JÓL CSAK A SZÍVÉVEL LÁT AZ EMBER....
AMI IGAZÁN LÉNYEGES A SZEMNEK LÁTHATATLAN

2014. november 29., szombat

18.FEJEZET -- BARCA VS. REAL

Sziasztok! :)
Meghoztam az új részt a blogban! Köszönöm a kommenteket, nyugodtan írjatok névtelenül, de névvel is lehet ja és persze átléptük a 8000+-os OLDALMEGJELENÍTÉST! ;)
Arra gondoltam, hogyha esetleg van valami vicces sztoritok esetleg elképzelésetek, hogy mi lehetne a blogban egy-két dráma,verekedés vagy csak a két főszereplő (Oli és Kriszti) további életéről valami írjátok meg nyugodtan kommentbe esetleg azon a Facebook profilon is írhattok, ahol megszoktam osztani a blogot (Bakosi Kriszti). Néhány jó ötlet lehet, hogy bele is kerül a blogba, persze megemlítem azt a személyt aki leírta nekem! :)
Viszont ehhez a részhez jó olvasást, remélem tetszeni fog, ja és  hallgassátok sokat a ByTheWay új dalát: Ébredj és Élj!!!! ♥♥ 
puszi :* 




  Film végén megkértem Szikit, hogy kísérjen haza,mivel annyira jól még nem tudok kiigazodni Pesten. Sőt mondhatni semennyire. Lassan mentünk megint csak beszélgetve. Nem tudtam, hogy mit fogok mondani a többieknek, de úgy gondoltam, ha Sziki akarja, majd elmondja  a teljes sztorit.
Az ajtó előtt megálltunk, és mivel úgy éreztem a legjobb lesz,ha megölelem, így is tettem. 
-Remélem most már minden a legnagyobb rendben!- paskoltam meg a vállát gyengéden.
-Persze...semmi probléma köszönöm, hogy segítettél- válaszolta lehajtott fejjel.
-Majd még beszélünk, szia- búcsúztam el végleg, majd felfelé sétáltam a lépcsőn. Kopogtam párat az ajtón, mivel még nem igazából volt alkalmam arra, hogy saját kulcsot csináltassak.
 Hirtelen kivágódott az ajtó és Oli aggódva figyelt engem.
-Hol voltál? Minden rendben? Mit csináltatok ennyi ideig? Mi baja van Szikinek? Ugye már jobban van? A többiek is halálra aggódták magukat, mondj már valamit!- hadarta el a mondandóját, miközben szorosan magához ölelt.
-Ha nem fojtasz meg akkor elmondom- löktem el gyengén magamtól és besétáltam a lakásba. Nem volt otthon Kata, de mivel Oli már egyszer-kétszer volt nálunk, teljesen otthonosan viselkedett. Most is levágódott a kanapéra és figyelmesen nézett engem. Elmondtam hol voltunk miket beszéltünk és ami eszembe jutott, mindent.
-De akkor már semmi baja?-kérdezte
-Már semmi- mosolyogtam vidáman és a Tv-re néztem, ahol épp egy meccs kezdődött.- Ez mi?-mutattam a nagy képernyő felé.
-Real-Barca meccs. Nézed velem?-kérdezte miközben nyakamat karolta át.
-Persze! A Barca simán megveri a Real-t!-mondtam magabiztosan. Régebben nagy Barca rajongó voltam. Apukámmal és nővéremmel mindig fociztunk és amikor csak lehetett, meccseket néztünk akár élőbe vagy esetleg TV-n keresztül.
-Neeeeem! Ezt nem mondod komolyan? Te Barcás vagy?-kérdezte kerek szemekkel.
-Persze! Amióta csak élek!-tettem a szívemre a kezem.
-Ilyen nincs! Egy Barcással járok?! Ez szívás-dőlt hátra a kanapén.
-Hát Drága figyeld meg, hogy simán megverik a Real-t!-most már a száját is kinyitotta úgy bámult rám Oli felhúzott szemöldökkel.
-Rendben te akartad! Fogadjunk! Ha a Real nyer, te kényeztetsz engem egész héten!- mondta pimasz mosollyal.
-Oké, ha pedig a Barca, és természetesen ez lesz, akkor kiszolgálsz egész héten. Viszed a táskámat elviszel oda ahová én akarok menni és végig kisasszonynak, úrnőnek vagy ilyeneknek hívsz!-mondtam el én is a kikötéseimet,amin kicsit gondolkodott Oli, de végül kezet ráztunk.
 Kimentem a konyhába ahol 2 zacskó popcornt tettem a mikróba. Miután elkészült kiöntöttem egy-egy tálba és kisiettem vele a nappaliba. Oli kezébe adtam az egyiket, ő pedig illedelmesen megköszöntem, majd nyújtotta a kezét, hogy üljek mellé. Megráztam a fejem és a kanapé másik felébe huppantam le.
-Most ellenfelek vagyunk! És amúgy is...nem ülök vesztesek mellé!-aláztam meg Olit ő pedig csak félmosollyal az arcán bólogatott.
-Én is így gondoltam. Csak tudod a kanapé annak a felén szoktam a vesztesek ülni, nem itt.- vágott vissza.
-Hmm... akkor itt az ideje, hogy változtassunk rajta.
-Sok sikert!
Épp mikor kimondta elkezdődött a meccs. Kezembe vettem a popcornt és figyelmesen néztem a Tv-t. Oli ugyan így tett.Az első 20 percben már olyan gólhelyzetek voltak, hogy lélegzetvisszafojtva  meredtünk a képernyőre. Mikor a Barcának volt egy gólhelyzete (amit még én is berúgtam volna de nekik nem sikerült) felálltam ledobva mindent ami a kezembe volt és ökölbe szorított kézzel néztem ahogy Xavi mellérúgja a labdát. Szomorúan ültem vissza, Oli viszont annál inkább éljenzett. Bár mikor a 42. percben Messi berúgta az első gólt ugrálva kiabáltam hol a kanapén, hol a földön.
-Ez az! GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!!-üvöltöttem, majd miután kitomboltam magam nyugodtan folytattam a Tv nézést miközben ettem a popcornt.
-Ez még semmi kislány! Messze van még a meccs vége!-kezébe vett egy szem kukoricát és rám dobta. Nekem se kellett több, a markomba vettem egy csomót és mindet rádobtam. Ő is ugyan így tett, de miután meguntam a dobálózást, megfogtam a műanyag tálat és Olivér fejére borítottam. Hatalmas nevetés tört ki belőlem ahogy leszenvedte a fejéről a tálat és a sós popcorn darabokat szedte ki a hajából. Lerázta magát és szúrós szemekkel nézett rám, miközben felém közeledett. Tudtam, ha most maradok, abból nem sül ki semmi jó. Így amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam és futni kezdtem, Olival a nyomomban.
-Na megállj! Gyere csak ide!-kiabálta mögöttem, miközben Kata szobájába futottam be. Ott átugrottam az ágyat és miután megkerültük a szobát kisiettem. A fürdőbe rohantam, de mikor hátranéztem már senki sem követett. Rossz előérzetem volt, így valami "harci eszköz" után kutattam. A hajhab állt rendelkezésemre, így kezembe vettem és lassan kinyitottam az ajtót miközben magam előtt tartottam a palackot akár csak egy pisztolyt. Halkan osontam végig a lakás minden pontján és még az ajtók mögé is benéztem. Már csak a szobám volt hátra, így oda is benyitottam és mikor megláttam tök üres az egész kimentem. Épp csuktam volna az ajtót és fordultam volna meg  mikor egy adag ragadós cucc landolt az arcomba. Számba is került jó nagy mennyiségben, így könnyen megállapítottam, hogy tejszínhabot eszek.
-Háhááá!-mutatott rám Oli gúnyosan nevetve. Letöröltem arcom és miután elég közel állt, én is fújni kezdtem rá a habot. Most fordult a kocka és én futottam utána. Én előre felé fújtam ő pedig hátra. Így futkostunk végig az egész lakáson. Viszont egy szerencsétlen pillanatban, megcsúsztam a habokon és jó nagyot koppantam a földön. Mikor felnéztem már senki sem volt előttem sem a közelemben. Szomorúan vettem észre, hogy teljesen kifogyott a palack tartalma, így feltápászkodtam a földről és óvatosan bementem a konyhába. Kidobtam a palackot és jobb kezembe vettem először egy fürt szőlőt, balba pedig egy üveg csokiszószt. Kiléptem a nappaliba és elkiáltottam magam.
-Gyere ki, ha nem félsz!-mondtam Olinak és abban a pillanatban nyílt a fürdő ajtaja és Oli előállt egy üveg samponnal és egy csomag fültisztítóval. Beálltunk egymás elé amolyan cowboy stílusban és szúrós tekintettel figyeltük egymást. A Tv-ben sípoltak és mintha ez nekünk egy jel lett volna, egymás felé kezdtünk rohanni, miközben én szőlővel ő meg fültisztítóval dobált. Mikor elég közel kerültünk egymáshoz, én szüntelenül nyomtam rá a csokiszószt ő meg a ruhámra,a hajamra mindenemre nyomott tusfürdőt. Mikor kifogytak a "fegyvereink" egymás haján kenegettük a rajta lévő dolgokat. Én hajat mostam víz nélkül Oli meg csokiszósszal. Hirtelen Oli megfogta derekam és közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Nevetve váltunk el egymástól és ültünk vissza a kanapéra amin már minden volt. A meccsnek vége lett, de nem tudtuk mennyi az állás. Igazából nem is érdekelt.
-Jó kis menet volt!-mondta Oli. -Kár hogy vesztettél.-nyújtotta ki rám a nyelvét gonoszan.
-Hol élsz te? Én nyertem!-és elkezdtünk vitatkozni. Érveket dobtunk fel, hogy ki mivel dobálta, fújta a másikat és milyen mennyiségben. Ezt addig csináltuk amíg hirtelen kattant a zár és Kata lépett be. Olival összenéztünk és behúztuk a nyakunkat.
- ITT MEG MI A FENE TÖRTÉNT??- kérdezte kis szüneteket hagyva a szavak közt.
-Focimeccset néztünk?!-kérdeztem kétértelműen. -Kérsz popcornt?-vettem fel a földről egy adag tejszínhabosat és felé nyújtottam.
-Takarítsatok fel! Most!-parancsolt ránk. Lehajtott fejjel kullogtunk a konyhába és gumikesztyűt vettünk a kezünkre, elővettünk egy szemeteszacskót és szivacsot, majd elkezdtük felszedni a földről az undorító harci maradványokat.
-Máskor inkább csak szavakkal háborúzzunk..-tanácsolta Oli én pedig megértően bólogattam.
-Mindenhova került?-kérdeztem
-Hát mivel minden szobát végigfutottunk, igen mindenhol nagy kupi van.-mondta
-Hú...-fújtam ki a levegőt.
2 óra kemény takarítás után csillogott-villogott a ház minden egyes helye.Bementünk a szobámba ahol Oli megfogott egy lapot és irkálni kezdett. Felém fordult és kezembe nyomta a lapot. Megnéztem és az állt rajta: We are young.
Elővette a telefonját és csinált egy képet.
  Fáradtan ültem le a szobámban az ágyra, Oli pedig ugyan úgy tett. Végigfeküdtem az ágyon magam után húzva az eddig mellettem ülő fiút.Csak feküdtünk egymás mellett. Oldalra fordítottam a fejem és barátom is így tett. Összekulcsolta ujjainkat és egymást néztük. Elmosolyodtam és becsuktam a szemem. Ott helyben el is aludtam. Nem tudom hogy történt,mert nem is voltam álmos. Mégis az a tudat, hogy Oli kezét fogva aludtam el...nem ment ki a fejemből.

                             ***
Reggel nem egyedül ébredtem. Oli ugyan úgy feküdt mellettem, csak épp takaró volt rajtunk. A vállán volt a fejem és kezünk még mindig össze volt kulcsolva. Eszembe jutott a tegnapi nap és kicsit elkuncogtam ahogy eszembe jutottak a történések. Lassan és óvatosan kimásztam Oli mellől és a konyha felé vettem az irányt. Előtte elindultam megkeresni nővérem, de mivel nem találtam úgy gondoltam csinálok valamit reggelire. Elővettem két szelet kenyeret és a pirítóba tettem. Vizet kezdtem melegíteni teának és még tojást is felvertem, hogy legyen rántotta. Megszólalt a nappaliba a telefon így oda rohantam. Egy nő  keresett valami Attilát, de mondtam, hogy tudomásom szerint még nem lakik nálunk semmilyen Attila. Mire visszaértem a konyhába a pirítós már szénné égett. A tojással végeztem, de véletlenül túlsóztam. És ha ez nem lett volna elég, a teába meg túl sok cukrot tettem, ezért az egész olyan édes volt, mintha egy kiló cukrot beletettem volna. Idegesen kapkodtam mikor hirtelen valaki megérintette a hátamat én pedig ijedtemben orrba vágtam. 
-Úristen ne haragudj Oli!-kértem elnézést összeráncolt szemöldökkel.
-Semmi baj...-mondta, de mikor elvette kezét az orrától, dőlni kezdett belőle a vér.
-Áááá úristen mindjárt hozok valamit! Pillanat...-berohantam a szobámba és hirtelen azt se tudtam mit hova tegyek-vegyek. Az első ruhadarabot ami a kezem közé akadt megfogtam és kirohantam vele.
-Ezt tedd oda.-adtam oda neki és miután megláttam a kezébe az eddig tiszta fehérneműmet a vér a fejembe szökött.
-Ez a bugyid?-röhögött fel Oli.
-Nee...eddig fehér volt!-bosszankodtam.
-Hát...tudod a pöttyös az igazi.- viccelt és belőlem is kitört a nevetés.
-Na add ide!-nyújtottam a kezem.
-Miért is?-kérdezte pimaszul.
-Oli! Add. Ide!-parancsoltam rá, de semmi haszna nem volt.
-Mert ha nem mi lesz? Kinyomod a szemem?-válaszolt  nevetve.
-Haha nagyon vicces. Na komolyan a vért nem lehet belőle kiszedni egykönnyen!-erősködtem tovább, de Oli csak felkelt a székről és elindult.-Most hova mész? Add vissza!-indultam utána, ő pedig ismét futni kezdett.Hirtelen olyan Dejavú érzésem lett. Miután Olinak elállt az orrából folyó vér, felemelte a bugyimat és mintha lasszó lenne, úgy lóbálta mindenfelé.
-Megvesztél? Add ide!- siettem utána,majd végül mivel semmi más megoldást nem láttam arra, hogy megálljon, ráugrottam a hátára. Ő futott velem együtt a hátán miközben szakadtunk a nevetéstől és közbe a bugyimat lóbálta én meg a kezét akartam megfogni, hogy elvegyem tőle.
Ismét a földön landoltunk amikor Oli elvesztette az egyensúlyát. Már egészen kezdtem megszokni, hogy mindig elesünk.
-Végre!-vettem el tőle  a fehérneműmet és bevittem a fürdőbe. -Olyan hülye vagy!- ütöttem meg gyengén a fejét és felhúztam a földről.
-Most miért? Ezt sem én kezdtem, te adtad ide a bugyidat, ami mellesleg jó illatú és tegnap sem én kezdtem el a Real-Barca meccs közben a "háborút"!
-De te folytattad!-védtem magam
-Mert te nem ezt tetted volna? A fejemre borítottál egy tál popcornt!-nevetett ismét.
-Jól van na...-ismertem be és, hogy tereljem a témát feldobtam egy ötletet.-Megyünk reggelizni?
-Persze!-indult meg.
-Öhm...nem akarsz te csinálni valamit...khmm nekem nem igazából jött össze.-vallottam be.
-Ez meg mi?-fogta meg a fekete égett kenyeret.
-Pirítós! Színváltós...-válaszoltam, de Ő csak felkuncogott.
-És ez? Ennek mi baja?-nézett a tojásra.
-Kóstold meg.-adtam a kezébe egy villát.
-Meghalok?-kérdezte.
-Nem vállalok felelősséget!-emeltem fel a kezem védekezően. Óvatosan vett egy kis darabot és nagy levegőt vett,majd bevette a szájába.
-Erre hány kiló sót tettél?-szemöldökét összehúzta és mindenféle hülye fejet vágott.
-Hát ahogy elnézlek 2kiló biztos került bele.-mondtam.
-Inkább, majd én csinálok valamit!-vette kezébe a fakanalat.
Leültem a székre és figyeltem amit csinál. Mindenre figyelt és mindent nagyon pontosan csinált.
 Miután elkészült elém tett egy tányér rántottát mellé pirítóssal aminek PIRÍTÓS íze volt. Azonnal enni kezdtem meg sem várva barátom. Mikor leült már megettem a felét. Teát is tett elém és maga elé is.
-Ez az amit én csináltam?-kérdeztem a tea felé biccentve.
-Gondolom hát ott volt a konyhapulton.
-Jaa....akkor igyál csak nyugodtan!-mosolyogtam rá.
-Hát jó...-beleivott a teába és azonnal a csap felé futott. Kiköpte a teát és értetlenül fordult felém.
-Ebbe került a másik 2 kiló...-mondtam. Oli csak nevetett és visszaült mellém.- Nem egy konyhatündér lett a barátnőd, csak úgy mondom!-haraptam bele a kenyérbe.
-Észrevettem...-csókolt meg.

3 megjegyzés: