tusfürdőt. Mikor kifogytak a "fegyvereink" egymás haján kenegettük a rajta lévő dolgokat. Én hajat mostam víz nélkül Oli meg csokiszósszal. Hirtelen Oli megfogta derekam és közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Nevetve váltunk el egymástól és ültünk vissza a kanapéra amin már minden volt. A meccsnek vége lett, de nem tudtuk mennyi az állás. Igazából nem is érdekelt.
-Jó kis menet volt!-mondta Oli. -Kár hogy vesztettél.-nyújtotta ki rám a nyelvét gonoszan.
-Hol élsz te? Én nyertem!-és elkezdtünk vitatkozni. Érveket dobtunk fel, hogy ki mivel dobálta, fújta a másikat és milyen mennyiségben. Ezt addig csináltuk amíg hirtelen kattant a zár és Kata lépett be. Olival összenéztünk és behúztuk a nyakunkat.
- ITT MEG MI A FENE TÖRTÉNT??- kérdezte kis szüneteket hagyva a szavak közt.
-Focimeccset néztünk?!-kérdeztem kétértelműen. -Kérsz popcornt?-vettem fel a földről egy adag tejszínhabosat és felé nyújtottam.
-Takarítsatok fel! Most!-parancsolt ránk. Lehajtott fejjel kullogtunk a konyhába és gumikesztyűt vettünk a kezünkre, elővettünk egy szemeteszacskót és szivacsot, majd elkezdtük felszedni a földről az undorító harci maradványokat.
-Máskor inkább csak szavakkal háborúzzunk..-tanácsolta Oli én pedig megértően bólogattam.
-Mindenhova került?-kérdeztem
-Hát mivel minden szobát végigfutottunk, igen mindenhol nagy kupi van.-mondta
-Hú...-fújtam ki a levegőt.
2 óra kemény takarítás után csillogott-villogott a ház minden egyes helye.Bementünk a szobámba ahol Oli megfogott egy lapot és irkálni kezdett. Felém fordult és kezembe nyomta a lapot. Megnéztem és az állt rajta: We are young.
Elővette a telefonját és csinált egy képet.
Fáradtan ültem le a szobámban az ágyra, Oli pedig ugyan úgy tett. Végigfeküdtem az ágyon magam után húzva az eddig mellettem ülő fiút.Csak feküdtünk egymás mellett. Oldalra fordítottam a fejem és barátom is így tett. Összekulcsolta ujjainkat és egymást néztük. Elmosolyodtam és becsuktam a szemem. Ott helyben el is aludtam. Nem tudom hogy történt,mert nem is voltam álmos. Mégis az a tudat, hogy Oli kezét fogva aludtam el...nem ment ki a fejemből.
***
Reggel nem egyedül ébredtem. Oli ugyan úgy feküdt mellettem, csak épp takaró volt rajtunk. A vállán volt a fejem és kezünk még mindig össze volt kulcsolva. Eszembe jutott a tegnapi nap és kicsit elkuncogtam ahogy eszembe jutottak a történések. Lassan és óvatosan kimásztam Oli mellől és a konyha felé vettem az irányt. Előtte elindultam megkeresni nővérem, de mivel nem találtam úgy gondoltam csinálok valamit reggelire. Elővettem két szelet kenyeret és a pirítóba tettem. Vizet kezdtem melegíteni teának és még tojást is felvertem, hogy legyen rántotta. Megszólalt a nappaliba a telefon így oda rohantam. Egy nő keresett valami Attilát, de mondtam, hogy tudomásom szerint még nem lakik nálunk semmilyen Attila. Mire visszaértem a konyhába a pirítós már szénné égett. A tojással végeztem, de véletlenül túlsóztam. És ha ez nem lett volna elég, a teába meg túl sok cukrot tettem, ezért az egész olyan édes volt, mintha egy kiló cukrot beletettem volna. Idegesen kapkodtam mikor hirtelen valaki megérintette a hátamat én pedig ijedtemben orrba vágtam.
-Úristen ne haragudj Oli!-kértem elnézést összeráncolt szemöldökkel.
-Semmi baj...-mondta, de mikor elvette kezét az orrától, dőlni kezdett belőle a vér.
-Áááá úristen mindjárt hozok valamit! Pillanat...-berohantam a szobámba és hirtelen azt se tudtam mit hova tegyek-vegyek. Az első ruhadarabot ami a kezem közé akadt megfogtam és kirohantam vele.
-Ezt tedd oda.-adtam oda neki és miután megláttam a kezébe az eddig tiszta fehérneműmet a vér a fejembe szökött.
-Ez a bugyid?-röhögött fel Oli.
-Nee...eddig fehér volt!-bosszankodtam.
-Hát...tudod a pöttyös az igazi.- viccelt és belőlem is kitört a nevetés.
-Na add ide!-nyújtottam a kezem.
-Miért is?-kérdezte pimaszul.
-Oli! Add. Ide!-parancsoltam rá, de semmi haszna nem volt.
-Mert ha nem mi lesz? Kinyomod a szemem?-válaszolt nevetve.
-Haha nagyon vicces. Na komolyan a vért nem lehet belőle kiszedni egykönnyen!-erősködtem tovább, de Oli csak felkelt a székről és elindult.-Most hova mész? Add vissza!-indultam utána, ő pedig ismét futni kezdett.Hirtelen olyan Dejavú érzésem lett. Miután Olinak elállt az orrából folyó vér, felemelte a bugyimat és mintha lasszó lenne, úgy lóbálta mindenfelé.
-Megvesztél? Add ide!- siettem utána,majd végül mivel semmi más megoldást nem láttam arra, hogy megálljon, ráugrottam a hátára. Ő futott velem együtt a hátán miközben szakadtunk a nevetéstől és közbe a bugyimat lóbálta én meg a kezét akartam megfogni, hogy elvegyem tőle.
Ismét a földön landoltunk amikor Oli elvesztette az egyensúlyát. Már egészen kezdtem megszokni, hogy mindig elesünk.
-Végre!-vettem el tőle a fehérneműmet és bevittem a fürdőbe. -Olyan hülye vagy!- ütöttem meg gyengén a fejét és felhúztam a földről.
-Most miért? Ezt sem én kezdtem, te adtad ide a bugyidat, ami mellesleg jó illatú és tegnap sem én kezdtem el a Real-Barca meccs közben a "háborút"!
-De te folytattad!-védtem magam
-Mert te nem ezt tetted volna? A fejemre borítottál egy tál popcornt!-nevetett ismét.
-Jól van na...-ismertem be és, hogy tereljem a témát feldobtam egy ötletet.-Megyünk reggelizni?
-Persze!-indult meg.
-Öhm...nem akarsz te csinálni valamit...khmm nekem nem igazából jött össze.-vallottam be.
-Ez meg mi?-fogta meg a fekete égett kenyeret.
-Pirítós! Színváltós...-válaszoltam, de Ő csak felkuncogott.
-És ez? Ennek mi baja?-nézett a tojásra.
-Kóstold meg.-adtam a kezébe egy villát.
-Meghalok?-kérdezte.
-Nem vállalok felelősséget!-emeltem fel a kezem védekezően. Óvatosan vett egy kis darabot és nagy levegőt vett,majd bevette a szájába.
-Erre hány kiló sót tettél?-szemöldökét összehúzta és mindenféle hülye fejet vágott.
-Hát ahogy elnézlek 2kiló biztos került bele.-mondtam.
-Inkább, majd én csinálok valamit!-vette kezébe a fakanalat.
Leültem a székre és figyeltem amit csinál. Mindenre figyelt és mindent nagyon pontosan csinált.
Miután elkészült elém tett egy tányér rántottát mellé pirítóssal aminek PIRÍTÓS íze volt. Azonnal enni kezdtem meg sem várva barátom. Mikor leült már megettem a felét. Teát is tett elém és maga elé is.
-Ez az amit én csináltam?-kérdeztem a tea felé biccentve.
-Gondolom hát ott volt a konyhapulton.
-Jaa....akkor igyál csak nyugodtan!-mosolyogtam rá.
-Hát jó...-beleivott a teába és azonnal a csap felé futott. Kiköpte a teát és értetlenül fordult felém.
-Ebbe került a másik 2 kiló...-mondtam. Oli csak nevetett és visszaült mellém.- Nem egy konyhatündér lett a barátnőd, csak úgy mondom!-haraptam bele a kenyérbe.
-Észrevettem...-csókolt meg.
JÓL CSAK A SZÍVÉVEL LÁT AZ EMBER....
AMI IGAZÁN LÉNYEGES A SZEMNEK LÁTHATATLAN
AMI IGAZÁN LÉNYEGES A SZEMNEK LÁTHATATLAN
2014. november 29., szombat
2014. november 23., vasárnap
17.RÉSZ-- MOZI
Sziasztok Drága Olvasók!
Először is köszönöm szépen a 7000+-os oldalmegjelenítést és a kommenteket is!
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb hozni a részt, csaj technikai problémák akadtak,de már minden rendben van :D
Nos itt a 17. Rész amihez jó olvasást kívánok VISZONT! Szeretnék elnézést kérni azért mert ez kicsit rövid rész lett és szerintem nem lett valami jó. :/ tényleg sajnálom, de ebben részt játszik az a technikai probléma is (ami igazából a gépemet érinti)
Puszi nektek :*
Egy nyári naphoz képest elég hideg volt. Sütött a nap a kínos, lágy szellők mégis hűvösebbé tették a levegőt.
Ott ültünk egymás mellett szótlanul Szikivel. Halványan felé fordultam és arcát kémleltem. Zavart volt és egyáltalán nem nyugodt. Szemei alatt kis karikák jelentek meg, kezeit folyamatosan piszkálta és tekintetét nem akarta levenni a földről. Mintha bármi érdekes is lenne benne úgy nézte.
-Szép időnk van... Bár kicsit hűvös -törtem meg a kínos csöndet. Felém fordult és csak nézett. Perceken át meg se szólalt. Álltam tekintetét és egyre inkább elmerültem szemeiben.
-Gondolom jól telt az estéd-nézett ismét a földre.
-Inkább arra lennék kíváncsi te hol voltál?-vontam kérdőre.
-Ezt én is kérdezhetném
-Valamit meg kellett beszélnünk Olival . -hazudtam végül. Nem tehettem mást. Ha elmondtam volna, hogy együtt vagyok Olival, akkor megint, csak magába roskadt volna. Most nem kell ilyenekről tudnia. -Jó rendben én vele voltam. Történt köztünk...egy pici félreértés és meg kellett beszélnünk. És te? Miért vagy itt?
-2 hete ért véget a kapcsolatom ami decemberben lett volna 7 éves. Tudod milyen sok idő ez a 7 év? Imádtam Zsófit mindig együtt voltunk és sosem néztem más lányra, csak vele mentem buliba és ő mindig mindenben támogatott és én is ugyanezt tettem. El akartam venni feleségül. Sokszor szóba jött,de mivel nekem elég zűrös volt és még kicsit mindig az az életem, így kénytelen voltam lemondani róla. Egyik nap csúnyán összevesztünk. Azt hittem majd úgyis kibékülünk, de...később bejelentette hogy neki van valakije és költözzek el. Természetesen nem tettem. Ha már megcsalt, nehogy még én menjek el a közös lakásból! Mindegy... Utána találkoztam egy lánnyal, aki kedves, vicces,és okos is. De tegnap rájöttem, hogy van barátja. Miért történnek velem ilyenek!? Én miért nem lehetek boldog?-szótlanul hallgattam Szikit és egyre inkább gyűlölni kezdtem azt a Zsófit.
-Figyelj rám Sziki! -megfogtam két kezemmel az arcát és magam felé fordítottam. - Mindenki megtaláltja a boldogságot, még te is! Helyes,okos pasi vagy, akiért bolondulnak a lányok. Én 2 évig nem láttam, mégis boldog vagyok és voltam. Te is legyél az. Tudom ez most így nehéz neked,de mi melletted leszünk. Zsófi egy olyan lánnyá vált aki nem tudja értékelni az igaz szerelmet, amit te nyújtottál. De azt mondom tegyél rá magasról mutasd meg neki hogy boldog vagy.
-Köszönöm, hogy segíteni próbálsz, csak ez nem olyan egyszerű... De igazad van teszek rá! Ez a múlt, én meg a jelenben élek! Menjünk bulizni!-indult meg nagy hirtelen.
-Hohó! Nem kell leinni magad! Megyünk reggelizünk valahol szépen hazamész rendbe szeded magad és utána elmegyünk moziba. 7-en! Na gyere. -Fogtam meg a karját és vezetni kezdtem. Előtte gyorsan és kevésbé feltűnően Olira pillantottam, majd bólintottam egyet jelezve semmi baj nem lesz.
Beszélgetni kezdtünk. Mindenről a ByTheWay-ről, az iskoláról a családunkról, és ilyenekről. Próbáltam minél inkább elterelni a figyelmét, és úgy láttam sikerült is. Egy kis utcába sétáltunk, mikor egy pékséget fedeztünk fel és még le is lehetett ülni. Így bementünk. Sziki vett egy lekváros buktát, én meg szokás szerint egy kakaós csigát kértem. Meséltem a gyerekkoromról és a velem szembe ülő fiú csak hallgatott. Utána ő is mesélt.
Miután jól megkajáltunk, elindultunk Szikihez.
-Ugye nem baj,ha elkísérlek?-kérdeztem boci szemekkel.
-Dehogy! Én is úgy gondoltam hogy jössz. Közbe megmutatom a szabadság szobrot is.-mondta mosolyogva. Végre egy kis görbület is látszott az arcán ami vidámságra utalt.
Ámulatba ejtett Budapest szépsége. Az épületek, emberek és a látvány. Sziki minden érdekességről mondott egy-két jó szót vagy pedig hozzá kötött egy vicces emléket. Úgy járkáltam akárcsak egy turista. Szívem szerint mindent lefényképeztem volna, de utána eszembe jutott, mivel Pesten lakom bármikor megnézhetem. Végül bekanyarodtunk egy panelház felé, ahol egyenesen a 2. emeletig mentünk.
-Megjöttünk! -nyitott be barátom egy fa ajtón és előre engedett. A falak színei nyugtatóak voltak, mindenhol kép vagy egy festmény.Bevezetett a nappaliba ahol egy fekete bőrkanapén foglaltam helyet. Csak vártam és vártam. Már elég sok idő eltelt, mikor kezdtem aggódni. Ahhoz az ajtóhoz léptem ahol bement Sziki.
-Minden rendben? -kopogtam be. Válasz nem jött,így benyitottam. Nem éppen várt látvány fogadott. Sziki félmesztelenül állt egy fehér szekrény előtt és a szekrény tartalmát nézegette. Lazán megfordult és félmosolyra húzta ajkait.
-Mindjárt elkészülök-mondta halál nyugodtan én meg teljesen zavartan éreztem magam, melynek a következménye az lett, hogy olyan piros lett a fejem, mint a kigyulladt féklámpa a kocsikon.
-Öhm...o...oké - mondtam, majd gyorsan elsiettem onnan. Nagy levegőket véve lépkedtem vissza a nappaliba. Próbáltam elterelni a gondolataimat azzal,hogy a falon logó képeket nézegetten.Hirtelen megakadt a szemem egy olyan fotón ahol a 4 fiú állt. Csak elmosolyodtam.
-Ez azon a nyáron készült mikor megalakult a ByTheWay. Akkor tettünk fogadalmat, hogy ez a név lesz az életünk. A jövőnk... -mondta egy hang (azaz Sziki) a hátam mögött. -Mutatok valamit,gyere. -Fogta meg kezem és a konyhával szemben lévő ajtó felé sietett.
Kinyitotta az ajtót és kerek szemekkel bámultam. A falon ezer kép lógott a fiúkról, mint láttam az x-faktorban készültek. Egy csomó plakát volt amin vagy Sziki neve vagy a profilja esetleg a ByTheWay szó volt felfestve.
-Ez volt a számunk az x-faktorban. -mutatott egy papírra amire alkoholos filccel volt ráírva : 9028
-Ez egyszerűen...hihetetlen jó. Ennyi mindent kaptál a rajongóktól?-apró bólintott, én pedig tovább nézegettem a szoba titkait.
-Lassan induljunk. -Mondta, és mivel én is helyeseltem az ötletet így elindultunk ismét.
- Öhm...nem tudnád felhívni Olit? Csak mert ugye a többiek is jönnek a moziba és hogy hol és mikor találkozzunk. Nekem... Nincs itt a telefonom. -mondtam. Sziki mosolya hirtelen ráfagyott az arcára.
-Nem...nem mehetnénk csak ketten? Most nem szeretnék nagy társaságba lenni, ha nem baj.
-Dehogy. Megértem! Akkor elmegyünk ketten-indultunk ismét útnak.
Sosem hittem volna hogy hirtelen ennyi barátom lesz. Úgy láttam Sziki megbizik bennem és én is viszinoztam ezt. Régebben inkább csak egyedül ültem a padban és nem igazából barátkoztam. Egy fiú barátom volt, Kristóf akiben mindig megbiztam és sosem csalódtam. De miután a baleset megtörtént nem hallottam felőle semmit. Elvesztettem őt is úgy ahogy a szüleimet. Utána már más életet kezdtem. És most van egy srác akivel boldog vagyok,akibe teljesen beleestem. És ő mutatott nekem még 5 másik olyan embert akik...mások. Akikkel lehet hogy még csak most találkoztam de kicsit mégis olyan mintha már évek óta ismerném őket.
-Mit nézünk?-kérdezte Sziki, megtörve a gondolataimat.
-Nem tudom. Ami éppen lesz.-válaszoltam egyszerűen, de akkor már ott álltunk a mozi előtt.
-10 perc múlva kezdődik az Éhezők viadala. Jó lesz az.-mondta Sziki. Válaszomat már meg sem várta csak behuzott az ajtón.
-2 jegyet kérek az Éhezők viadalára.és egy közepes popcornt.
-Tessék -adta oda a jegyeket és a rendelt kaját.
Bementünk a terembe ahol a nagy kivetitő fogadott. Leültünk és pár perc múlva elindult a film.
Érdekes volt a történet így teljesen felkeltette az érdeklődésemet. Azt hiszem az első részét néztük meg. Mikor az Arénába voltak és megölték a kislányt akit a főszereplő is szeretett sírva fakadtam. Vagyis csak könnyeztem. Mikor viszont hirtelen megöltek valakit eltakartam a szemem és félve rezzentem össze.
-Jól agy?-suttogta felém szavait Sziki. Megráztam a fejem mire odahajolt hozzám és fél kezével átkarolt. Ez nem jelentett semmit. Csak egy baráti gesztus volt amit abban a pillanatban nagyon is díjaztam. Így néztük tovább a filmet. Semmi hátsószándékkal csak barátilag.
Először is köszönöm szépen a 7000+-os oldalmegjelenítést és a kommenteket is!
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb hozni a részt, csaj technikai problémák akadtak,de már minden rendben van :D
Nos itt a 17. Rész amihez jó olvasást kívánok VISZONT! Szeretnék elnézést kérni azért mert ez kicsit rövid rész lett és szerintem nem lett valami jó. :/ tényleg sajnálom, de ebben részt játszik az a technikai probléma is (ami igazából a gépemet érinti)
Puszi nektek :*
![]() |
| Szikszai Péter |
Ott ültünk egymás mellett szótlanul Szikivel. Halványan felé fordultam és arcát kémleltem. Zavart volt és egyáltalán nem nyugodt. Szemei alatt kis karikák jelentek meg, kezeit folyamatosan piszkálta és tekintetét nem akarta levenni a földről. Mintha bármi érdekes is lenne benne úgy nézte.
-Szép időnk van... Bár kicsit hűvös -törtem meg a kínos csöndet. Felém fordult és csak nézett. Perceken át meg se szólalt. Álltam tekintetét és egyre inkább elmerültem szemeiben.
-Gondolom jól telt az estéd-nézett ismét a földre.
-Inkább arra lennék kíváncsi te hol voltál?-vontam kérdőre.
-Ezt én is kérdezhetném
-Valamit meg kellett beszélnünk Olival . -hazudtam végül. Nem tehettem mást. Ha elmondtam volna, hogy együtt vagyok Olival, akkor megint, csak magába roskadt volna. Most nem kell ilyenekről tudnia. -Jó rendben én vele voltam. Történt köztünk...egy pici félreértés és meg kellett beszélnünk. És te? Miért vagy itt?
-2 hete ért véget a kapcsolatom ami decemberben lett volna 7 éves. Tudod milyen sok idő ez a 7 év? Imádtam Zsófit mindig együtt voltunk és sosem néztem más lányra, csak vele mentem buliba és ő mindig mindenben támogatott és én is ugyanezt tettem. El akartam venni feleségül. Sokszor szóba jött,de mivel nekem elég zűrös volt és még kicsit mindig az az életem, így kénytelen voltam lemondani róla. Egyik nap csúnyán összevesztünk. Azt hittem majd úgyis kibékülünk, de...később bejelentette hogy neki van valakije és költözzek el. Természetesen nem tettem. Ha már megcsalt, nehogy még én menjek el a közös lakásból! Mindegy... Utána találkoztam egy lánnyal, aki kedves, vicces,és okos is. De tegnap rájöttem, hogy van barátja. Miért történnek velem ilyenek!? Én miért nem lehetek boldog?-szótlanul hallgattam Szikit és egyre inkább gyűlölni kezdtem azt a Zsófit.
-Figyelj rám Sziki! -megfogtam két kezemmel az arcát és magam felé fordítottam. - Mindenki megtaláltja a boldogságot, még te is! Helyes,okos pasi vagy, akiért bolondulnak a lányok. Én 2 évig nem láttam, mégis boldog vagyok és voltam. Te is legyél az. Tudom ez most így nehéz neked,de mi melletted leszünk. Zsófi egy olyan lánnyá vált aki nem tudja értékelni az igaz szerelmet, amit te nyújtottál. De azt mondom tegyél rá magasról mutasd meg neki hogy boldog vagy.
-Köszönöm, hogy segíteni próbálsz, csak ez nem olyan egyszerű... De igazad van teszek rá! Ez a múlt, én meg a jelenben élek! Menjünk bulizni!-indult meg nagy hirtelen.
-Hohó! Nem kell leinni magad! Megyünk reggelizünk valahol szépen hazamész rendbe szeded magad és utána elmegyünk moziba. 7-en! Na gyere. -Fogtam meg a karját és vezetni kezdtem. Előtte gyorsan és kevésbé feltűnően Olira pillantottam, majd bólintottam egyet jelezve semmi baj nem lesz.
Beszélgetni kezdtünk. Mindenről a ByTheWay-ről, az iskoláról a családunkról, és ilyenekről. Próbáltam minél inkább elterelni a figyelmét, és úgy láttam sikerült is. Egy kis utcába sétáltunk, mikor egy pékséget fedeztünk fel és még le is lehetett ülni. Így bementünk. Sziki vett egy lekváros buktát, én meg szokás szerint egy kakaós csigát kértem. Meséltem a gyerekkoromról és a velem szembe ülő fiú csak hallgatott. Utána ő is mesélt.
Miután jól megkajáltunk, elindultunk Szikihez.
-Ugye nem baj,ha elkísérlek?-kérdeztem boci szemekkel.
-Dehogy! Én is úgy gondoltam hogy jössz. Közbe megmutatom a szabadság szobrot is.-mondta mosolyogva. Végre egy kis görbület is látszott az arcán ami vidámságra utalt.
Ámulatba ejtett Budapest szépsége. Az épületek, emberek és a látvány. Sziki minden érdekességről mondott egy-két jó szót vagy pedig hozzá kötött egy vicces emléket. Úgy járkáltam akárcsak egy turista. Szívem szerint mindent lefényképeztem volna, de utána eszembe jutott, mivel Pesten lakom bármikor megnézhetem. Végül bekanyarodtunk egy panelház felé, ahol egyenesen a 2. emeletig mentünk.
-Megjöttünk! -nyitott be barátom egy fa ajtón és előre engedett. A falak színei nyugtatóak voltak, mindenhol kép vagy egy festmény.Bevezetett a nappaliba ahol egy fekete bőrkanapén foglaltam helyet. Csak vártam és vártam. Már elég sok idő eltelt, mikor kezdtem aggódni. Ahhoz az ajtóhoz léptem ahol bement Sziki.
-Minden rendben? -kopogtam be. Válasz nem jött,így benyitottam. Nem éppen várt látvány fogadott. Sziki félmesztelenül állt egy fehér szekrény előtt és a szekrény tartalmát nézegette. Lazán megfordult és félmosolyra húzta ajkait.
-Mindjárt elkészülök-mondta halál nyugodtan én meg teljesen zavartan éreztem magam, melynek a következménye az lett, hogy olyan piros lett a fejem, mint a kigyulladt féklámpa a kocsikon.
-Öhm...o...oké - mondtam, majd gyorsan elsiettem onnan. Nagy levegőket véve lépkedtem vissza a nappaliba. Próbáltam elterelni a gondolataimat azzal,hogy a falon logó képeket nézegetten.Hirtelen megakadt a szemem egy olyan fotón ahol a 4 fiú állt. Csak elmosolyodtam.
-Ez azon a nyáron készült mikor megalakult a ByTheWay. Akkor tettünk fogadalmat, hogy ez a név lesz az életünk. A jövőnk... -mondta egy hang (azaz Sziki) a hátam mögött. -Mutatok valamit,gyere. -Fogta meg kezem és a konyhával szemben lévő ajtó felé sietett.
Kinyitotta az ajtót és kerek szemekkel bámultam. A falon ezer kép lógott a fiúkról, mint láttam az x-faktorban készültek. Egy csomó plakát volt amin vagy Sziki neve vagy a profilja esetleg a ByTheWay szó volt felfestve.
-Ez volt a számunk az x-faktorban. -mutatott egy papírra amire alkoholos filccel volt ráírva : 9028
-Ez egyszerűen...hihetetlen jó. Ennyi mindent kaptál a rajongóktól?-apró bólintott, én pedig tovább nézegettem a szoba titkait.
-Lassan induljunk. -Mondta, és mivel én is helyeseltem az ötletet így elindultunk ismét.
- Öhm...nem tudnád felhívni Olit? Csak mert ugye a többiek is jönnek a moziba és hogy hol és mikor találkozzunk. Nekem... Nincs itt a telefonom. -mondtam. Sziki mosolya hirtelen ráfagyott az arcára.
-Nem...nem mehetnénk csak ketten? Most nem szeretnék nagy társaságba lenni, ha nem baj.
-Dehogy. Megértem! Akkor elmegyünk ketten-indultunk ismét útnak.
Sosem hittem volna hogy hirtelen ennyi barátom lesz. Úgy láttam Sziki megbizik bennem és én is viszinoztam ezt. Régebben inkább csak egyedül ültem a padban és nem igazából barátkoztam. Egy fiú barátom volt, Kristóf akiben mindig megbiztam és sosem csalódtam. De miután a baleset megtörtént nem hallottam felőle semmit. Elvesztettem őt is úgy ahogy a szüleimet. Utána már más életet kezdtem. És most van egy srác akivel boldog vagyok,akibe teljesen beleestem. És ő mutatott nekem még 5 másik olyan embert akik...mások. Akikkel lehet hogy még csak most találkoztam de kicsit mégis olyan mintha már évek óta ismerném őket.
-Mit nézünk?-kérdezte Sziki, megtörve a gondolataimat.
-Nem tudom. Ami éppen lesz.-válaszoltam egyszerűen, de akkor már ott álltunk a mozi előtt.
-10 perc múlva kezdődik az Éhezők viadala. Jó lesz az.-mondta Sziki. Válaszomat már meg sem várta csak behuzott az ajtón.
-2 jegyet kérek az Éhezők viadalára.és egy közepes popcornt.
-Tessék -adta oda a jegyeket és a rendelt kaját.
Bementünk a terembe ahol a nagy kivetitő fogadott. Leültünk és pár perc múlva elindult a film.
Érdekes volt a történet így teljesen felkeltette az érdeklődésemet. Azt hiszem az első részét néztük meg. Mikor az Arénába voltak és megölték a kislányt akit a főszereplő is szeretett sírva fakadtam. Vagyis csak könnyeztem. Mikor viszont hirtelen megöltek valakit eltakartam a szemem és félve rezzentem össze.
-Jól agy?-suttogta felém szavait Sziki. Megráztam a fejem mire odahajolt hozzám és fél kezével átkarolt. Ez nem jelentett semmit. Csak egy baráti gesztus volt amit abban a pillanatban nagyon is díjaztam. Így néztük tovább a filmet. Semmi hátsószándékkal csak barátilag.
2014. november 1., szombat
16 FEJEZET -- CSAK KETTEN
Sziasztok!! :)
Meghoztam az új részt!! :3 és túlléptük a 6000 oldalmegjelenítést!! köszönöm :*
FIGYELEM!!!! EZ A RÉSZ +16-OS JELENETEKET TARTALMAZ!:D
16 éven aluliaknak nem ajánlott!! Remélem tetszeni fog ez a rész is! :)
kommenteljetek nyugodtan írjatok véleményt,ha tetszik, ha pedig nem írjátok meg min kéne változtatnom :)
puszi, jó olvasást :*
*Kriszti szemszöge*
Sápadt arccal figyeltem az előttem álló fiút,aki boldogan mosolygott rám. Szemei csillogtak, haja már szét volt borzolva de mégis tökéletesen nézett ki.
-Merre jártál? Gondoltam mehetnénk táncolni.- fogta meg kezem,de én abban a pillanatban el is rántottam azt.
-Hogy képzelted ezt? -tértem rá a lényegre, és szinte észre sem vettem az előző kérdését. Szemöldökét összeráncolta és értetlenül figyelt engem.
-Mire gondolsz?-kérdezte gyanakvó hangon.
-Hogy mondhattad azt Ricsinek, hogy együtt vagyunk, mikor CSAK barátként nézel rám!-mondtam neki határozottan, kezemet pedig akaratlanul is ökölbe szorítottam.
-Fiatal hozzád! Csak nem akarsz tán összejönni vele? De várj! Hogy érted azt, hogy csak én nézek barátként rád....te nem?- Hangja először hangos volt,szinte kiabált velem,de az utolsó mondatnál ellágyult. Megijedtem. Nem tudtam mit mondjak, azt amit érzek vagy hazudjak.
- Ki vagy te az apám?Ne szabd meg kivel barátkozzak, ismerkedjek vagy csókolózzak!- kiabáltam már én is vele.
-Nem válaszoltál a kérdésemre!! Te nem barátként nézel rám? -tette fel ismét a kérdést mintha nem is hallotta volna amit előtte elmondtam. A tenyerem izzadni kezdet, ajkaimat harapdáltam idegességemben és szívem olyan gyorsan dobogott, hogy azt hittem kiugrik a helyéről.
-Jó! Ha ezt akartad hallani tessék: Szerelmes vagyok beléd te ökör! A mosolyodba, a szemeidbe mindenedbe! Amikor hozzám érsz akaratlanul is kiráz a hideg nem tehetek róla! Ez van....kimondtam!-arrébb löktem a tátott szájjal hallgató fiút és inkább kirohantam. Muszáj voltam elmenni onnan és kicsit egyedül lenni.Odakint szakadt az eső,de engem ez zavart a legkevésbé. Szemeimbe könnyek szöktek, amik egymást váltva gurultak le arcomon. Nem érdekelt, hogy vizes leszek, leázik a sminkem vagy a hajam tönkremegy. Csak nem akartam Oli közelébe lenni. Elkezdtem futni, de semmi ötletem nem volt merre megyek. Az első utcába befordultam. Valami a fejemben mégis megálljt parancsolt, ezért így is tettem. A szakadó esőben, teljesen elázva ott álltam egyedül. A disco zenéje teljesen betöltötte a halk kis utcát. Valaki felém közeledett,de én nem is figyeltem rá. Azt hittem, hogy egy hazafelé siető ember, de más lett a véleményem, mikor az az illető hozzáért a vállamhoz és maga felé fordított. Üres tekintettel figyelt engem, ő is elázott rendesen. Mélyen szemembe nézett majd ajkaimra. Keze közé vette arcom, majd ajkainkat összetapasztotta.
Gyomromban az úgynevezett pillangók szárnyalni kezdtek,ha nem kapaszkodtam volna belé,teljesen a földre estem volna. Gyengéden csókolt, de mégis érzékien. Azt akartam, hogy ez a pillanat sose érjen véget, mégis levegőhiány miatt muszáj voltunk elválni egymástól. Féltérdre ereszkedett az egyik pocsolyába és kezemet sajátja közé zárta.
-Bakosi Kriszti! Tudom nagy hülye vagyok. Igazából egy ilyen gyönyörű és okos lány mint te, meg sem érdemelne egy hozzám hasonló idiótát. Mégis ezek szerint te is úgy érzel ahogy én, épp ezért veszem a bátorságot és megkérdezem: Lennél a barátnőm? - nevetve mondtam egymás után háromszor igent, majd miután felállt Oli, megölelt és megcsókolt. Az a csók olyan volt amit még életemben nem éreztem. Tele volt szeretettel, boldogsággal, és élettel.
-Miért nem mondtad előbb,hogy.... hogy tetszem neked?-kérdeztem nagy nehezen miután ismét elváltunk egymástól.
-Nem mertem. Eddig nem láttál még engem,így nem mertem megkérdezni. Utána meg a megfelelő alkalmat vártam, de nekem már így is jó!-mosolyodott el és megfogta a kezem. - Gyere elmegyünk hozzám -mondta.
-Rendben!-nevetve indultunk el a szakadó esőben, kicsit piásan, de boldogan. Még most sem volt senki az utcán esetleg egy-két esernyős fiatal,akik hozzánk hasonlóan épp egy buliból csöppentek ki,csak ahogy elnéztük ők egy másikat kerestek.
Elég sokat sétáltunk, mire egy nagy panelház elé értünk. Oli kinyitotta az ajtót, majd előre engedett. A lifthez értünk,majd megnyomta a 7-es számot. Rám nézett és egy pimasz mosoly kúszott arcára. Közeledett felém én pedig háttal nekidőltem a lift oldalának. Ő a kezét megtámasztotta mellettem. Kínzó lassúsággal közeledett ajkaim felé,de nem tapasztotta össze őket, így én cselekedtem. Nyelveink táncot kezdtek járni egymással,kezemnek nem tudtam parancsolni, ezért Olivér vizes hajába vezettem. Ő kezét fenekemre tette, majd felemelte azt, így dereka köre tettem lábaimat. Számról egyre lentebb haladt. Forró csókjaival már nyakamat kezdte kényeztetni. Ebben a pillanatban kinyílt a lift ajtaja és egy idős hölgy szállt be. Mi abban a pillanatban szétmentünk egymástól.
-De kérem! Legalább valami tisztességes helyen legyenek ne itt! Tudják itt más emberek is járkálnak magukon kívül!-förmedt ránk idegesen az idős hölgy és tekintetét nem akarta rólam levenni. Egymásra néztünk Olival és akaratlanul is nevetésbe kezdtünk. Persze csak halkan nehogy a nő még ezért is ránk szóljon. Mikor végre felértünk a 7. emeletre Olivér szinte betörte az ajtót. Miután bejutottunk időm sem volt szétnézni Oli felkapott ,olyan menyasszony stílusban, és egyből a szobájába vitt. Ott óvatosan letett az ágyra és egyből elkezdte falni ajkaimat. Kezét megtámasztotta mellettem és úgy csókolt. Pólójától közben próbáltam minél hamarabb megszabadítani ami sikerült is. Ránéztem és akaratlanul is beleharaptam alsó ajkamba. Teljes kilátás nyílt fedetlen felsőtestére. Jobb kezemet óvatosan végighúztam a nyakától egyre lejjebb haladva. Nadrágjánál megálltam és övét kezdtem el kicsatolni. Ő sem hagyta hogy sokáig fedve legyen testem. Ruhám cipzárját hamar megtalálta és elkezdte leszedni rólam. Kis segítséggel sikerült is leszedni, így már csak fehérneműben feküdtem alatta. Elmosolyodott rajtam, majd ismét forró csókokkal kényeztetett. A levegőt egyre sűrűbben kapkodtam ami neki is feltűnt,de csak egy biztató mosolyt küldött felém, majd folytatta félbe hagyott munkáját. Melltartómat le is vette rólam, majd tekintetével végigmért. Szégyenlősen takargattam magam kezemmel, de ő csak gyengéden megfogta kezem és levette a takart pontról.
-Gyönyörű vagy! - mondta a vér pedig egy pillanat alatt a fejembe szökött. Teljesen elvörösödtem és megszólalni sem tudtam. Lassan minden ruha lekerült rólam és róla is.
-Neked...én vagyok az első?- kérdezte alig hallhatóan.
-....nem.-mondtam- előtted volt egy három évig tartó kapcsolatom...-mondtam,majd fejemet oldalra hajtottam.
-Hej semmi baj! Nekem sem te vagy az első nyugodj meg.-mondta kicsit nevetve. Kezemet mellkasára tettem és csókolgatni kezdtem. Pár másodperc múlva már is éreztem az igazi közelségét. Minden pillanatban egyre közelebb kerültem a mennyországhoz. Néha egy-két halk nyögés hagyta el a számat ugyan úgy ahogy neki is. Mozdulatai tele voltak magabiztossággal.
Úgy gondoltam én is kényeztetem kicsit, így fordítottam a helyzetünkön és én kerülte felülre. Lovagló ülésben ráültem és apró puszikat nyomkodtam arcára,majd nyakára.
Meghoztam az új részt!! :3 és túlléptük a 6000 oldalmegjelenítést!! köszönöm :*
FIGYELEM!!!! EZ A RÉSZ +16-OS JELENETEKET TARTALMAZ!:D
16 éven aluliaknak nem ajánlott!! Remélem tetszeni fog ez a rész is! :)
kommenteljetek nyugodtan írjatok véleményt,ha tetszik, ha pedig nem írjátok meg min kéne változtatnom :)
puszi, jó olvasást :*
*Kriszti szemszöge*
Sápadt arccal figyeltem az előttem álló fiút,aki boldogan mosolygott rám. Szemei csillogtak, haja már szét volt borzolva de mégis tökéletesen nézett ki.
-Merre jártál? Gondoltam mehetnénk táncolni.- fogta meg kezem,de én abban a pillanatban el is rántottam azt.
-Hogy képzelted ezt? -tértem rá a lényegre, és szinte észre sem vettem az előző kérdését. Szemöldökét összeráncolta és értetlenül figyelt engem.
-Mire gondolsz?-kérdezte gyanakvó hangon.
-Hogy mondhattad azt Ricsinek, hogy együtt vagyunk, mikor CSAK barátként nézel rám!-mondtam neki határozottan, kezemet pedig akaratlanul is ökölbe szorítottam.
-Fiatal hozzád! Csak nem akarsz tán összejönni vele? De várj! Hogy érted azt, hogy csak én nézek barátként rád....te nem?- Hangja először hangos volt,szinte kiabált velem,de az utolsó mondatnál ellágyult. Megijedtem. Nem tudtam mit mondjak, azt amit érzek vagy hazudjak.
- Ki vagy te az apám?Ne szabd meg kivel barátkozzak, ismerkedjek vagy csókolózzak!- kiabáltam már én is vele.
-Nem válaszoltál a kérdésemre!! Te nem barátként nézel rám? -tette fel ismét a kérdést mintha nem is hallotta volna amit előtte elmondtam. A tenyerem izzadni kezdet, ajkaimat harapdáltam idegességemben és szívem olyan gyorsan dobogott, hogy azt hittem kiugrik a helyéről.
-Jó! Ha ezt akartad hallani tessék: Szerelmes vagyok beléd te ökör! A mosolyodba, a szemeidbe mindenedbe! Amikor hozzám érsz akaratlanul is kiráz a hideg nem tehetek róla! Ez van....kimondtam!-arrébb löktem a tátott szájjal hallgató fiút és inkább kirohantam. Muszáj voltam elmenni onnan és kicsit egyedül lenni.Odakint szakadt az eső,de engem ez zavart a legkevésbé. Szemeimbe könnyek szöktek, amik egymást váltva gurultak le arcomon. Nem érdekelt, hogy vizes leszek, leázik a sminkem vagy a hajam tönkremegy. Csak nem akartam Oli közelébe lenni. Elkezdtem futni, de semmi ötletem nem volt merre megyek. Az első utcába befordultam. Valami a fejemben mégis megálljt parancsolt, ezért így is tettem. A szakadó esőben, teljesen elázva ott álltam egyedül. A disco zenéje teljesen betöltötte a halk kis utcát. Valaki felém közeledett,de én nem is figyeltem rá. Azt hittem, hogy egy hazafelé siető ember, de más lett a véleményem, mikor az az illető hozzáért a vállamhoz és maga felé fordított. Üres tekintettel figyelt engem, ő is elázott rendesen. Mélyen szemembe nézett majd ajkaimra. Keze közé vette arcom, majd ajkainkat összetapasztotta.
Gyomromban az úgynevezett pillangók szárnyalni kezdtek,ha nem kapaszkodtam volna belé,teljesen a földre estem volna. Gyengéden csókolt, de mégis érzékien. Azt akartam, hogy ez a pillanat sose érjen véget, mégis levegőhiány miatt muszáj voltunk elválni egymástól. Féltérdre ereszkedett az egyik pocsolyába és kezemet sajátja közé zárta.
-Bakosi Kriszti! Tudom nagy hülye vagyok. Igazából egy ilyen gyönyörű és okos lány mint te, meg sem érdemelne egy hozzám hasonló idiótát. Mégis ezek szerint te is úgy érzel ahogy én, épp ezért veszem a bátorságot és megkérdezem: Lennél a barátnőm? - nevetve mondtam egymás után háromszor igent, majd miután felállt Oli, megölelt és megcsókolt. Az a csók olyan volt amit még életemben nem éreztem. Tele volt szeretettel, boldogsággal, és élettel.
-Miért nem mondtad előbb,hogy.... hogy tetszem neked?-kérdeztem nagy nehezen miután ismét elváltunk egymástól.
-Nem mertem. Eddig nem láttál még engem,így nem mertem megkérdezni. Utána meg a megfelelő alkalmat vártam, de nekem már így is jó!-mosolyodott el és megfogta a kezem. - Gyere elmegyünk hozzám -mondta.
-Rendben!-nevetve indultunk el a szakadó esőben, kicsit piásan, de boldogan. Még most sem volt senki az utcán esetleg egy-két esernyős fiatal,akik hozzánk hasonlóan épp egy buliból csöppentek ki,csak ahogy elnéztük ők egy másikat kerestek.
Elég sokat sétáltunk, mire egy nagy panelház elé értünk. Oli kinyitotta az ajtót, majd előre engedett. A lifthez értünk,majd megnyomta a 7-es számot. Rám nézett és egy pimasz mosoly kúszott arcára. Közeledett felém én pedig háttal nekidőltem a lift oldalának. Ő a kezét megtámasztotta mellettem. Kínzó lassúsággal közeledett ajkaim felé,de nem tapasztotta össze őket, így én cselekedtem. Nyelveink táncot kezdtek járni egymással,kezemnek nem tudtam parancsolni, ezért Olivér vizes hajába vezettem. Ő kezét fenekemre tette, majd felemelte azt, így dereka köre tettem lábaimat. Számról egyre lentebb haladt. Forró csókjaival már nyakamat kezdte kényeztetni. Ebben a pillanatban kinyílt a lift ajtaja és egy idős hölgy szállt be. Mi abban a pillanatban szétmentünk egymástól.
-De kérem! Legalább valami tisztességes helyen legyenek ne itt! Tudják itt más emberek is járkálnak magukon kívül!-förmedt ránk idegesen az idős hölgy és tekintetét nem akarta rólam levenni. Egymásra néztünk Olival és akaratlanul is nevetésbe kezdtünk. Persze csak halkan nehogy a nő még ezért is ránk szóljon. Mikor végre felértünk a 7. emeletre Olivér szinte betörte az ajtót. Miután bejutottunk időm sem volt szétnézni Oli felkapott ,olyan menyasszony stílusban, és egyből a szobájába vitt. Ott óvatosan letett az ágyra és egyből elkezdte falni ajkaimat. Kezét megtámasztotta mellettem és úgy csókolt. Pólójától közben próbáltam minél hamarabb megszabadítani ami sikerült is. Ránéztem és akaratlanul is beleharaptam alsó ajkamba. Teljes kilátás nyílt fedetlen felsőtestére. Jobb kezemet óvatosan végighúztam a nyakától egyre lejjebb haladva. Nadrágjánál megálltam és övét kezdtem el kicsatolni. Ő sem hagyta hogy sokáig fedve legyen testem. Ruhám cipzárját hamar megtalálta és elkezdte leszedni rólam. Kis segítséggel sikerült is leszedni, így már csak fehérneműben feküdtem alatta. Elmosolyodott rajtam, majd ismét forró csókokkal kényeztetett. A levegőt egyre sűrűbben kapkodtam ami neki is feltűnt,de csak egy biztató mosolyt küldött felém, majd folytatta félbe hagyott munkáját. Melltartómat le is vette rólam, majd tekintetével végigmért. Szégyenlősen takargattam magam kezemmel, de ő csak gyengéden megfogta kezem és levette a takart pontról.
-Gyönyörű vagy! - mondta a vér pedig egy pillanat alatt a fejembe szökött. Teljesen elvörösödtem és megszólalni sem tudtam. Lassan minden ruha lekerült rólam és róla is.
-Neked...én vagyok az első?- kérdezte alig hallhatóan.
-....nem.-mondtam- előtted volt egy három évig tartó kapcsolatom...-mondtam,majd fejemet oldalra hajtottam.
-Hej semmi baj! Nekem sem te vagy az első nyugodj meg.-mondta kicsit nevetve. Kezemet mellkasára tettem és csókolgatni kezdtem. Pár másodperc múlva már is éreztem az igazi közelségét. Minden pillanatban egyre közelebb kerültem a mennyországhoz. Néha egy-két halk nyögés hagyta el a számat ugyan úgy ahogy neki is. Mozdulatai tele voltak magabiztossággal.
Úgy gondoltam én is kényeztetem kicsit, így fordítottam a helyzetünkön és én kerülte felülre. Lovagló ülésben ráültem és apró puszikat nyomkodtam arcára,majd nyakára.
......
Reggel arra keltem,hogy Olivér engem néz. Mosolyogva csuktam vissza szemem miközben oldalra fordultam felé.
-Jó reggelt! -köszönt vidáman.
-Neked is! Hogy aludtál?-kérdeztem és fejemet mellkasára tettem.
-Mármint mikor hagytál? Akkor egész jól.-simított végig kezével hajamon.
-Nagyon vicces vagy. Éhes vagyok....nem csinálsz valamit enni? Én csinálnék,de félek, hogy felgyújtom a konyhádat. Meg nem is hagytad, hogy szétnézzek...-néztem fel rá kiskutya szemekkel.
-Mit szeretnél enni?-kérdezte nevetve, majd felállt.
-Ne! Ne menj el! Ráérsz még nem?
-Azt mondtad éhes vagy.-nézett rám miközben alsógatyáját vette fel.
-Meggondoltam magam gyere vissza!-fogtam meg kezét és visszarántottam az ágyba. Mélyen szemembe nézett, majd ajkaimra. Apró puszit nyomott számra és magához ölelt szorosan. Így feküdtünk szótlanul perceken keresztül, mikor Oli telefonja megszólalt.
-Nem fogom felvenni!-jelentette ki,ami egész jól hangzott,de ha fontos ügyben keresik akkor miattam nem tudott róla.
-Vedd fel! Lehet valami komoly dolog.-feltápászkodott nagy nehezen és felvette a telefont. Ha jól hallottam Ya Ou kereste. Oli összeráncolta a szemöldökét és értetlenül hallgatott.
-Mi az hogy nincs meg?-kérdezte aggódva. Már én is felkeltem és füleltem.
-Rendben megyünk szia....-nyomta ki a telefont és idegesen dobta az ágyra.
-Na mi történt?-kérdeztem
-Eltűnt Sziki. Azt mondják este elment téged megkeresni,mikor tudod eltűntél és utána sehol sem látták. A telefonja ki van kapcsolva és semmit sem tudunk róla. Öltözzünk és a srácokkal Ya Ou-nál találkozunk....-idegesen vettem fel a ruhámat, majd amilyen gyorsan csak tudtam rendbe szedtem magam és elindultunk Sziki keresésére.
Hamar odaértünk Ya Ou-hoz ahol a tegnapi buli tagjai is ott voltak. Ricsi mosolyogva nézett ránk,miután észrevette, hogy egymás kezét fogjuk.
-Jó reggelt!-köszöntünk,utána mindenki.
-Hol láttátok utoljára?-kérdeztem Bennytől.
-Hát úgy volt,hogy azt mondta elmegy megkeresni téged,de utána nem jött vissza. Láttuk,hogy idegesen elmentél Ricsitől és gondolom meg akarta kérdezni mi bajod. De aztán nem jött vissza. Hívtuk, nem vette fel, de csak azt gondoltuk, hogy hazament elvégre is ti is eltűntetek, csak ti meg is vagytok. Őt meg nem találtuk és a telefonja már ki is van kapcsolva. Szerintem váljunk szét és próbáljuk megkeresni- mondta,majd kiosztottuk ki merre megy és kivel. Benny,Ricsivel indult el, Ya Ou,Lilivel ment és én pedig Olival. Buszra szálltunk és elindultunk a belvárosba. Akármennyire kíváncsi voltam a látnivalókra,hisz' még nem volt lehetőségem megnézni, de most inkább mégis egy ismerős arcot kerestem. Gyorsan sétálva mentünk az utcákon és egy padon ülve egy ismerős alakot pillantottam meg. Könyökét térdére tette és fejét lehajtotta. Szóltam Olinak hol van és megkértem, hogy had mehessek én oda hozzá. Lassan lépkedtem felé,majd megérintettem a vállát. Ijedten fordult meg ám mikor meglátott nyugodt tekintettel figyelt.
2014. október 25., szombat
15. FEJEZET -- ÁLOM, VAGY VALÓSÁG?
Sziasztok! :)
Itt a 15. fejezet!!!!! :3 Remélem tetszeni fog ez a rész és köszönöm a kommentet az előzőhöz! :)
Szerencsére itt a szünet nektek eddig hogy telik? Nekem elég unalmasan xd :D ♥♥
A Bloggal kapcsolatban:
Ez egy fontos rész mivel ennek még lesz jelentősége a jövőben!:) úgyhogy figyelmesek legyetek! ;) ne haragudjatok szerintem ez a rész nem lett valami jó, csak egyszerűen most nem megy az írás. Sajnálom.... : /
*Kriszti szemszöge *
Kata szorgosan kapkodta a szekrényből a különböző színű,stílusú ruhákat, de egyiket sem találta a megfelelőnek.
-Jaj, már vagy 500 ruhát felpróbáltam szerintem az lesz a legjobb. - Mutattam egy fehér térdig erő szoknyára.
-Ez nem jó! Majd én tudom melyik az igazi! -Pattant fel hirtelen és kiviharzott a szobából. Sokáig nem jött vissza ám mikor alakja ismét megvilágosodott a szobában kezében egye fekete-kék ruhát tartott
-Vedd fel!-nyomta a kezembe.Kérésének eleget téve fel is vettem,majd a tükör felé mentem. -Van egy cipőm is ami menne ehhez. Odaadom azt is! Nagyon dögös leszel!-jött közelebb hozzám és derekamat átkarolta hátulról, majd egy puszit nyomott arcomra.
- Köszönöm!-fordultam meg majd megöleltem szorosan.Mivel a ruha témát elintéztük, én elég éhes lettem, így elmentünk valami ételt készíteni a konyhába.
-Nutellás kenyér? Nincs más igazából...el kell mennem vásárolni.- kivette a Nutellát és a kenyereket. Megkentünk kettő-kettőt és a nappaliba a TV elé leültünk és csendben eszegettünk,míg valami helyszínelős sorozat ment a viasat3-on. Miután minden elfogyott ami a tányéron volt, ismételten nővéremre bíztam magam. Számra vörös rúzst kent, szemeimet kihúzta,majd egy kis szempillaspirált is kent rám.
-Gyönyörű vagy!-mondta miután ezzel is elkészültünk és már csak a cipő maradt hátra.-Oli totál el fog ájulni..-harapott bele alsó ajkába miközben kicsit felkuncogott.
-Jaj menj már! De öhm...gondolod ,hogy így lesz?-bizakodtam benne,hogy elnyerem Oli tetszését. Nem is tudom miért,csak azt akartam,hogy szépnek lásson.
-100% hidd el oda lesz meg vissza.-nevetett fel,de én egyáltalán nem találtam viccesnek. Az órára pillantottam ami 18:57-et mutatott,majd abban a pillanatban valaki csengetett. Idegesen rohantam az ajtó irányába,majd szinte teljesen kirántottam azt. Olivér állt a túlsó oldalon, és látszólag kicsit megijedt,de mikor meglátott szeme kikerekedett és tátott szájjal nézett végig rajtam. Én is megvizsgáltam és egy fekete nadrágba volt és hozzá egy fehér pólót párosított. Semmi extra nem volt benne de számomra mégis tökéletesen nézett ki. Csak úgy áradt belőle a mámorító férfi parfüm illata ,amitől még inkább elvesztettem a fejem.
-Nagyon szép vagy!-szólalt meg végül ő egy jó 5 perc után. Arcomon pirosító volt, de én még annál is vörösebb lettem.
-Köszönöm...öhm...gyere be. Még nem vagyok teljesen kész.-nyitottam nagyobbra az ajtót,majd őt otthagytam és a fürdőszobába siettem. Hajamat gyorsan megigazítottam,nyomtam magamra egy kis parfümöt és már teljesen elkészültem.
-Mehetünk!-léptem ki az ajtón.Kata meg Oli nagyba beszélgettek,de én semmit sem értettem ebből az egészből.Kezembe vettem a táskámat és már csak megöleltem nővérem.
-Jó szórakozást!-mondta,mi meg már a lápcsőházban díszelegtünk. Olivér megfogta kezem én meg csak értetlenül figyeltem őt.
-Bocsánat...megszokás.-mondta majd elengedte kezem. Én belé karoltam és úgy indultam el.
-Semmi baj.-ő csak pimasz mosolyra húzta száját és így mentünk tovább.
-És kik lesznek még ott?-kezdeményeztem a beszélgetést.
-Majd meglátod. Nagyon jó kis buli lesz.-mondta és innentől kezdve nem is beszéltünk. Percekig sétáltunk, mikor 4 ismerős arcot véltem felfedezni a távolban. A dübörgő zene és a fények,padig még inkább feltűnő volt. Egyre közeledtünk az ismerősök felé mégis két idegen is állt közöttük.
-Sziasztok!-köszöntünk mi,aztán ők is így tettek.
-Kriszti bemutatom az unokatesómat Ricsit.-mutatott a srácra,majd lepacsizott vele.
-A bandából a legkeményebb,a legokosabb és..-kezdte Ricsi
-A leghülyébb-fejezte be a mondatot Ya Ou. Ezen jót nevettünk majd kezet fogtam a most már nem ismeretlen fiúval.
-Szia én Péterffy Lili vagyok. Ya Ou barátnője-nyújtotta a kezét a barna hajú lány.
-Bakosi Kriszti. Oli egyik barátja-mutatkoztam be én is. Miután összeállt a banda elindultunk a szórakozóhelyet felfedezni. Odabent üvöltött a zene, mindenki táncolt vagy aki épp nem az ivott vagy pasizott/csajozott. Sziki meghívott mindenkit egy körre és persze én sem mondtam nemet. Elég rég ittam,de most nem akartam ellenkezni. Koccintottunk,majd mindenki lehúzta a kis italt. A torkomat először marta a szeszes ital,de másodperceken belül már jobb lett. A fiúk elmentek felfedezni a terepet,így csak ketten maradtunk.
-Na és, mesélj magadról. Hogy jöttetek össze?-fordultam Lilihez.
-Hát,az x-factorban ismertem meg. Nagyon helyesnek tartottam,de akkor még csak barátok voltunk,mivel neki volt barátnője. Persze nem volt valami jó a kapcsolatuk,de ő mégis tartózkodott a lányhoz.Utána szakítottak és véget ért a faktor. Tartottuk a kapcsolatot és egyszer csak bevallotta,hogy szerelmes belém. Persze én is ugyan így éreztem épp ezért összejöttünk. És most el sem akar engedni. De komolyan mindig együtt vagyunk,szinte mindent együtt csinálunk,de persze ez nem baj, sőt még örülök is neki.-miután ezt elmesélte,rápillantottam az éppen felénk tartó Olira és a szívem valamiért másképp dobogott. Ahogy jött felénk legszívesebben odarohantam volna hozzá és megöleltem volna. De nem tettem.
-Ez nagyon cuki történet.-mondtam végül ismét a barna hajú lány szemébe nézve.
-És te? Együtt vagy Olival?-kérdezte
-Nem ...csak barátok vagyunk.Nagyon jó barátok. Tudod én most estem át egy műtéten és ő mindig támogatott és mellettem volt. Épp ezért nagyon hálás vagyok neki.-meséltem el a rövid kis történetet. -Nem iszunk még? Meghívlak.-ajánlottam fel.
-De, köszi.-mosolygott,majd miután kaptunk ismét egy felest,le is húztuk. Miután a srácok csak úgy eltűntek mi beálltunk a táncolók közé. Közben beszélgettünk egy kicsit,hogy jobban megismerjük egymást.
-Hey sziasztok cicák! Látom egyedül vagytok, nincs kedvetek meginni valamit? A vendégeim vagytok!-jött oda hozzánk egy magas,kigyúrt fickó.
-Rosszul látod nincsenek egyedül.-lépett mellénk Ya Ou és Oli.
-Elnézést..-mondta bosszankodva,majd arrébb állt.
-Na elbeszélgettetek?-ölelte át barátnőjét félig kínai barátunk,majd megcsókolta.
-Igen. Ismerkedtünk-válaszolta Lili,majd rám nézett.
-Kriszti van kedved táncolni?-lépett közelebb hozzám Ricsi én pedig bólintottam. Oli elballagott a pulthoz,majd leült egy székre tehetetlenül. Elkezdtünk táncolni miközben beszélgettünk. Egyszer-kétszer találkozott a tekintetem az Oliéval,aki csak minket figyelt megállás nélkül. Sokat nevettünk és egyre inkább kiderült,hogy sok a közös Ricsiben és bennem. Meghívott még egy italra,így már a 3. körön is túl voltam. Egyszer csak Ricsi is eltűnt mellőlem és egyedül maradtam. Láttam, ahogy elmegy Olival, gondoltam biztos beszélgetnek, így egyedül álltam be táncolni. Csípőm mozgásnak indul, lábaim is járni kezdtek. Egy kar elrántott a tömegből és egy sarokba húzott. Bence volt az,de nem tudtam mit akar. Már az alkohol szaga érezhető volt rajta.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül a srácot.
-Ja, ja semmi. Csak azt akartam kérdezni mi baja Olinak? Látszik,hogy valami nincs rendben nála.-mondta ki nagy nehezen amiért elhívott.
-Nem tudom mi baja. Most Ricsivel beszél .... asszem. Kicsit kedvetlen,de majd felvidítom!-mosolyogtam lelkesen.
-Ez a beszéd! Ja am el kell árulnom neked valamit. De nem tőlem tudod! Tehát Oli beléd volt esve. De most meg azt mondja,csak barátok vagytok. Akkor mi van?- kérdezte értetlenül. Elég hangosan beszélt,de másképp meg sem értettem volna, hisz' a zene üvöltött.
-Hát nekem bejön Oli...de ha ő nem..mindegy, csak barátok vagyunk!-tisztáztam le. Benny szólásra nyitotta volna a száját,de én inkább elmentem. Átvágtam magam az embertömegen mikor beleütköztem az elveszett bárányba.
-Kriszti! Mindenütt kerestelek! Bocs csak Oli félrehívott dumálni,gyere menjünk vissza.-fogta meg kezem,de én elrántottam azt.
-Hazamegyek nincs kedvem itt lenni sajnálom...-indultam tovább,de ő figyelembe se vette kijelentésemet inkább elhúzott az emberek közé.Kezét csípőmre tette és mozogni kezdett. Engem is vonzott magával és akármilyen rosszul voltam, úgy éreztem muszáj kikapcsolnom az agyam és nem foglalkozhatok Olival. Nem lehetek olyanba szerelmes aki másképp érez. Talán el kéne felejtenem őt? De túl sok jót tett velem...
Észre sem vettem,hogy Ricsi szája már szinte hozzáért az enyémhez és időm sem volt ellenkezni,vagy reagálni,hisz' akkor már rég összeolvadtak ajkaink. Egy pillanat alatt elvált tőlem és ideges lett.
-Egy barom vagyok! áh..-mondta dühösen.
-Mi ... mi a baj?-kérdeztem majd megfogtam a kezét.
-Te Olival vagy együtt...nem tehetem meg ezt vele...sajnálom.-ez volt az a pont mikor már semmit sem értettem.
-Ő mondta?-kérdeztem, mire bólintott. Most engem lepett el a düh minden formában. Kezemet összeszorítottam és kirohantam. Nem mentem messzire, csak a közeli lány WC-be. Most mi? Hogy képzeli ,hogy azt mondja, együtt vagyunk, mikor csak barátként néz rám? Miért csinálja ezt? Nem értettem semmit és bármilyen kérdés keringett a fejembe sehogy sem találtam rá választ. Úgy éreztem el kell onnan mennem,így megfogtam táskámat és kiléptem a mosdóból. A kijárat felé vettem az irányt,de szerencsétlenségemre, belebotlottam abba a személybe akire most legkevésbé voltam kíváncsi.
Itt a 15. fejezet!!!!! :3 Remélem tetszeni fog ez a rész és köszönöm a kommentet az előzőhöz! :)
Szerencsére itt a szünet nektek eddig hogy telik? Nekem elég unalmasan xd :D ♥♥
A Bloggal kapcsolatban:
Ez egy fontos rész mivel ennek még lesz jelentősége a jövőben!:) úgyhogy figyelmesek legyetek! ;) ne haragudjatok szerintem ez a rész nem lett valami jó, csak egyszerűen most nem megy az írás. Sajnálom.... : /
*Kriszti szemszöge *
Kata szorgosan kapkodta a szekrényből a különböző színű,stílusú ruhákat, de egyiket sem találta a megfelelőnek.
-Jaj, már vagy 500 ruhát felpróbáltam szerintem az lesz a legjobb. - Mutattam egy fehér térdig erő szoknyára.
-Ez nem jó! Majd én tudom melyik az igazi! -Pattant fel hirtelen és kiviharzott a szobából. Sokáig nem jött vissza ám mikor alakja ismét megvilágosodott a szobában kezében egye fekete-kék ruhát tartott
-Vedd fel!-nyomta a kezembe.Kérésének eleget téve fel is vettem,majd a tükör felé mentem. -Van egy cipőm is ami menne ehhez. Odaadom azt is! Nagyon dögös leszel!-jött közelebb hozzám és derekamat átkarolta hátulról, majd egy puszit nyomott arcomra.
- Köszönöm!-fordultam meg majd megöleltem szorosan.Mivel a ruha témát elintéztük, én elég éhes lettem, így elmentünk valami ételt készíteni a konyhába.
-Nutellás kenyér? Nincs más igazából...el kell mennem vásárolni.- kivette a Nutellát és a kenyereket. Megkentünk kettő-kettőt és a nappaliba a TV elé leültünk és csendben eszegettünk,míg valami helyszínelős sorozat ment a viasat3-on. Miután minden elfogyott ami a tányéron volt, ismételten nővéremre bíztam magam. Számra vörös rúzst kent, szemeimet kihúzta,majd egy kis szempillaspirált is kent rám.
-Gyönyörű vagy!-mondta miután ezzel is elkészültünk és már csak a cipő maradt hátra.-Oli totál el fog ájulni..-harapott bele alsó ajkába miközben kicsit felkuncogott.
-Jaj menj már! De öhm...gondolod ,hogy így lesz?-bizakodtam benne,hogy elnyerem Oli tetszését. Nem is tudom miért,csak azt akartam,hogy szépnek lásson.
-100% hidd el oda lesz meg vissza.-nevetett fel,de én egyáltalán nem találtam viccesnek. Az órára pillantottam ami 18:57-et mutatott,majd abban a pillanatban valaki csengetett. Idegesen rohantam az ajtó irányába,majd szinte teljesen kirántottam azt. Olivér állt a túlsó oldalon, és látszólag kicsit megijedt,de mikor meglátott szeme kikerekedett és tátott szájjal nézett végig rajtam. Én is megvizsgáltam és egy fekete nadrágba volt és hozzá egy fehér pólót párosított. Semmi extra nem volt benne de számomra mégis tökéletesen nézett ki. Csak úgy áradt belőle a mámorító férfi parfüm illata ,amitől még inkább elvesztettem a fejem.
-Nagyon szép vagy!-szólalt meg végül ő egy jó 5 perc után. Arcomon pirosító volt, de én még annál is vörösebb lettem.
-Köszönöm...öhm...gyere be. Még nem vagyok teljesen kész.-nyitottam nagyobbra az ajtót,majd őt otthagytam és a fürdőszobába siettem. Hajamat gyorsan megigazítottam,nyomtam magamra egy kis parfümöt és már teljesen elkészültem.
-Mehetünk!-léptem ki az ajtón.Kata meg Oli nagyba beszélgettek,de én semmit sem értettem ebből az egészből.Kezembe vettem a táskámat és már csak megöleltem nővérem.
-Jó szórakozást!-mondta,mi meg már a lápcsőházban díszelegtünk. Olivér megfogta kezem én meg csak értetlenül figyeltem őt.
-Bocsánat...megszokás.-mondta majd elengedte kezem. Én belé karoltam és úgy indultam el.
-Semmi baj.-ő csak pimasz mosolyra húzta száját és így mentünk tovább.
-És kik lesznek még ott?-kezdeményeztem a beszélgetést.
-Majd meglátod. Nagyon jó kis buli lesz.-mondta és innentől kezdve nem is beszéltünk. Percekig sétáltunk, mikor 4 ismerős arcot véltem felfedezni a távolban. A dübörgő zene és a fények,padig még inkább feltűnő volt. Egyre közeledtünk az ismerősök felé mégis két idegen is állt közöttük.
-Sziasztok!-köszöntünk mi,aztán ők is így tettek.
-Kriszti bemutatom az unokatesómat Ricsit.-mutatott a srácra,majd lepacsizott vele.
-A bandából a legkeményebb,a legokosabb és..-kezdte Ricsi
-A leghülyébb-fejezte be a mondatot Ya Ou. Ezen jót nevettünk majd kezet fogtam a most már nem ismeretlen fiúval.
-Szia én Péterffy Lili vagyok. Ya Ou barátnője-nyújtotta a kezét a barna hajú lány.
-Bakosi Kriszti. Oli egyik barátja-mutatkoztam be én is. Miután összeállt a banda elindultunk a szórakozóhelyet felfedezni. Odabent üvöltött a zene, mindenki táncolt vagy aki épp nem az ivott vagy pasizott/csajozott. Sziki meghívott mindenkit egy körre és persze én sem mondtam nemet. Elég rég ittam,de most nem akartam ellenkezni. Koccintottunk,majd mindenki lehúzta a kis italt. A torkomat először marta a szeszes ital,de másodperceken belül már jobb lett. A fiúk elmentek felfedezni a terepet,így csak ketten maradtunk.
-Na és, mesélj magadról. Hogy jöttetek össze?-fordultam Lilihez.
-Hát,az x-factorban ismertem meg. Nagyon helyesnek tartottam,de akkor még csak barátok voltunk,mivel neki volt barátnője. Persze nem volt valami jó a kapcsolatuk,de ő mégis tartózkodott a lányhoz.Utána szakítottak és véget ért a faktor. Tartottuk a kapcsolatot és egyszer csak bevallotta,hogy szerelmes belém. Persze én is ugyan így éreztem épp ezért összejöttünk. És most el sem akar engedni. De komolyan mindig együtt vagyunk,szinte mindent együtt csinálunk,de persze ez nem baj, sőt még örülök is neki.-miután ezt elmesélte,rápillantottam az éppen felénk tartó Olira és a szívem valamiért másképp dobogott. Ahogy jött felénk legszívesebben odarohantam volna hozzá és megöleltem volna. De nem tettem.
-Ez nagyon cuki történet.-mondtam végül ismét a barna hajú lány szemébe nézve.
-És te? Együtt vagy Olival?-kérdezte
-Nem ...csak barátok vagyunk.Nagyon jó barátok. Tudod én most estem át egy műtéten és ő mindig támogatott és mellettem volt. Épp ezért nagyon hálás vagyok neki.-meséltem el a rövid kis történetet. -Nem iszunk még? Meghívlak.-ajánlottam fel.
-De, köszi.-mosolygott,majd miután kaptunk ismét egy felest,le is húztuk. Miután a srácok csak úgy eltűntek mi beálltunk a táncolók közé. Közben beszélgettünk egy kicsit,hogy jobban megismerjük egymást.
-Hey sziasztok cicák! Látom egyedül vagytok, nincs kedvetek meginni valamit? A vendégeim vagytok!-jött oda hozzánk egy magas,kigyúrt fickó.
-Rosszul látod nincsenek egyedül.-lépett mellénk Ya Ou és Oli.
-Elnézést..-mondta bosszankodva,majd arrébb állt.
-Na elbeszélgettetek?-ölelte át barátnőjét félig kínai barátunk,majd megcsókolta.
-Igen. Ismerkedtünk-válaszolta Lili,majd rám nézett.
-Kriszti van kedved táncolni?-lépett közelebb hozzám Ricsi én pedig bólintottam. Oli elballagott a pulthoz,majd leült egy székre tehetetlenül. Elkezdtünk táncolni miközben beszélgettünk. Egyszer-kétszer találkozott a tekintetem az Oliéval,aki csak minket figyelt megállás nélkül. Sokat nevettünk és egyre inkább kiderült,hogy sok a közös Ricsiben és bennem. Meghívott még egy italra,így már a 3. körön is túl voltam. Egyszer csak Ricsi is eltűnt mellőlem és egyedül maradtam. Láttam, ahogy elmegy Olival, gondoltam biztos beszélgetnek, így egyedül álltam be táncolni. Csípőm mozgásnak indul, lábaim is járni kezdtek. Egy kar elrántott a tömegből és egy sarokba húzott. Bence volt az,de nem tudtam mit akar. Már az alkohol szaga érezhető volt rajta.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül a srácot.
-Ja, ja semmi. Csak azt akartam kérdezni mi baja Olinak? Látszik,hogy valami nincs rendben nála.-mondta ki nagy nehezen amiért elhívott.
-Nem tudom mi baja. Most Ricsivel beszél .... asszem. Kicsit kedvetlen,de majd felvidítom!-mosolyogtam lelkesen.
-Ez a beszéd! Ja am el kell árulnom neked valamit. De nem tőlem tudod! Tehát Oli beléd volt esve. De most meg azt mondja,csak barátok vagytok. Akkor mi van?- kérdezte értetlenül. Elég hangosan beszélt,de másképp meg sem értettem volna, hisz' a zene üvöltött.
-Hát nekem bejön Oli...de ha ő nem..mindegy, csak barátok vagyunk!-tisztáztam le. Benny szólásra nyitotta volna a száját,de én inkább elmentem. Átvágtam magam az embertömegen mikor beleütköztem az elveszett bárányba.
-Kriszti! Mindenütt kerestelek! Bocs csak Oli félrehívott dumálni,gyere menjünk vissza.-fogta meg kezem,de én elrántottam azt.
-Hazamegyek nincs kedvem itt lenni sajnálom...-indultam tovább,de ő figyelembe se vette kijelentésemet inkább elhúzott az emberek közé.Kezét csípőmre tette és mozogni kezdett. Engem is vonzott magával és akármilyen rosszul voltam, úgy éreztem muszáj kikapcsolnom az agyam és nem foglalkozhatok Olival. Nem lehetek olyanba szerelmes aki másképp érez. Talán el kéne felejtenem őt? De túl sok jót tett velem...
Észre sem vettem,hogy Ricsi szája már szinte hozzáért az enyémhez és időm sem volt ellenkezni,vagy reagálni,hisz' akkor már rég összeolvadtak ajkaink. Egy pillanat alatt elvált tőlem és ideges lett.
-Egy barom vagyok! áh..-mondta dühösen.
-Mi ... mi a baj?-kérdeztem majd megfogtam a kezét.
-Te Olival vagy együtt...nem tehetem meg ezt vele...sajnálom.-ez volt az a pont mikor már semmit sem értettem.
-Ő mondta?-kérdeztem, mire bólintott. Most engem lepett el a düh minden formában. Kezemet összeszorítottam és kirohantam. Nem mentem messzire, csak a közeli lány WC-be. Most mi? Hogy képzeli ,hogy azt mondja, együtt vagyunk, mikor csak barátként néz rám? Miért csinálja ezt? Nem értettem semmit és bármilyen kérdés keringett a fejembe sehogy sem találtam rá választ. Úgy éreztem el kell onnan mennem,így megfogtam táskámat és kiléptem a mosdóból. A kijárat felé vettem az irányt,de szerencsétlenségemre, belebotlottam abba a személybe akire most legkevésbé voltam kíváncsi.
2014. október 18., szombat
14.FEJEZET -- SZABADULÁS
Sziasztooooook!!! :)
Meghoztam a 14. (!!!!) fejezetet!! Nagyon boldog vagyok,hogy ilyen sok lett az oldalmegjelenítések száma és persze a kommenteknek is nagyon nagyon örültem!! :3 Itt a szombat ezért új rész! Ja és csak nekem kellett szombaton iskolába mennem? -.- Nagyon jó volt megint 6-kor kelni :3 :/ De nem is húzom tovább az időt,jó olvasást!
puszi :*
*Kriszti szemszöge*
Erőt vettem magamon és kinyitottam ,de abban a pillanatban vissza is csuktam szememet,mert az erős fények iszonyatosan zavartak. Lassan tettem mind ezt,de ahogy egy kis fényt is érzékeltem mosolyra húztam a számat. Ekkor valaki mellém lépett és megfogta kezem. -Csak barátok vagyunk értsétek meg! Én nem vagyok belé szerelmes....-hallottam meg egy ismerős hangot, nem értettem miről van szó ,de különösebben nem is foglalkoztam vele. Lábaimat mozgatni kezdtem és ismételten megpróbálkoztam felfedezni a pontos helyemet. Mikor megpillantottam a fehér plafont először oldalra fordultam,ahol egy csokor vörös rózsa pihent az asztalon. Aztán mosolyogva néztem a kezemet fogó fiúra,aki nem volt más,mint az álmom főszereplője. Aki megcsókolt. Szőkés haja tökéletesen be volt lőve,nem rám figyelt,de így is leszűrtem,hogy valami felettébb zavarja.Homlokán izzadság cseppeket véltem felfedezni és idegesen bólogatott fejével.
Meghoztam a 14. (!!!!) fejezetet!! Nagyon boldog vagyok,hogy ilyen sok lett az oldalmegjelenítések száma és persze a kommenteknek is nagyon nagyon örültem!! :3 Itt a szombat ezért új rész! Ja és csak nekem kellett szombaton iskolába mennem? -.- Nagyon jó volt megint 6-kor kelni :3 :/ De nem is húzom tovább az időt,jó olvasást!
puszi :*
*Kriszti szemszöge*
A fejem lüktetett,a kezemet alig éreztem és a folyamatosan szűnni nem akaró sípoló hang a fülemben még inkább zavart. Nem tudtam pontosan mi történt,csak azt hogy hol lehetek. Mivel az ágy kemény volt és kényelmetlen, még mindig egy kórteremben feküdtem. Nem hallottam tisztán semmit,de annyiban biztos voltam,hogy veszekednek. Még hozzá elég sokan. Megpróbáltam kinyitni szememet és meglepődtem mikor ezt semmi nem akadályozta meg. Igaz kissé furcsa érzésem volt,de mégis megtettem.
Erőt vettem magamon és kinyitottam ,de abban a pillanatban vissza is csuktam szememet,mert az erős fények iszonyatosan zavartak. Lassan tettem mind ezt,de ahogy egy kis fényt is érzékeltem mosolyra húztam a számat. Ekkor valaki mellém lépett és megfogta kezem. -Csak barátok vagyunk értsétek meg! Én nem vagyok belé szerelmes....-hallottam meg egy ismerős hangot, nem értettem miről van szó ,de különösebben nem is foglalkoztam vele. Lábaimat mozgatni kezdtem és ismételten megpróbálkoztam felfedezni a pontos helyemet. Mikor megpillantottam a fehér plafont először oldalra fordultam,ahol egy csokor vörös rózsa pihent az asztalon. Aztán mosolyogva néztem a kezemet fogó fiúra,aki nem volt más,mint az álmom főszereplője. Aki megcsókolt. Szőkés haja tökéletesen be volt lőve,nem rám figyelt,de így is leszűrtem,hogy valami felettébb zavarja.Homlokán izzadság cseppeket véltem felfedezni és idegesen bólogatott fejével.
-Olivér...-szólaltam meg végül halk és gyenge hangomon.A szemöldökét eddig összeráncolva tartó fiú felém fordult és egy meglepett mégis boldog pillantással fürkészte tekintetem.
-Kriszti-mondta boldogan,majd leült mellém.Úgy éreztem fel kell ülnöm mégis nehezemre esett,akárhogy is próbálkoztam.
-Mi történt?-kérdeztem,mert addig tisztában voltam mindennel,hogy megműtöttek,de utána mint egy másnapos, minden kiment a fejemből.
-Elájultál egyszer és az orvos mondta,hogy rosszul reagált a szervezeted a gyógyszerre ezért másikat kaptál és le vették a szemedet fedő anyagot.-vázolta le a helyzetet ezek szerint Oli.-Jól látsz? Nem fáj a szemed?-kérdezte aggódva.
-Dehogy!-válaszoltam egy szóval.
- Szia te kis túlélő!-lépett mellém egy kicsit kínai beütéssel rendelkező elég helyesnek mondható fiú,de elképzelésem sem volt ki lehetett ezért értetlenül figyeltem Olira,aki csak mosolyogva figyelt.
-Ő Ya Ou! Tudod a műtét előtt eljöttél a próbánkra és ott találkoztál a srácokkal.-természetesen most már minden eszembe jutott. Nagy nehezen mégis felültem és rámosolyogtam a másik két srácra is.
-Jobban vagy?-kérdezte,ha jól ismertem fel a hangját, Benny.
-Persze, már teljesen rendbe vagyok!-mosolyodtam el,majd szétnéztem. Láttam,hogy a fiúk között nincs valami rendben,de nem beszéltek róla.-Minden rendben van? Nem tűntök valami vidámnak...-a legidősebbnek látszó fiú,kizárásos alapon Sziki, a szemembe nézett és egy egyszerű lerázó választ adott.
-Minden a legnagyobb rendben,csak kicsit fáradtak vagyunk.
-Akkor menjetek! Nagyon hálás vagyok és boldog,hogy eljöttetek,de menjetek csak! Gondolom ezer dolgotok van! Na nyomás!-mutattam az ajtó felé mire mindenki halkan felkuncogott. -Oli te is! Sipirc!-löktem meg oldalát a fiúnak.
-Én maradok,srácok holnap a próbán találkozunk ok?-nézett szét Oli kedvetlenül.
-Jó...Kriszti biztos nem baj,ha megyünk?-kérdezte Benny amolyan "mond,hogy nem baj" tekintettel. De teljes mértékben megértettem őket ,mert valamin összekaptak és mert már ki tudja mióta kuksoltak ebbe a fehér,unalmas szobába.
-Mondom indulás,vagy én löklek ki titeket!-még egyszer intettek,majd nevetgélve kisétáltak.
-Na mesélj!-fordultam az egyetlen személyhez aki bent maradt.
-Mégis miről?-nézett rám értetlenül,de szemében láttam tudja miről van szó.
-Tudod te jól! Valami nincs rendben köztetek...halljam mi az,hátha tudok segíteni.-száját elhúzta és levettem rólam tekintetét.
-Ebben nem tudsz...de inkább hanyagoljuk ezt.Kérsz valamit enni? Van péksüti,ha esetleg éhes vagy.-váltott témát gyorsan én pedig inkább már nem is faggattam tovább.
-Igen jól esne valami kaja.-elém rakott egy zacskót amiből elővette a lekváros finomságot. Azonnal elkezdtem enni és közben teljes csend uralkodott közöttünk. Kissé kínosnak minősült,de semmi mondanivalóm nem volt. Csupán figyeltem a fiút,akit napok/hetek óta vártam, hogy láthassak. Erre meg se szólalok? Vagy esetleg Ő?Arcvonalait teljesen szemügyre vettem,mozdulatait nyomon követtem és teljesen nyugodtan állapítottam meg,hogy igen is van valami baja, csak épp engem nem akar beavatni. Előre bámult, íriszei gyönyörűen csillogtak, piros ajkai pedig résnyire voltak nyitva. A csendet és a csámcsogásom kínos hangját az ajtó törte meg amin egy könnyes szemű, életvidám lány lépett be, aki nem volt más mint a nővérem, Kata.
-Te jó isten!!! KRISZTI!-futott hozzám zokogva, majd megölelt. Annyira jó volt érezni a közelségét,a szeretetét.
Haja teljesen vállára esett,amit egy arany pánttal vett körbe. Egy színes felső volt rajta ami teljesen jól kiemelte alakját. Mosolya megmaradt még a könnyek között is.
-Jaj annyira boldog vagyok!-mondtam, majd fél szemmel Olira pillantottam, akin szintén látszott, hogy kicsit meghatódott az előbbi jelenetünktől.Nővérem leült,majd kérdezősködött hogylétemről és, hogy mikor ébredtem fel. Persze mindenre válaszoltam és vidáman megbeszéltünk mindent.
-Mi történt?-kérdeztem,mert addig tisztában voltam mindennel,hogy megműtöttek,de utána mint egy másnapos, minden kiment a fejemből.
-Elájultál egyszer és az orvos mondta,hogy rosszul reagált a szervezeted a gyógyszerre ezért másikat kaptál és le vették a szemedet fedő anyagot.-vázolta le a helyzetet ezek szerint Oli.-Jól látsz? Nem fáj a szemed?-kérdezte aggódva.
-Dehogy!-válaszoltam egy szóval.
- Szia te kis túlélő!-lépett mellém egy kicsit kínai beütéssel rendelkező elég helyesnek mondható fiú,de elképzelésem sem volt ki lehetett ezért értetlenül figyeltem Olira,aki csak mosolyogva figyelt.
-Ő Ya Ou! Tudod a műtét előtt eljöttél a próbánkra és ott találkoztál a srácokkal.-természetesen most már minden eszembe jutott. Nagy nehezen mégis felültem és rámosolyogtam a másik két srácra is.
-Jobban vagy?-kérdezte,ha jól ismertem fel a hangját, Benny.
-Persze, már teljesen rendbe vagyok!-mosolyodtam el,majd szétnéztem. Láttam,hogy a fiúk között nincs valami rendben,de nem beszéltek róla.-Minden rendben van? Nem tűntök valami vidámnak...-a legidősebbnek látszó fiú,kizárásos alapon Sziki, a szemembe nézett és egy egyszerű lerázó választ adott.
-Minden a legnagyobb rendben,csak kicsit fáradtak vagyunk.
-Akkor menjetek! Nagyon hálás vagyok és boldog,hogy eljöttetek,de menjetek csak! Gondolom ezer dolgotok van! Na nyomás!-mutattam az ajtó felé mire mindenki halkan felkuncogott. -Oli te is! Sipirc!-löktem meg oldalát a fiúnak.
-Én maradok,srácok holnap a próbán találkozunk ok?-nézett szét Oli kedvetlenül.
-Jó...Kriszti biztos nem baj,ha megyünk?-kérdezte Benny amolyan "mond,hogy nem baj" tekintettel. De teljes mértékben megértettem őket ,mert valamin összekaptak és mert már ki tudja mióta kuksoltak ebbe a fehér,unalmas szobába.
-Mondom indulás,vagy én löklek ki titeket!-még egyszer intettek,majd nevetgélve kisétáltak.
-Na mesélj!-fordultam az egyetlen személyhez aki bent maradt.
-Mégis miről?-nézett rám értetlenül,de szemében láttam tudja miről van szó.
-Tudod te jól! Valami nincs rendben köztetek...halljam mi az,hátha tudok segíteni.-száját elhúzta és levettem rólam tekintetét.
-Ebben nem tudsz...de inkább hanyagoljuk ezt.Kérsz valamit enni? Van péksüti,ha esetleg éhes vagy.-váltott témát gyorsan én pedig inkább már nem is faggattam tovább.
-Igen jól esne valami kaja.-elém rakott egy zacskót amiből elővette a lekváros finomságot. Azonnal elkezdtem enni és közben teljes csend uralkodott közöttünk. Kissé kínosnak minősült,de semmi mondanivalóm nem volt. Csupán figyeltem a fiút,akit napok/hetek óta vártam, hogy láthassak. Erre meg se szólalok? Vagy esetleg Ő?Arcvonalait teljesen szemügyre vettem,mozdulatait nyomon követtem és teljesen nyugodtan állapítottam meg,hogy igen is van valami baja, csak épp engem nem akar beavatni. Előre bámult, íriszei gyönyörűen csillogtak, piros ajkai pedig résnyire voltak nyitva. A csendet és a csámcsogásom kínos hangját az ajtó törte meg amin egy könnyes szemű, életvidám lány lépett be, aki nem volt más mint a nővérem, Kata.
-Te jó isten!!! KRISZTI!-futott hozzám zokogva, majd megölelt. Annyira jó volt érezni a közelségét,a szeretetét.
Haja teljesen vállára esett,amit egy arany pánttal vett körbe. Egy színes felső volt rajta ami teljesen jól kiemelte alakját. Mosolya megmaradt még a könnyek között is.
-Jaj annyira boldog vagyok!-mondtam, majd fél szemmel Olira pillantottam, akin szintén látszott, hogy kicsit meghatódott az előbbi jelenetünktől.Nővérem leült,majd kérdezősködött hogylétemről és, hogy mikor ébredtem fel. Persze mindenre válaszoltam és vidáman megbeszéltünk mindent.
***EGY HÉTTEL KÉSŐBB***
Sajnos a 'börtönből' egy hétig nem szabadulhattam még különböző vizsgálatok miatt. Szemüveget is csináltatni kellett,de én ragaszkodtam ahhoz,hogy kontaktlencsét viselhessek épp ezért azt is venni kellett. Még igazából Pest szépségét fel sem fedezhettem,csak az ablakon nézelődtem és persze órákig tudtam azzal viccelődni,hogy a tükörben érdekes fejeket vágok,amiket látva Oliból kitört a nevetés.
-Na jó elég volt a hülyéskedésből, inkább induljunk.-vette fel kezébe Oli a táskámat és elindult kifelé. Megköszöntünk mindent az orvosomnak és boldogan léptem be a liftbe.
-Hjaj ez miért ilyen lassú?-bosszankodtam, mert ennyire még sosem vágytam ki az utcára.
-Nyugi, mindjárt lent leszünk.-mosolyodott el halványan a mellettem álló fiú. Odalent Kata várt minket és épp telefonált. Engem ez az egész nem is érdekelt inkább,csak Olivérre pillantottam,aki biccentett fejével,hogy induljak. Amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam és a levegőt mélyen beszívva élveztem a napsütést és a gyönyörű kék eget,amit madarak ezrei leptek el.
-Gyere.-fogta meg kezem nővérem mire értetlenül figyeltem rá.- Jaj bocsi, megszokás...-nevetve mondtam, hogy semmi baj és végre elindultunk haza. Egész gyorsan hazaértünk,mondjuk lehet azért mert sürgettem Katáékat,de persze,csak mert a kíváncsiság teljesen uralmat kapott nálam. Épp a lépcsőkön mentünk,mikor kezembe nyomta Kata a lakás kulcsát és egy puszit nyomott arcomra.
-Na nyomás!-mutatott felfelé.
-Köszönöm!-indultam meg és sietve hármasával vettem a lépcsőfokokat. Persze azt tudtam,hogy hanyadik emelet,de azzal már bajba voltam ,hogy hanyas szám.
Mire kitaláltam már mögöttem álltak a többiek is én mégis figyelembe se véve őket berohantam a házba. Azonnal elkezdtem felfedezni mindent és mikor a szobámba léptem egyből a ruháimat kezdtem nézegetni.
-Kriszti merre vagy?-hallottam meg kintről egy fiú hangot.
-Szobámba!-ordibáltam kifelé, de másodperceken belül,már egy puha érintést éreztem vállamon. Ijedten fordultam meg, de persze csak Oli volt az.
-Ha nem baj ma elmennénk este bulizni a fiúkkal meg még egy-két ismerőssel. Megünnepeljük, hogy újra látsz.-suttogta fülembe a szavakat mire válaszul,csak megöleltem.
-Mikor indulunk?-kíváncsiskodtam.
-Hét órára jövök érted,addigra készen légy!-nyomott homlokomra egy puszit, majd lassan kisétált. Lefeküdtem ágyamra és,csak bámultam előre. El sem hiszem...
Percekig bámultam a plafont mikor Kata halkan nyitott be hozzám.
-Kopp-Kopp! Jöhetek?-kérdezte.
-Persze! Juj képzeld el ma Oli elvisz egy buliba!-mondtam mosolyogva, majd felültem. Nővérem arca mégis inkább a bizonytalanságot tükrözte,mint a vidámságot.
-Jó ötlet ez? A fények nem fogják zavarni nagyon a szemed?-aggodalmaskodott.
-Ne már! Évek óta nem szórakoztam semmi baj nem lesz kééééérlek.-könyörögtem kiskutyaszemekkel.
-Jó oké! De csak ha én választhatom ki a ruhád!-emelte fel mutatóujját mire nevetve bólogattam párat.
-Akkor kezdjük is el a készülődést!-állt fel és a szekrényem elé lépett.
2014. október 11., szombat
11.FEJEZET -- LÁTOGATÓK
Sziasztok drága olvasók! :3
Itt a 11.fejezet ami remélem elnyeri tetszéseteket. Köszönöm a kommenteket az előző fejezethez és az 5000+-os oldalmegjelenítést ! :) <3
Remélem jól telt/telik a napotok,nekem egyenlőre nagyon jól! :)
sok puszi, olvassátok szeretettel ezt a részt is!! :* :)
*Olivér szemszöge *
Három napon keresztül mindig bejártam hozzá. Szemét lefedték, mert még várnia kell mire kinyithatja. Egyenlőre azt mondták sikerült a műtét, de igazából csak Kriszti tudja megmondani hogy is lát. Fellépések után mindig hozzá mentem és egész éjszaka vele voltam. Kata dolgozni sem ment, de 2 nap után este hazaküldtem aludni. Így 'váltottuk' egymást.
-Doktor úr mikor ébred fel?-mentem oda az orvoshoz aki a lányt jött vizsgálni.
- Már nemsokára csak nagyon erőtlen lesz. De ez természetes ilyenkor. Viszont a szeméről nem vehetik le a kötést.-mondta majd a kijárat felé ballagott. Sóhajtottam egyet majd leültem Kriszti mellé.Tekintetem az egy helyben álló vörös rózsákra vándorolt,amik egy vázába voltak beletéve. Megfogtam hideg kezét Krisztinek és csak néztem.
Haja vállára omlott, piros ajkai kicsit nyitva voltak. Napok óta nem mozdult meg,de mellkasa fel-le emelkedett ami csak pozitív dolog lehet. Órákon át tudtam nézni,csak a kezét az arcát és ez most is így volt. Nem tudom mennyi idő telt el,de arra figyeltem fel,hogy a fekvő lány mocorogni kezdett. Nyögött egyet-kettőt és próbálta jobb kezét felemelni,csak nem igazából ment neki. Motyogott valamit,amiből csak a saját nevemet hallottam érthetően.
-Olivér! -kiáltott fel hangosan, majd fel akart ülni én viszont visszatoltam. Még pihennie kell.
-Hol vagyok?-kérdezte meggyötört fáradt hangján alig hallhatón.
-CSS semmi baj. Kórházban vagy tudod megműtötték a szemed. Most azért nem látsz semmit mert le van takarva valamilyen anyaggal, amit nem lehet leszedni egy darabig.-kicsi kezét nyugodtan tette vissza az ágy mellé, de ekkor inkább hasát fogta meg.
-Éhes vagyok...-mondta szemöldökét összeráncolva miközben megnyalta szája szélét.
-Máris hozok valamit!-álltam fel nevetve,majd az orvos után siettem. Szerencsémre épp akkor lépett ki az egyik kórteremből és szembe jött velem.
-Doktor úr, felébredt Kriszti! Azt mondta éhes nem vihetnék neki valamit enni?-kérdeztem még mindig mosolyogva.
-Máris,bemegyek megvizsgálom és már ehet is!-ellépett mellőlem,majd bement az irodájába. Én közben megkértem egy nővért,hogy valami ehető ételt hozzon már barátomnak.
-Itt is vagyok!-most már az orvossal mentünk be a kórterembe. Megnézte a lány vérnyomását, a szívverését és megállapította minden a legnagyobb rendben van,de még a kendőt nem lehet levenni. Miután ezeket elmondta el is ment.
-Mindjárt jön az ebéded.-az ablakhoz sétáltam amin gyönyörű napsütés jött be.
-Rendben. Mennyi az idő?-kezével nyújtózkodni kezdett,majd ásított egyet. Telefonom után keresgéltem és a kijelzőt néztem.
-14:36...-mondtam és akkor vettem észre kaptam egy SMS-t. Megnyitottam és Sziki volt a feladó:
Ha nem baj elmennénk meglátogatni
Krisztit! ;) Viszünk ajándékot is egy-két
óra és ott leszünk!
~Sziki,Ya Ou, Benny
Nagyon kedves tőlük,hogy így gondolnak a kis betegre. Hozták is az ebédet ami valamilyen érdekes kinézetű leves volt,hozzá egy húscafattal meg valami krumplival. A lány elé tették aki a kanalat se találta. Ismét mellé ültem és elkezdtem etetni. Az első falat után olyan fejet vágott mintha valami savanyú ételt adtak volna neki.
-Én ezt meg nem eszem! Fúj!!!-cuppogott párat,majd kezével nyelvét kezdte el kapargatni,hogy lejöjjön az íz. Adtam neki vizet amit meg is ivott.
-Ennyire rossz?-biccentett fejével,hogy kóstoljam meg. Hát kár volt. Mintha valami savanyú káposztás leves lett volna egy kis húslevessel párosítva.
-Jó ezt hanyagoljuk!-tettem le a tálcát,mert ezek után meg se mertem vele kóstoltatni a második "fogást".
-Jaj képzeld jönnek Szikiék meglátogatni téged!-jutott eszembe hirtelen az amit a levélben olvastam.
-Az jó! Nem akarod megkérni őket,hogy hozzanak valamit enni?-megkordult a gyomra jelezve még mindig éhes.
-Okés írok neki egy üzenet.-vettem a mobilom ismét a kezembe és pötyögni kezdtem.
Szia! Várunk Titeket,de kérlek
hozzatok valami ehetőt,
mert itt valami borzalmas a kaja!:D
~Oli and Kriszti
Pár perc múlva már érkezett is a válasz:
Rendben felvettük a rendelést! :D
~ Sziki
-Elintézve!-tettem vissza a zsebembe a készüléket.-Pihenj még egy kicsit! Majd szólok ha itt vannak.-néztem ki az ablakon.
-Mennyi ideig nem voltam ébren? -Kérdezte felém fordulva.
-Ma a 3.nap miért?
-Szerinted ha már ennyi ideig aludtam most fogok?-kérdezte nevetve.
-Jó oké értem, bocs. Akarsz még valamit tudni?-száját elhuzta és gondolkozni kezdett. Fejét felemeltem és mély levegőt vett.
-Elhoztad a rózsát? De rég nem éreztem már ezt az illatot...-ajkait beharapta és lassan felült.
-Megígértem nem?-vidám mosoly ült arcára gyenge kezét felemelte egy felém fordította.
-Gyere ide!-lassan odaballagtam, mert nem tudtam mire készül,de mikor leültem az ágyára, szorosan átölelt.
-Köszönöm! -szelíd, vékony hangja bársonyosan szólt,gyönyörű barna bőre pedig ahogy hozzáért enyémhez a hideg futkosott a hátamon. Eszembe jutott, hogy milyen is volt mikor felébredt, így gondoltam rákérdezek.
-Öhm... álmodtál valamit? - egy pillanat alatt gondolkodóba esett. Gondolom nem tudta elmondja-e vagy sem.
-Csak...annyit,hogy..öhm... Már nem emlékszem rá. -lehet tényleg nem jutott eszébe vagy csak nem akart beavatni a kis titkába,de ezért nem igazából haragudtam.
-Hát jó.-abban a pillanatban kinyílt az ajtó és 3 mosolygós fiú lépett be rajta.
-Helló Mindenkiiiii! -köszönt Ya Ou mint egy műsorvezető.
-Sziasztok -köszöntünk mi is.
-Na mizu? Hogy vagy?-jött közelebb Benny.
-Nagyon jól, de nem ez a fontos!-ült fel az ágyba Kriszti. Mindenki értetlenül nézte és vártuk hogy folytassa. Pár másodperc múlva viszont folytatta.
-Ugye hoztatok kaját!!! -belőlem kitört a nevetés, míg Sziki is kuncogva kotort élő egy fekete táskából , péksütit.
-Tessék! -rakta Kriszti elé aki egyből elkezdtem lehámozni róla zacskót. Boldogan harapott bele,majd nyelte le egymás után a falatokat.
-Hmm megmentettétek az életem! Jövök nektek eggyel! -mosolyodott el,majd evett tovább.
-Ma lesz próba? -fordultam a fiúk felé.
-Hát...kéne csinálni mert még sok megbeszélni való dolgunk van a lemezzel kapcsolatban. -vette kezébe Ya Ou a készüléket és füléhez emelte.
-Szia Kicsim.... -bizonyára Lilivel beszélt. Nagyon szeretik egymást. De szerintem az ég is egymásnak teremtette őket. Jó nekik...
-És mikor jöhetsz ki ebből a porfészekből?-nézett szét fintorogva Sziki.
-Nem tudom, de szerintem a hete valamikor. Bár még ez a vacak kendő is rajtam van...-mondta
-De annak muszáj rajtad lennie- simítottam meg kezét majd felálltam és az ablak felé léptem ahol Ya Ou még mindig beszélgetett.
-Majd akkor a legközelebbi koncertre elviszünk jó?-ült le most Sziki a helyemre.
-Komolyan? Jaj köszönöm szépen! Megölelnélek ha nem lennék idekötve. Fogta meg az infúziós csövet. Sziki csak elmosolyodott, majd még beszélgettek kicsit. Láttam próbálták felvidítani Krisztit és sikerült is nekik. Az eddig ülő lány hátradőlt és megfogta fejét.
-Hey minden rendben? -futottam oda hozzá,de ő még sem szólalt. Csak össze -vissza forgatta fejét. Kirohantam, hogy orvost keressek és láttam Ya Ou is követett. Sehol sem találtuk meg a doktort, de Sziki szembe jött velünk.
-Elájult...- csak ennyit mondott és ismét keresésbe kezdtünk.
Itt a 11.fejezet ami remélem elnyeri tetszéseteket. Köszönöm a kommenteket az előző fejezethez és az 5000+-os oldalmegjelenítést ! :) <3
Remélem jól telt/telik a napotok,nekem egyenlőre nagyon jól! :)
sok puszi, olvassátok szeretettel ezt a részt is!! :* :)
*Olivér szemszöge *
Három napon keresztül mindig bejártam hozzá. Szemét lefedték, mert még várnia kell mire kinyithatja. Egyenlőre azt mondták sikerült a műtét, de igazából csak Kriszti tudja megmondani hogy is lát. Fellépések után mindig hozzá mentem és egész éjszaka vele voltam. Kata dolgozni sem ment, de 2 nap után este hazaküldtem aludni. Így 'váltottuk' egymást.
-Doktor úr mikor ébred fel?-mentem oda az orvoshoz aki a lányt jött vizsgálni.
- Már nemsokára csak nagyon erőtlen lesz. De ez természetes ilyenkor. Viszont a szeméről nem vehetik le a kötést.-mondta majd a kijárat felé ballagott. Sóhajtottam egyet majd leültem Kriszti mellé.Tekintetem az egy helyben álló vörös rózsákra vándorolt,amik egy vázába voltak beletéve. Megfogtam hideg kezét Krisztinek és csak néztem.
Haja vállára omlott, piros ajkai kicsit nyitva voltak. Napok óta nem mozdult meg,de mellkasa fel-le emelkedett ami csak pozitív dolog lehet. Órákon át tudtam nézni,csak a kezét az arcát és ez most is így volt. Nem tudom mennyi idő telt el,de arra figyeltem fel,hogy a fekvő lány mocorogni kezdett. Nyögött egyet-kettőt és próbálta jobb kezét felemelni,csak nem igazából ment neki. Motyogott valamit,amiből csak a saját nevemet hallottam érthetően.
-Olivér! -kiáltott fel hangosan, majd fel akart ülni én viszont visszatoltam. Még pihennie kell.
-Hol vagyok?-kérdezte meggyötört fáradt hangján alig hallhatón.
-CSS semmi baj. Kórházban vagy tudod megműtötték a szemed. Most azért nem látsz semmit mert le van takarva valamilyen anyaggal, amit nem lehet leszedni egy darabig.-kicsi kezét nyugodtan tette vissza az ágy mellé, de ekkor inkább hasát fogta meg.
-Éhes vagyok...-mondta szemöldökét összeráncolva miközben megnyalta szája szélét.
-Máris hozok valamit!-álltam fel nevetve,majd az orvos után siettem. Szerencsémre épp akkor lépett ki az egyik kórteremből és szembe jött velem.
-Doktor úr, felébredt Kriszti! Azt mondta éhes nem vihetnék neki valamit enni?-kérdeztem még mindig mosolyogva.
-Máris,bemegyek megvizsgálom és már ehet is!-ellépett mellőlem,majd bement az irodájába. Én közben megkértem egy nővért,hogy valami ehető ételt hozzon már barátomnak.
-Itt is vagyok!-most már az orvossal mentünk be a kórterembe. Megnézte a lány vérnyomását, a szívverését és megállapította minden a legnagyobb rendben van,de még a kendőt nem lehet levenni. Miután ezeket elmondta el is ment.
-Mindjárt jön az ebéded.-az ablakhoz sétáltam amin gyönyörű napsütés jött be.
-Rendben. Mennyi az idő?-kezével nyújtózkodni kezdett,majd ásított egyet. Telefonom után keresgéltem és a kijelzőt néztem.
-14:36...-mondtam és akkor vettem észre kaptam egy SMS-t. Megnyitottam és Sziki volt a feladó:
Ha nem baj elmennénk meglátogatni
Krisztit! ;) Viszünk ajándékot is egy-két
óra és ott leszünk!
~Sziki,Ya Ou, Benny
Nagyon kedves tőlük,hogy így gondolnak a kis betegre. Hozták is az ebédet ami valamilyen érdekes kinézetű leves volt,hozzá egy húscafattal meg valami krumplival. A lány elé tették aki a kanalat se találta. Ismét mellé ültem és elkezdtem etetni. Az első falat után olyan fejet vágott mintha valami savanyú ételt adtak volna neki.
-Én ezt meg nem eszem! Fúj!!!-cuppogott párat,majd kezével nyelvét kezdte el kapargatni,hogy lejöjjön az íz. Adtam neki vizet amit meg is ivott.
-Ennyire rossz?-biccentett fejével,hogy kóstoljam meg. Hát kár volt. Mintha valami savanyú káposztás leves lett volna egy kis húslevessel párosítva.
-Jó ezt hanyagoljuk!-tettem le a tálcát,mert ezek után meg se mertem vele kóstoltatni a második "fogást".
-Jaj képzeld jönnek Szikiék meglátogatni téged!-jutott eszembe hirtelen az amit a levélben olvastam.
-Az jó! Nem akarod megkérni őket,hogy hozzanak valamit enni?-megkordult a gyomra jelezve még mindig éhes.
-Okés írok neki egy üzenet.-vettem a mobilom ismét a kezembe és pötyögni kezdtem.
Szia! Várunk Titeket,de kérlek
hozzatok valami ehetőt,
mert itt valami borzalmas a kaja!:D
~Oli and Kriszti
Pár perc múlva már érkezett is a válasz:
Rendben felvettük a rendelést! :D
~ Sziki
-Elintézve!-tettem vissza a zsebembe a készüléket.-Pihenj még egy kicsit! Majd szólok ha itt vannak.-néztem ki az ablakon.
-Mennyi ideig nem voltam ébren? -Kérdezte felém fordulva.
-Ma a 3.nap miért?
-Szerinted ha már ennyi ideig aludtam most fogok?-kérdezte nevetve.
-Jó oké értem, bocs. Akarsz még valamit tudni?-száját elhuzta és gondolkozni kezdett. Fejét felemeltem és mély levegőt vett.
-Elhoztad a rózsát? De rég nem éreztem már ezt az illatot...-ajkait beharapta és lassan felült.
-Megígértem nem?-vidám mosoly ült arcára gyenge kezét felemelte egy felém fordította.
-Gyere ide!-lassan odaballagtam, mert nem tudtam mire készül,de mikor leültem az ágyára, szorosan átölelt.
-Köszönöm! -szelíd, vékony hangja bársonyosan szólt,gyönyörű barna bőre pedig ahogy hozzáért enyémhez a hideg futkosott a hátamon. Eszembe jutott, hogy milyen is volt mikor felébredt, így gondoltam rákérdezek.
-Öhm... álmodtál valamit? - egy pillanat alatt gondolkodóba esett. Gondolom nem tudta elmondja-e vagy sem.
-Csak...annyit,hogy..öhm... Már nem emlékszem rá. -lehet tényleg nem jutott eszébe vagy csak nem akart beavatni a kis titkába,de ezért nem igazából haragudtam.
-Hát jó.-abban a pillanatban kinyílt az ajtó és 3 mosolygós fiú lépett be rajta.
-Helló Mindenkiiiii! -köszönt Ya Ou mint egy műsorvezető.
-Sziasztok -köszöntünk mi is.
-Na mizu? Hogy vagy?-jött közelebb Benny.
-Nagyon jól, de nem ez a fontos!-ült fel az ágyba Kriszti. Mindenki értetlenül nézte és vártuk hogy folytassa. Pár másodperc múlva viszont folytatta.
-Ugye hoztatok kaját!!! -belőlem kitört a nevetés, míg Sziki is kuncogva kotort élő egy fekete táskából , péksütit.
-Tessék! -rakta Kriszti elé aki egyből elkezdtem lehámozni róla zacskót. Boldogan harapott bele,majd nyelte le egymás után a falatokat.
-Hmm megmentettétek az életem! Jövök nektek eggyel! -mosolyodott el,majd evett tovább.
-Ma lesz próba? -fordultam a fiúk felé.
-Hát...kéne csinálni mert még sok megbeszélni való dolgunk van a lemezzel kapcsolatban. -vette kezébe Ya Ou a készüléket és füléhez emelte.
-Szia Kicsim.... -bizonyára Lilivel beszélt. Nagyon szeretik egymást. De szerintem az ég is egymásnak teremtette őket. Jó nekik...
-És mikor jöhetsz ki ebből a porfészekből?-nézett szét fintorogva Sziki.
-Nem tudom, de szerintem a hete valamikor. Bár még ez a vacak kendő is rajtam van...-mondta
-De annak muszáj rajtad lennie- simítottam meg kezét majd felálltam és az ablak felé léptem ahol Ya Ou még mindig beszélgetett.
-Majd akkor a legközelebbi koncertre elviszünk jó?-ült le most Sziki a helyemre.
-Komolyan? Jaj köszönöm szépen! Megölelnélek ha nem lennék idekötve. Fogta meg az infúziós csövet. Sziki csak elmosolyodott, majd még beszélgettek kicsit. Láttam próbálták felvidítani Krisztit és sikerült is nekik. Az eddig ülő lány hátradőlt és megfogta fejét.
-Hey minden rendben? -futottam oda hozzá,de ő még sem szólalt. Csak össze -vissza forgatta fejét. Kirohantam, hogy orvost keressek és láttam Ya Ou is követett. Sehol sem találtuk meg a doktort, de Sziki szembe jött velünk.
-Elájult...- csak ennyit mondott és ismét keresésbe kezdtünk.
2014. október 1., szerda
10.FEJEZET -- MŰTÉT
Sziasztok!!! :)
Jaj de jó itt a 10. fejezet *-* végre egy kerek szám :)
túl léptük a 4000 oldalmegjelenítést!!!! ^^ köszönöm szépen és vele együtt a 2 kommentnek is örültem! :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket, úgy gondoltam mostantól egyre hosszabb részek lesznek!! :)Sajnálom azért nem hoztam előbb a részt,mert személyes problémám akadt.:// remélem megértitek.Kérlek komizzatok nagyon fontos lenne. :D
Ehhez a részhez szerintem ez a zene nagyon illik.Magyar felirattal van. :) Szerintem nagyon jó szám :
Jó olvasást és szép napot ,puszi :*
*Olivér szemszöge *
Nem tudom mit tegyek. Számomra az a fontos, hogy Krisztinek minden jó legyen és ne érje bánat. Eleget szenvedett már. A balesetben elvesztette a látását és a szüleit. Nem is tudom milyen egy rendes családban felnőni. Ahol szeretet van. És egyszer egy szempillantás alatt mindent elveszíteni. Igaz nekem nem volt apám és a mai napig semmit sem tudok róla,de legalább az anyukám mindig velem volt. És persze Erik. Viszont Krisztinek a testvérén kívül most már senki mása nincs. Eléggé kiszámíthatatlan lány,de engem ez nem zavar... A szerelem olyan dolog amit nem lehet bárhol megkapni. Nem lehet venni,és ez csak első látásra működik. Ha meglátod senki más nem jár a fejedben csak Ő. Bármit megtennél azért, hogy veled legyen és, hogy mosolyogni lásd. Hogy érezd ajkait a sajátodon és minden reggel és este egymáshoz bújva aludjatok vagy keljetek fel...ilyen a szerelem. Elveszi az ember eszét és fenekestül felforgatja az életet. De megéri. Rápillantottam Krisztire aki mosolyogva ült és pici kezével haját birizgálta. A bal keze viszont még mindig az enyémen pihent. Lehetetlen leszedni a mosolyt az arcáról.
-Mikor leszünk már ott?-kérdezte gondolataim főszereplője. Kinéztem az ablakon és észre vettem, hogy már egy megállóval tovább mentünk.
-Jaj ne...-álltam fel és felhúztam Krisztit is.
-Mi az? Mi a baj? -kérdezte és hangjában tisztán lehetett hallani az aggódást.
-Semmi csak már elhagytuk a leszálló helyet de majd most lemegyünk-és már léptem is le a lépcsőkön egészen a járdáig. Most már szép lassan mentünk nem siettünk sehová. Kicsit olyan érzésem volt,mint mikor először mentünk oda. Nem beszéltünk úgy ahogy most sem,mert szavak nélkül jobban megértettük egymást. De miért vagyok ennyire gyáva? Miért nem tudom neki megmondani amit érzek? Talán félek. Igen félek, hogy másképp érez. Hogy mikor átölelem vagy a kezünk egybeér számára, csak egy baráti gesztus. Pedig,ha tudná....
-Kééérlek mond el hova megyünk....-kíváncsiskodott tovább. Szőke hajtincseit lágyan fújta a szél.Kicsit szökdécselve lépkedett mellettem,amiből arra következtettem,hogy boldog.
-Lehet 2 tipped-semmi segítséget nem voltam hajlandó neki adni,viszont tudtam,úgy is rá fog jönni.
-Hmm....tudom!!!! Abba az étterembe ahol azt a finom palacsintát ettük?!Érzem azt a különleges illatot,ami a konyháról jön ki.-mély levegőt vett és szemeit is becsukta,úgy szippantott bele a levegőbe.
-Igen oda, eltaláltad. -okos lány tudtam hamar rájön erre az egyszerű meglepetésre.
- De jó köszi,köszi,köszi!!-olyan volt mint egy kisgyerek aki megkapta azt a játékot amit szeretett volna. Talán pont ezt szeretem benne. Mindig vidám,feldobja az ember hangulatát.
-Gyere felmegyünk a lépcsőn és kintre ülünk rendben?-már csak bólintott egyet és le is ültünk. Jött a pincér, Andris és levette a rendelésünket. Telefonom rezgett,jelezve valaki hív. Kivettem zsebemből a készüléket és fülemhez emeltem.
-Szia Kata!-köszöntem a vonal túlsó oldalán lévő személynek. Kriszti egyből felkapta tekintetét és figyelt.
-Szia! A tesóm veled van?-kérdezte és hangjában az idegességet véltem felfedezni.
-Igen. Épp reggelizni vagyunk egy étteremben miért?
-Hozd haza amilyen gyorsan,csak tudod.-hadarta el a mondatot.
-Mi? miért? Történt valami?
-Mennünk kell.Most lesz a műtéte. Elfelejtettem szólni,hogy másik időpontot kaptunk. Most hívott az orvos. Siessetek -mondta majd bontotta a vonalat. Kerek szemekkel bámultam a velem szembe ülő lányt. Felálltam a helyemről és rohantam a pulthoz. Visszamondtam a rendelést és kimentem. Krisztit felhúztam helyéről és már én is idegeskedve futottam előre.
-Hova megyünk Oli?-nem is törődtem kérdésével,csak mentem előre.Nem fogtam fel amit mondott Kata. Máris látni fog? Sikerülni fog a műtét,vagy ....nem is merek másra gondolni. Ezer kérdés cikázott a fejemben,amire válaszokat nem kaptam. Hirtelen Kriszti kirántotta kezét enyéim közül és megállt.Dühösen vette a levegőt és kezét ökölbe szorította.
-Nem vagy képes elmondani hova megyünk? A csuklóm már ég annyira erősen szorítottad.Mond már el mi van!-nem is figyeltem,hogy vigyáznom kell rá. Csuklója körül látszott a lilás-pirosas folt amit én okoztam.
-Úristen.Ne haragudj. Csak Kata hívott most lesz a műtéted,mert áttették a mai napra.-mondtam amit a telefonból hallottam.
-Mi? Ez csak vicc igaz?-kérdezte,de szerintem tisztában volt vele ilyennel nem viccelnék.
-Nem és most sietnünk kell bocsánat,hogy ilyen erőszakos voltam,csak...mindegy siessünk.-folytattuk tovább utunkat,ami elég hamar véget ért,hisz' alig 10 percnyire van Krisztiék háza az étteremtől. Felmentünk a lépcsőn és szinte bedőltünk az ajtón.Kata már teljesen készen volt. Két táskával a kezében indultunk el a kórházhoz. Most a kínos csend állt be közénk,de nem is tudtunk mit mondani. Nem kezdhettünk el félni,sem olyanokat mondani,hogy minden rendben lesz. Az ember ezt kívánja,de nem mindig minden úgy van ahogy gondoljuk. Taxit fogtam,mivel úgy gondoltam,így hamarabb odaérünk. Beültünk és Kriszti egyre szorosabban fogta kezem. Alsó ajkait harapdálta és nagy levegőket vett.
-Hey nyugi! Ott leszünk veled mindig. Elhiszem,hogy félsz hisz' én is félnék úgy ahogy mindenki más. És igaz ez most kicsit hirtelen jött,de ígérem amikor kijössz engem látsz meg először! -a biztató szavakra látszott,hogy megnyugodott. Mellkasa lassabban emelkedett,majd ment le.
-Kérhetek valamit?-szólalt meg gyenge,meggyötört hangján.
-Bármit!
-Ha túlélném...-kezdte,de félbe is szakítottam.
-Túl fogod élni!-emeltem ki a középső szót.
-Remélem...de ha sikerül a műtét,kérlek hozz nekem rózsát. Szép bordót. Az a kedvenc virágom és jó lenne látni és érezni az illatát.-elmosolyodott magán,gondolom eszébe jutott,hogy is néz ki a növény és persze az illata milyen.
-Meglesz! -mondtam halkan,majd megpusziltam fejét.Oda is értünk a nagy épület elé. Fizettem a sofőrnek és félve szálltunk ki a kocsiból. A portához mentünk,ahol Kata egyből kiigazítást kapott.
Ezentúl minden más lesz. Nem lesznek olyan érzelmek az arcomon,amiket nem lát. Szinte szokássá vált,hogy belém karol és kézen fogva sétálunk. Többé ilyen helyzeteknél nem szorul a segítségemre. Végre önálló 21 éves lány lehet.
Ránéztem a kissé remegő lányra aki erősen gondolkodott. Egy pillanat alatt kósza gyermeki mosoly ült ki arcára. Mintha minden gondot elfelejtett volna.
-Na mi ez a nagy jókedv hirtelen?-kérdeztem már én is mosolyogva.
-A dolgok jó oldalát nézem. Így nincs időm szomorkodni vagy félni. És nincs is értelme. Most mát minden jobb lesz.-mondta. Velem szembe fordult és megölelt.Kicsi vékony kezét derekam köré fonta,pirosló arcát pedig mellkasomba fúrta.Én vállánál öleltem. Igen...már minden jobb lesz.
Percekig öleltük egymást,mikor egy idegen férfi lépett mellénk. Köhögött párat,így elváltunk egymástól.
-Bakosi Kriszti?-kérdezte a lány felé fordulva.
-Igen!?
-Én az orvosa vagyok Dr.Német Attila. Én végzem el a műtétet. Kérem jöjjön velem egy-két kérdésre válaszolnia kell és utána elkezdjük a műtétet.-mondta és kézen fogta Krisztit elszakítva tőlem. Még gyorsan átölelték egymást nővérével,majd elmentek. A számára egy teljesen új élet kezdődik el.
Telefonom ismét megszólalt és most barátom neve villogott a kijelzőn.
-Szia!-szóltam bele kedvetlenül.
-Hello...valami baj van?-kérdezte Ya Ou.
-Nem...nem igazán. Vagyis igen...-azt se tudtam mit akarok mondani.
-Na mesélj van időm.
-Nem.Inkább majd személyesen mindent elmondok.
-Te tudod. Na azért hívtalak,mert Krisztián szólt,hogy egy óra múlva indulunk.-kerek szemekkel bámultam magam elé,hisz' elég későn szóltak.
-Remek. Indulok szia.-bontottam a vonalat.Katához mentem aki egy széken ült arcát teljesen a kezébe temetve.
-Kata!-felém fordult és szemében látszottak a könnyek nyomai.-Nekem mennem kell.Koncertre megyünk,sajnálom.Gondolom most nem lennél szívesen egyedül,de ígérem amilyen gyorsan tudok jövök.-igaz az első találkozásunk nem épp a legjobban sikerült, mégis most tudtam egy-két biztató szóra szüksége volt.
-Jó...én itt leszek.-mondta. A kijárat felé siettem,majd gyorsan egy közeli taxiba ültem. Bemondtam a címemet és elég hamar oda is értünk.Miután fizettem felsiettem. Ettem gyorsan egy szendvicset ,majd zuhanyozni mentem. A forró víz először kicsit égette bőröm,de hamar hozzá szoktam. Sok embert inkább lefáraszt a meleg víz engem viszont most feltöltött energiával.Felvettem a kiválasztott ruhámat a mai napra,majd felmentem facebookra. Kaptam leveleket és értesítéseket is elég nagy számban. Kinéztem az ablakon és pont akkor fordult be a ház elé az ismerős szürke kisbusz. Lementem majd beszálltam.
-Sziasztok!-köszöntem ugyanúgy kedvetlenül.
-Szia!-köszönt mindenki.
-Mi a baj?-kérdezte Sziki.
-Ennyire látszik,hogy gond van?-fordultam feléjük.
-Jobban mint te azt hiszed.-mondta Benny.
-Na akkor mondjad mi a szitu?-kérdezték.
-Tegnap este ott maradtunk a próbaterembe Krisztivel,mert vihar volt és nem akartunk szakadó esőbe hazamenni. Együtt aludtunk és akkor jöttem rá igazán mennyire megszerettem ezt a lányt. Mindent megtennék érte. Na de a lényeg mikor aludt mindent elmondtam neki.Amit érzek...
-Amikor aludt?-szakított félbe Sziki.
-Igen,mert nem mertem akkor mikor ébren van. Ő még nem is látott úgy igazán,lehet csak barátnak tekint . Na de mindegy. Ma reggel meg úgy gondoltam elviszem abba az étterembe ahol tudjátok Andris dolgozik. Rendeltünk meg minden és a tesója Krisztinek felhívott,hogy siessünk haza,mert elfelejtette mondani,hogy ma lesz a műtétje Krisztinek.Így azonnal otthagytuk a helyet és útközben mindent elmondtam Krisztinek. -a többiek figyelmesen hallgattak olykor értelmetlenül néztek,de ha nem értettek valamit megkérdezték és én válaszoltam. Elmondtam ,hogy taxival mentünk a kórházba és ott hogyan köszöntünk el egymástól. Miután végeztem beszédemmel, biztató szavakkal álltak elő ami félig-meddig sikerült is.
-Szerintem amilyen hamar,csak tudod mond el neki mit érzel. Az a legjobb-tanácsolta Ya Ou a többiek pedig szaporán bólogattak.
-Kedves lány és szerintem biztos,hogy neki is bejössz.-mondta Benny.
-Okés...köszi srácok.-hálálkodtam. Úgy elment az idő,hogy meg is érkeztünk az első koncerthelyszínre. Kicsit dobott a hangulatomon mikor meghallottam ,ahogy a rajongók azt kiabálják: By-The-Way,By-The-Way! Mégsem tudtam magam 100%-osan odatenni.A gondolataim egy része mindig Kriszti körül kavarogtak.
*Kriszti szemszöge*
Lábam remegett a félelemtől ahogy beértünk egy szobába. Kérdéseket tettek fel,hogy mire vagyok alergiás volt-e már műtétem meg egy-két személyes dolgot. Mindenre válaszoltam,majd egy másik helyre vezettek ahol le kellett vennem minden ruhámat és egy egyszerű különleges anyagú ruhát kellett felvennem. Kezem izzadt az idegességtől,de mégsem engedett a szorításból. Nagyokat nyelve karoltam bele az orvosomba aki egy ágyra lefektetett.
-Most ne lepődjön meg kérem,hogy ha egy szúró érzése lesz,mert be kell adnunk az altatót.-most voltam úgy,hogy ennyire még életembe nem féltem.Szemeim nyitva voltak és próbáltam jó dolgokra figyelni.Mégis mikor a tű bement a bőrömbe a benne lévő anyag csípni kezdett.Fogamat összeszorítva vártam,hogy elmúljon a rossz érzés. Másodperceken belül szememre mintha súlyt tettek volna ,úgy csukódott le. Elaludtam...
Álmomban egy erdőben jártam ahol senkit sem véltem felfedezni.Csak fákat láttam semmi mást.
-Van itt valaki?-néztem szét félve,mikor egy fiatal fiú jött velem szembe. Megfogta kezem és valahová vezetett. Nem tudtam ki lehet mégsem ellenkeztem,mert bíztam benne. Szőkésbarna haja volt és zöld szeme. Nagyon ismerős volt,de nem tudtam rájönni honnan. Egy kertbe vitt ami tele volt meseszép színes virágokkal. Pillangók repdestek szerteszét és madarak éneke lepte el a rétet.Leültünk a virágok közé és csak egymást néztük.
-Ki vagy te?-kérdeztem kis idő elteltével. Válaszul ,csak egyre inkább közeledett felém az illető még végül ajkaink összeértek. Lágyan csókolt,de mégis érzékien.Mikor elváltunk egymástól rájöttem ki is az:
Olivér...
Jaj de jó itt a 10. fejezet *-* végre egy kerek szám :)
túl léptük a 4000 oldalmegjelenítést!!!! ^^ köszönöm szépen és vele együtt a 2 kommentnek is örültem! :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket, úgy gondoltam mostantól egyre hosszabb részek lesznek!! :)Sajnálom azért nem hoztam előbb a részt,mert személyes problémám akadt.:// remélem megértitek.Kérlek komizzatok nagyon fontos lenne. :D
Ehhez a részhez szerintem ez a zene nagyon illik.Magyar felirattal van. :) Szerintem nagyon jó szám :
*Olivér szemszöge *
Nem tudom mit tegyek. Számomra az a fontos, hogy Krisztinek minden jó legyen és ne érje bánat. Eleget szenvedett már. A balesetben elvesztette a látását és a szüleit. Nem is tudom milyen egy rendes családban felnőni. Ahol szeretet van. És egyszer egy szempillantás alatt mindent elveszíteni. Igaz nekem nem volt apám és a mai napig semmit sem tudok róla,de legalább az anyukám mindig velem volt. És persze Erik. Viszont Krisztinek a testvérén kívül most már senki mása nincs. Eléggé kiszámíthatatlan lány,de engem ez nem zavar... A szerelem olyan dolog amit nem lehet bárhol megkapni. Nem lehet venni,és ez csak első látásra működik. Ha meglátod senki más nem jár a fejedben csak Ő. Bármit megtennél azért, hogy veled legyen és, hogy mosolyogni lásd. Hogy érezd ajkait a sajátodon és minden reggel és este egymáshoz bújva aludjatok vagy keljetek fel...ilyen a szerelem. Elveszi az ember eszét és fenekestül felforgatja az életet. De megéri. Rápillantottam Krisztire aki mosolyogva ült és pici kezével haját birizgálta. A bal keze viszont még mindig az enyémen pihent. Lehetetlen leszedni a mosolyt az arcáról.
-Mikor leszünk már ott?-kérdezte gondolataim főszereplője. Kinéztem az ablakon és észre vettem, hogy már egy megállóval tovább mentünk.
-Jaj ne...-álltam fel és felhúztam Krisztit is.
-Mi az? Mi a baj? -kérdezte és hangjában tisztán lehetett hallani az aggódást.
-Semmi csak már elhagytuk a leszálló helyet de majd most lemegyünk-és már léptem is le a lépcsőkön egészen a járdáig. Most már szép lassan mentünk nem siettünk sehová. Kicsit olyan érzésem volt,mint mikor először mentünk oda. Nem beszéltünk úgy ahogy most sem,mert szavak nélkül jobban megértettük egymást. De miért vagyok ennyire gyáva? Miért nem tudom neki megmondani amit érzek? Talán félek. Igen félek, hogy másképp érez. Hogy mikor átölelem vagy a kezünk egybeér számára, csak egy baráti gesztus. Pedig,ha tudná....
-Kééérlek mond el hova megyünk....-kíváncsiskodott tovább. Szőke hajtincseit lágyan fújta a szél.Kicsit szökdécselve lépkedett mellettem,amiből arra következtettem,hogy boldog.
-Lehet 2 tipped-semmi segítséget nem voltam hajlandó neki adni,viszont tudtam,úgy is rá fog jönni.
-Hmm....tudom!!!! Abba az étterembe ahol azt a finom palacsintát ettük?!Érzem azt a különleges illatot,ami a konyháról jön ki.-mély levegőt vett és szemeit is becsukta,úgy szippantott bele a levegőbe.
-Igen oda, eltaláltad. -okos lány tudtam hamar rájön erre az egyszerű meglepetésre.
- De jó köszi,köszi,köszi!!-olyan volt mint egy kisgyerek aki megkapta azt a játékot amit szeretett volna. Talán pont ezt szeretem benne. Mindig vidám,feldobja az ember hangulatát.
-Gyere felmegyünk a lépcsőn és kintre ülünk rendben?-már csak bólintott egyet és le is ültünk. Jött a pincér, Andris és levette a rendelésünket. Telefonom rezgett,jelezve valaki hív. Kivettem zsebemből a készüléket és fülemhez emeltem.
-Szia Kata!-köszöntem a vonal túlsó oldalán lévő személynek. Kriszti egyből felkapta tekintetét és figyelt.
-Szia! A tesóm veled van?-kérdezte és hangjában az idegességet véltem felfedezni.
-Igen. Épp reggelizni vagyunk egy étteremben miért?
-Hozd haza amilyen gyorsan,csak tudod.-hadarta el a mondatot.
-Mi? miért? Történt valami?
-Mennünk kell.Most lesz a műtéte. Elfelejtettem szólni,hogy másik időpontot kaptunk. Most hívott az orvos. Siessetek -mondta majd bontotta a vonalat. Kerek szemekkel bámultam a velem szembe ülő lányt. Felálltam a helyemről és rohantam a pulthoz. Visszamondtam a rendelést és kimentem. Krisztit felhúztam helyéről és már én is idegeskedve futottam előre.
-Hova megyünk Oli?-nem is törődtem kérdésével,csak mentem előre.Nem fogtam fel amit mondott Kata. Máris látni fog? Sikerülni fog a műtét,vagy ....nem is merek másra gondolni. Ezer kérdés cikázott a fejemben,amire válaszokat nem kaptam. Hirtelen Kriszti kirántotta kezét enyéim közül és megállt.Dühösen vette a levegőt és kezét ökölbe szorította.
-Nem vagy képes elmondani hova megyünk? A csuklóm már ég annyira erősen szorítottad.Mond már el mi van!-nem is figyeltem,hogy vigyáznom kell rá. Csuklója körül látszott a lilás-pirosas folt amit én okoztam.
-Úristen.Ne haragudj. Csak Kata hívott most lesz a műtéted,mert áttették a mai napra.-mondtam amit a telefonból hallottam.
-Mi? Ez csak vicc igaz?-kérdezte,de szerintem tisztában volt vele ilyennel nem viccelnék.
-Nem és most sietnünk kell bocsánat,hogy ilyen erőszakos voltam,csak...mindegy siessünk.-folytattuk tovább utunkat,ami elég hamar véget ért,hisz' alig 10 percnyire van Krisztiék háza az étteremtől. Felmentünk a lépcsőn és szinte bedőltünk az ajtón.Kata már teljesen készen volt. Két táskával a kezében indultunk el a kórházhoz. Most a kínos csend állt be közénk,de nem is tudtunk mit mondani. Nem kezdhettünk el félni,sem olyanokat mondani,hogy minden rendben lesz. Az ember ezt kívánja,de nem mindig minden úgy van ahogy gondoljuk. Taxit fogtam,mivel úgy gondoltam,így hamarabb odaérünk. Beültünk és Kriszti egyre szorosabban fogta kezem. Alsó ajkait harapdálta és nagy levegőket vett.
-Hey nyugi! Ott leszünk veled mindig. Elhiszem,hogy félsz hisz' én is félnék úgy ahogy mindenki más. És igaz ez most kicsit hirtelen jött,de ígérem amikor kijössz engem látsz meg először! -a biztató szavakra látszott,hogy megnyugodott. Mellkasa lassabban emelkedett,majd ment le.
-Kérhetek valamit?-szólalt meg gyenge,meggyötört hangján.
-Bármit!
-Ha túlélném...-kezdte,de félbe is szakítottam.
-Túl fogod élni!-emeltem ki a középső szót.
-Remélem...de ha sikerül a műtét,kérlek hozz nekem rózsát. Szép bordót. Az a kedvenc virágom és jó lenne látni és érezni az illatát.-elmosolyodott magán,gondolom eszébe jutott,hogy is néz ki a növény és persze az illata milyen.
-Meglesz! -mondtam halkan,majd megpusziltam fejét.Oda is értünk a nagy épület elé. Fizettem a sofőrnek és félve szálltunk ki a kocsiból. A portához mentünk,ahol Kata egyből kiigazítást kapott.
Ezentúl minden más lesz. Nem lesznek olyan érzelmek az arcomon,amiket nem lát. Szinte szokássá vált,hogy belém karol és kézen fogva sétálunk. Többé ilyen helyzeteknél nem szorul a segítségemre. Végre önálló 21 éves lány lehet.
Ránéztem a kissé remegő lányra aki erősen gondolkodott. Egy pillanat alatt kósza gyermeki mosoly ült ki arcára. Mintha minden gondot elfelejtett volna.
-Na mi ez a nagy jókedv hirtelen?-kérdeztem már én is mosolyogva.
-A dolgok jó oldalát nézem. Így nincs időm szomorkodni vagy félni. És nincs is értelme. Most mát minden jobb lesz.-mondta. Velem szembe fordult és megölelt.Kicsi vékony kezét derekam köré fonta,pirosló arcát pedig mellkasomba fúrta.Én vállánál öleltem. Igen...már minden jobb lesz.
Percekig öleltük egymást,mikor egy idegen férfi lépett mellénk. Köhögött párat,így elváltunk egymástól.
-Bakosi Kriszti?-kérdezte a lány felé fordulva.
-Igen!?
-Én az orvosa vagyok Dr.Német Attila. Én végzem el a műtétet. Kérem jöjjön velem egy-két kérdésre válaszolnia kell és utána elkezdjük a műtétet.-mondta és kézen fogta Krisztit elszakítva tőlem. Még gyorsan átölelték egymást nővérével,majd elmentek. A számára egy teljesen új élet kezdődik el.
Telefonom ismét megszólalt és most barátom neve villogott a kijelzőn.
-Szia!-szóltam bele kedvetlenül.
-Hello...valami baj van?-kérdezte Ya Ou.
-Nem...nem igazán. Vagyis igen...-azt se tudtam mit akarok mondani.
-Na mesélj van időm.
-Nem.Inkább majd személyesen mindent elmondok.
-Te tudod. Na azért hívtalak,mert Krisztián szólt,hogy egy óra múlva indulunk.-kerek szemekkel bámultam magam elé,hisz' elég későn szóltak.
-Remek. Indulok szia.-bontottam a vonalat.Katához mentem aki egy széken ült arcát teljesen a kezébe temetve.
-Kata!-felém fordult és szemében látszottak a könnyek nyomai.-Nekem mennem kell.Koncertre megyünk,sajnálom.Gondolom most nem lennél szívesen egyedül,de ígérem amilyen gyorsan tudok jövök.-igaz az első találkozásunk nem épp a legjobban sikerült, mégis most tudtam egy-két biztató szóra szüksége volt.
-Jó...én itt leszek.-mondta. A kijárat felé siettem,majd gyorsan egy közeli taxiba ültem. Bemondtam a címemet és elég hamar oda is értünk.Miután fizettem felsiettem. Ettem gyorsan egy szendvicset ,majd zuhanyozni mentem. A forró víz először kicsit égette bőröm,de hamar hozzá szoktam. Sok embert inkább lefáraszt a meleg víz engem viszont most feltöltött energiával.Felvettem a kiválasztott ruhámat a mai napra,majd felmentem facebookra. Kaptam leveleket és értesítéseket is elég nagy számban. Kinéztem az ablakon és pont akkor fordult be a ház elé az ismerős szürke kisbusz. Lementem majd beszálltam.
-Sziasztok!-köszöntem ugyanúgy kedvetlenül.
-Szia!-köszönt mindenki.
-Mi a baj?-kérdezte Sziki.
-Ennyire látszik,hogy gond van?-fordultam feléjük.
-Jobban mint te azt hiszed.-mondta Benny.
-Na akkor mondjad mi a szitu?-kérdezték.
-Tegnap este ott maradtunk a próbaterembe Krisztivel,mert vihar volt és nem akartunk szakadó esőbe hazamenni. Együtt aludtunk és akkor jöttem rá igazán mennyire megszerettem ezt a lányt. Mindent megtennék érte. Na de a lényeg mikor aludt mindent elmondtam neki.Amit érzek...
-Amikor aludt?-szakított félbe Sziki.
-Igen,mert nem mertem akkor mikor ébren van. Ő még nem is látott úgy igazán,lehet csak barátnak tekint . Na de mindegy. Ma reggel meg úgy gondoltam elviszem abba az étterembe ahol tudjátok Andris dolgozik. Rendeltünk meg minden és a tesója Krisztinek felhívott,hogy siessünk haza,mert elfelejtette mondani,hogy ma lesz a műtétje Krisztinek.Így azonnal otthagytuk a helyet és útközben mindent elmondtam Krisztinek. -a többiek figyelmesen hallgattak olykor értelmetlenül néztek,de ha nem értettek valamit megkérdezték és én válaszoltam. Elmondtam ,hogy taxival mentünk a kórházba és ott hogyan köszöntünk el egymástól. Miután végeztem beszédemmel, biztató szavakkal álltak elő ami félig-meddig sikerült is.
-Szerintem amilyen hamar,csak tudod mond el neki mit érzel. Az a legjobb-tanácsolta Ya Ou a többiek pedig szaporán bólogattak.
-Kedves lány és szerintem biztos,hogy neki is bejössz.-mondta Benny.
-Okés...köszi srácok.-hálálkodtam. Úgy elment az idő,hogy meg is érkeztünk az első koncerthelyszínre. Kicsit dobott a hangulatomon mikor meghallottam ,ahogy a rajongók azt kiabálják: By-The-Way,By-The-Way! Mégsem tudtam magam 100%-osan odatenni.A gondolataim egy része mindig Kriszti körül kavarogtak.
*Kriszti szemszöge*
Lábam remegett a félelemtől ahogy beértünk egy szobába. Kérdéseket tettek fel,hogy mire vagyok alergiás volt-e már műtétem meg egy-két személyes dolgot. Mindenre válaszoltam,majd egy másik helyre vezettek ahol le kellett vennem minden ruhámat és egy egyszerű különleges anyagú ruhát kellett felvennem. Kezem izzadt az idegességtől,de mégsem engedett a szorításból. Nagyokat nyelve karoltam bele az orvosomba aki egy ágyra lefektetett.
-Most ne lepődjön meg kérem,hogy ha egy szúró érzése lesz,mert be kell adnunk az altatót.-most voltam úgy,hogy ennyire még életembe nem féltem.Szemeim nyitva voltak és próbáltam jó dolgokra figyelni.Mégis mikor a tű bement a bőrömbe a benne lévő anyag csípni kezdett.Fogamat összeszorítva vártam,hogy elmúljon a rossz érzés. Másodperceken belül szememre mintha súlyt tettek volna ,úgy csukódott le. Elaludtam...
Álmomban egy erdőben jártam ahol senkit sem véltem felfedezni.Csak fákat láttam semmi mást.
-Van itt valaki?-néztem szét félve,mikor egy fiatal fiú jött velem szembe. Megfogta kezem és valahová vezetett. Nem tudtam ki lehet mégsem ellenkeztem,mert bíztam benne. Szőkésbarna haja volt és zöld szeme. Nagyon ismerős volt,de nem tudtam rájönni honnan. Egy kertbe vitt ami tele volt meseszép színes virágokkal. Pillangók repdestek szerteszét és madarak éneke lepte el a rétet.Leültünk a virágok közé és csak egymást néztük.
-Ki vagy te?-kérdeztem kis idő elteltével. Válaszul ,csak egyre inkább közeledett felém az illető még végül ajkaink összeértek. Lágyan csókolt,de mégis érzékien.Mikor elváltunk egymástól rájöttem ki is az:
Olivér...
2014. szeptember 12., péntek
9.FEJEZET -- VIGYÁZNI FOGOK RÁD.MINDIG...
Sziasztok!!! :)
Meghoztam az új részt,mivel itt a szombat. Köszönöm a kommentet ,remélem ehhez a részhez is kapok.Nyugodtan írjátok le a véleményeteket a blogról,hisz' akkor tudom min kell változtatni,javítani. Sajnálom ez a rész kicsit rövidebb lett,mint amilyet terveztem,de ígérem a kö9vetkező hosszú lesz.
Na de inkább olvassátok el a 9.fejezetet .
Puszi :*
*Olivér szemszöge *
-Én...tudod...öhm... -amilyen magabiztosan indultam neki annak,hogy bevallom érzéseimet egyre inkább éreztem úgy, nem kellett volna elkezdeni.
-Igen? Hallgatlak -mosolygott vidáman. Arca pirosban pompázott, haját gyengéden fújta a szél, ami a nyitott ablakon keresztül bejött.
-Én... Szeretném, ha eljönnél a hétvégi koncertre. -találtam ki gyorsan valami hihető dumát és hadartam el a mondatot.
-Elmegyek nyugi ,Ya Ou is meghívott és kíváncsi vagyok, milyen bulit csaptok..-hirtelen az ablak becsapódott nagy zajt hagyva maga után. Odafutottam az üveg ablakhoz és becsuktam. Az eső zuhogott mintha öntötték volna. A távolba valami felvillant és utána egy hatalmas dörgés következett. Elcsodálkoztam a tájon, hisz' alig egy órával ezelőtt, még jó időnek bizonyult odakint. Igaz már 7 óra is bőven elmúlt, de mivel nyár van és eddig nagyon meleg volt,semmi előjelét nem láttuk esőnek. Ismét egy hatalmasat dörgött az ég, és meglepődve fordultam meg,mivel Kriszti térdét felhúzva ült a kanapén. Vékony kis lábait kezével átkulcsolta, szemeit összeszorította és úgy várta amíg újból elcsendesül az égbolt.
-Hey minden rendben?-rohantam hozzá. Leguggoltam elé és megfogtam épp remegő kezét.
-Persze. Igazából ez az egy dolog amit utálok... a vihar. Kérlek, ne menjünk haza...én félek -ilyennek utoljára akkor láttam mikor azt hitte betörő vagyok és megijedt. De az is, csak kevés ideig tartott,most viszont láttam hogy nincs minden rendben nála. Hogy tényleg maradna itt,minthogy busszal vagy bármilyen más járművel elmenjen.
-Oké nem megyünk . -egyeztem bele, majd felültem mellé.
-Írok egy SMS-t a többieknek, hogy itt vagyunk és biztos megengedik,hogy maradjunk. Mondjuk így is úgy is maradnánk. -nevettem fel halkan. Megírtam Szikinek hol is vagyunk és természetesen ő is támogatta hogy ne menjünk onnan . Elő kotortam egy takaró szerű plédet és ráterítettem Krisztire. Ő nyakig felhúzta az anyagot és még oda bújt hozzám. Fejét vállamra tette én pedig féloldalasan át karoltam.
-Aludj nyugodtan. -mondtam halkan
-Nem kell kétszer mondanod. -szemeit lecsukta. Elég kényelmetlennek találtam ezt a pózt, így végig feküdtem a kanapén, magammal húzva Krisztit. Őt belülre fektettem én pedig kívül helyezkedtem el. Arcát szinte teljesen belefúrta mellkasomba és alig telt el pár perc,egyenletes szuszogásra lettem figyelmes.
-Ébren vagy?-kérdeztem, de válasz nem jött. Egy kósza hajtincsét a füle mögé tettem és még jobban húztam magamhoz.
-Csak annyit akartam mondani,hogy nagyon megkedveltelek. És kicsit többet érzek irántad, mint egy barát iránt. Vigyázni fogok rád. Mindig...-jól tudtam egy szavamat sem hallja, mivel alszik,de így legalább elmondtam neki mindent. Fejemet övére hajtottam és én is álomba merültem.
.....
Arra keltem, hogy valaki simogatja kezemet. Szemeimet lassan kinyitottam, de mivel a fények zavartak, nehezebben ment mint gondoltam.Kriszti már ébren volt bár az ő szemei csukva voltak.
-Jó reggelt. -köszöntem
-Neked is -mondta vidáman. Arcán most látszott a kipihentség és a boldogság.
-Mennyi az idő?-kérdezte és fejét vállamra döntötte. Nem akartam ezt a kényelmes pozíciót megváltoztatni, de mivel a telefonom az asztalon maradt és még egy órát sem raktunk fel a falra kénytelen voltam felkelni. Odaballagtam az asztalhoz és megnéztem a telefonom. A kijelző 8:37-et mutatott.
-8:37. Maradjunk vagy menjünk? -kérdeztem Krisztit aki válaszképp egy nagyot nyújtózott.
-Nem is, én tudom hova megyünk! -eszembe jutott,hogy el akart menni abba az étterembe, ahol reggeliztünk és azt a finom palacsintát ette.
-Hová? -nem is adtam kérdésére választ,csak felhúztam a kanapéról,lábára ráadtam a cipőjét és már kint is voltunk a liftnél. Gyorsan még ujjait végig húzta haján, mivel fésű egyikünknél sem volt,szoknyáját is megigazította és felém fordult.
-Így jó?-kérdezte mosollyal az arcán.
-Tökéletes -mondtam amibe ő szépen belepirult. A lift hamar leért a legalsó szintre és onnan már,csak a buszmegállóhoz siettünk. A következő indulásig még bő 10 perc volt így leültünk egy padra.
-Na hova megyünk ilyen gyorsan? -érdeklődött a mellettem ülő lány. Azért volt ez a nagy 'rohanás', mert az étterem 11-kor zár vagyis utána már nincs reggeli.
-Majd meglátod, türelem. -kézfejemet végighúztam karján amibe ő láthatóan beleborzongott. Csend állt be közénk, de egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül. A busz jött és fel is szálltunk rá.
-És mikor lesz a koncert? -fordult felém Kriszti ,miután leültünk ismét egy szabad helyre. Szerencsére a buszon sem voltak sokan.
-Szombaton. Nem itt lesz,így ha neked nem baj velünk jönnél a kocsiba. 3 helyre megyünk, igaz nincsenek olyan messze a települések, de azért közel sincs.
-Én nem tudok elmenni... -értetlenül figyeltem a lány minden arckifejezését és mozdulatát.
-Miért nem? Esetleg megbántottalak vagy...vagy rosszul érzed magad inkább haza menjünk vagy...-folytattam volna tovább a kérdéseket, de félbeszakított.
-Nem nincs veled semmi bajom és jól vagyok,csak aznap lesz a műtétem. Nem tudok elmenni sajnálom... -teljesen kiment a fejemből.
-Én sajnálom... el is felejtettem a műtéted .-ezek szerint hamarosan látni fog. Mindent még engem is.
-Nem leszel ott?
-Mikor kezdődik? -kérdeztem vissza.
-Hát ha jól tudom fél 11 felé reggel.-mondta
-Ott leszek. Fél kettőkor indulunk a kisbusszal az első fellépésre.Mindenképp melletted leszek nyugi. -kezemet övére tettem ő pedig összekulcsolta azt. Nekem hatalmas jelentősége volt, hogy a kezét enyémbe érezhettem, de lehet neki ez csak egy baráti kézfogás.
Meghoztam az új részt,mivel itt a szombat. Köszönöm a kommentet ,remélem ehhez a részhez is kapok.Nyugodtan írjátok le a véleményeteket a blogról,hisz' akkor tudom min kell változtatni,javítani. Sajnálom ez a rész kicsit rövidebb lett,mint amilyet terveztem,de ígérem a kö9vetkező hosszú lesz.
Na de inkább olvassátok el a 9.fejezetet .
Puszi :*
*Olivér szemszöge *
-Én...tudod...öhm... -amilyen magabiztosan indultam neki annak,hogy bevallom érzéseimet egyre inkább éreztem úgy, nem kellett volna elkezdeni.
-Igen? Hallgatlak -mosolygott vidáman. Arca pirosban pompázott, haját gyengéden fújta a szél, ami a nyitott ablakon keresztül bejött.
-Én... Szeretném, ha eljönnél a hétvégi koncertre. -találtam ki gyorsan valami hihető dumát és hadartam el a mondatot.
-Elmegyek nyugi ,Ya Ou is meghívott és kíváncsi vagyok, milyen bulit csaptok..-hirtelen az ablak becsapódott nagy zajt hagyva maga után. Odafutottam az üveg ablakhoz és becsuktam. Az eső zuhogott mintha öntötték volna. A távolba valami felvillant és utána egy hatalmas dörgés következett. Elcsodálkoztam a tájon, hisz' alig egy órával ezelőtt, még jó időnek bizonyult odakint. Igaz már 7 óra is bőven elmúlt, de mivel nyár van és eddig nagyon meleg volt,semmi előjelét nem láttuk esőnek. Ismét egy hatalmasat dörgött az ég, és meglepődve fordultam meg,mivel Kriszti térdét felhúzva ült a kanapén. Vékony kis lábait kezével átkulcsolta, szemeit összeszorította és úgy várta amíg újból elcsendesül az égbolt.
-Hey minden rendben?-rohantam hozzá. Leguggoltam elé és megfogtam épp remegő kezét.
-Persze. Igazából ez az egy dolog amit utálok... a vihar. Kérlek, ne menjünk haza...én félek -ilyennek utoljára akkor láttam mikor azt hitte betörő vagyok és megijedt. De az is, csak kevés ideig tartott,most viszont láttam hogy nincs minden rendben nála. Hogy tényleg maradna itt,minthogy busszal vagy bármilyen más járművel elmenjen.
-Oké nem megyünk . -egyeztem bele, majd felültem mellé.
-Írok egy SMS-t a többieknek, hogy itt vagyunk és biztos megengedik,hogy maradjunk. Mondjuk így is úgy is maradnánk. -nevettem fel halkan. Megírtam Szikinek hol is vagyunk és természetesen ő is támogatta hogy ne menjünk onnan . Elő kotortam egy takaró szerű plédet és ráterítettem Krisztire. Ő nyakig felhúzta az anyagot és még oda bújt hozzám. Fejét vállamra tette én pedig féloldalasan át karoltam.
-Aludj nyugodtan. -mondtam halkan
-Nem kell kétszer mondanod. -szemeit lecsukta. Elég kényelmetlennek találtam ezt a pózt, így végig feküdtem a kanapén, magammal húzva Krisztit. Őt belülre fektettem én pedig kívül helyezkedtem el. Arcát szinte teljesen belefúrta mellkasomba és alig telt el pár perc,egyenletes szuszogásra lettem figyelmes.
-Ébren vagy?-kérdeztem, de válasz nem jött. Egy kósza hajtincsét a füle mögé tettem és még jobban húztam magamhoz.
-Csak annyit akartam mondani,hogy nagyon megkedveltelek. És kicsit többet érzek irántad, mint egy barát iránt. Vigyázni fogok rád. Mindig...-jól tudtam egy szavamat sem hallja, mivel alszik,de így legalább elmondtam neki mindent. Fejemet övére hajtottam és én is álomba merültem.
.....
Arra keltem, hogy valaki simogatja kezemet. Szemeimet lassan kinyitottam, de mivel a fények zavartak, nehezebben ment mint gondoltam.Kriszti már ébren volt bár az ő szemei csukva voltak.
-Jó reggelt. -köszöntem
-Neked is -mondta vidáman. Arcán most látszott a kipihentség és a boldogság.
-Mennyi az idő?-kérdezte és fejét vállamra döntötte. Nem akartam ezt a kényelmes pozíciót megváltoztatni, de mivel a telefonom az asztalon maradt és még egy órát sem raktunk fel a falra kénytelen voltam felkelni. Odaballagtam az asztalhoz és megnéztem a telefonom. A kijelző 8:37-et mutatott.
-8:37. Maradjunk vagy menjünk? -kérdeztem Krisztit aki válaszképp egy nagyot nyújtózott.
-Nem is, én tudom hova megyünk! -eszembe jutott,hogy el akart menni abba az étterembe, ahol reggeliztünk és azt a finom palacsintát ette.
-Hová? -nem is adtam kérdésére választ,csak felhúztam a kanapéról,lábára ráadtam a cipőjét és már kint is voltunk a liftnél. Gyorsan még ujjait végig húzta haján, mivel fésű egyikünknél sem volt,szoknyáját is megigazította és felém fordult.
-Így jó?-kérdezte mosollyal az arcán.
-Tökéletes -mondtam amibe ő szépen belepirult. A lift hamar leért a legalsó szintre és onnan már,csak a buszmegállóhoz siettünk. A következő indulásig még bő 10 perc volt így leültünk egy padra.
-Na hova megyünk ilyen gyorsan? -érdeklődött a mellettem ülő lány. Azért volt ez a nagy 'rohanás', mert az étterem 11-kor zár vagyis utána már nincs reggeli.
-Majd meglátod, türelem. -kézfejemet végighúztam karján amibe ő láthatóan beleborzongott. Csend állt be közénk, de egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül. A busz jött és fel is szálltunk rá.
-És mikor lesz a koncert? -fordult felém Kriszti ,miután leültünk ismét egy szabad helyre. Szerencsére a buszon sem voltak sokan.
-Szombaton. Nem itt lesz,így ha neked nem baj velünk jönnél a kocsiba. 3 helyre megyünk, igaz nincsenek olyan messze a települések, de azért közel sincs.
-Én nem tudok elmenni... -értetlenül figyeltem a lány minden arckifejezését és mozdulatát.
-Miért nem? Esetleg megbántottalak vagy...vagy rosszul érzed magad inkább haza menjünk vagy...-folytattam volna tovább a kérdéseket, de félbeszakított.
-Nem nincs veled semmi bajom és jól vagyok,csak aznap lesz a műtétem. Nem tudok elmenni sajnálom... -teljesen kiment a fejemből.
-Én sajnálom... el is felejtettem a műtéted .-ezek szerint hamarosan látni fog. Mindent még engem is.
-Nem leszel ott?
-Mikor kezdődik? -kérdeztem vissza.
-Hát ha jól tudom fél 11 felé reggel.-mondta
-Ott leszek. Fél kettőkor indulunk a kisbusszal az első fellépésre.Mindenképp melletted leszek nyugi. -kezemet övére tettem ő pedig összekulcsolta azt. Nekem hatalmas jelentősége volt, hogy a kezét enyémbe érezhettem, de lehet neki ez csak egy baráti kézfogás.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









