VAN FEJLÉÉÉÉC!!! És ezért hatalmas köszönet Kirkovits Biankának!!! :3 Elnézést megint kicsit később hoztam a részt,csak mivel nem otthon vagyok,telefonról kicsi
nehéz írni. Uram Isten mennyi oldalmegjelenítés van köszönöm!!! Kérlek írjatok magatok után valami életjelet,hogy tudjam érdemes a blogot írni. :)
Remélem veletek minden rendben jól telik a nyár,mondjuk már nemsokára vége. :(
Viszont,olvassátok szeretettel a 6.fejezetet!
sok puszi :*
*Olivér szemszöge *
Krisztivel boldogan sétálgattunk az utcán mikor egy nagy lánytömeg rohant felénk. Imádom a rajongóinkat szó sincs arról hogy egyszer is visszautasítsam azt hogy képet csináljunk,csak most nem épp a legjobb időbe toppantak be.
-Úristen!!!-kiáltott fel egy lány én pedig elmosolyodtam rajta.
-Nem úristen, csak Olivér -viccelődtem amit nevetéssel díjaztak,bár a mellettem lévő lány inkább csöndben volt. Ránéztem,de semmit sem tudtam levenni róla. Nem mosolygott,de komor sem volt. A lányok odaértek hozzánk én meg azt se tudtam mit tegyek.
-Oli! Ő a barátnőd?-kérdezte egy olyan 14-15 év körüli lány,de egyáltalán nem nézett csúnyán Krisztire, inkább pozitívan mérte végig tekintetével.
-Nem!tudjátok jól,hogy nincs barátnőm és,ha lenne is szóltam volna róla. Mi csak barátok vagyunk.-vázoltam le a helyzetet ami az igazságot is tükrözte.
-Akkor jó és csinálhatnánk képeket?-én már teljesen rutinosan álltam be a szőke lány mellé. Krisztit meg kénytelen voltam egyedül hagyni. Amint csináltunk mindenkivel vagy 20 fotót és aláírást is kaptak,boldogan köszöntek meg mindent.
-És veled is csinálhatnánk egy közös képet ?-fordult Kriszti felé aki értetlenül bámult ide-oda.
-Nem hiszem,hogy ez jó ötlet... -Húztam el szám szélét.
- Mért is ne? Olivér elég volt a sztárkodásból,most én jövök. Lefotóznál minket?- pimasz mosolyra húzta ajkait és a rajongók is elkuncogták magukat kijelentésén. Kezembe adták a gépet és beálltak egymás mellé. Először le se esett mit vágott a fejemhez az a személy akit el vittem reggelizni. Miután ezzel is kész lettünk, mindenki indult a maga útján a köszönés után.
-Ez most fájt.-vágtam be a kamu durcát, miközben indultunk tovább.
-Mégis miért? Végre felfigyeltek rám is az emberek. Te már úgy is eleget szerepeltél.-ezelőtt még hozzá se mert szólni az emberekhez, most meg rendesen kinyilt a szája.
-Jó megjegyeztem!! Máskor nem hozlak el oda palacsintát enni.-muszáj voltam 'megfenyegetni' mert a végén ő nyert volna.
-Úgy is elviszel, tudom én. Csak be kell vetnem a cuki mosolyt és már mehetünk is.
-Na azt megnézem! - kis vitánk után csöndben sétáltunk egymás mellett. Szorosan kapaszkodott belém, nekem meg eszem ágában sem volt elengedni . Annak viszont örültem,hogy nem lenézően álltak Krisztihez hanem kedvesen. Meg kell érteniük a rajongóknak, hogy van magán életem és abba nem szólhatnak bele. És ha lesz barátnőm, remélem, hozzá is jól fognak állni és nem akarják meggyilkolni. Persze tudom nem tennének ilyet,de van hogy a szavakkal is a másik ember lelkét össze lehet taposni. És őszintén van egy lány akit minden áron magam mellett szeretnék tudni.
*Kriszti szemszöge *
Kedvesek voltak a lányok akikkel váltottunk néhány szót. És kicsit érdekes volt,hogy velem is akartak képet csinálni,de meglepő módon örültem neki. Az utcán sétáltunk, mikor éreztem magamon valaki tekintetét. Természetesen, csak egy ember lehetett az.
-Mi az? Mi olyan furcsa rajtam? -fordultam az engem kísérő személy felé.
-Honnan tudod,hogy nézlek?
-Érzem...amúgy hova is megyünk? - váltottam témát,pedig érdekelt az mi olyan érdekes rajtam
-Hát,ha gondolod sétálhatunk még,de haza is vihetlek.-kicsit elgondolkodtam,hisz fáradt voltam,de mégis szívesen járkáltam a szabadban.
-Inkább még maradjunk!-lelkesedtem fel és el könyveltem magamban,hogy a friss levegő jót tesz nekem.
-De akkor valami parkba menjünk!-utasitottam Olivért, de ha esetleg másfelé is mennénk nem látom,de érzem az illatot.
És igen. Biztos,hogy parkba vitt mert a virágok különböző mámorító illata ellepte a levegőt.
-Itt ülj le, mindjárt jövök. -tolt egy padra és magamra hagyott. Nem is telt el sok idő valaki a fejemre helyezett, és kissé szúrós dolgot.
-Kész is!-kezemmel elkezdtem tapogatni, hogy mi is pihenhet a fejemen, mire rájöttem,hogy egy virágkoszorú az. Elkezdtem mosolyogni rajta hogy egy ilyet csinált nekem.
-Csinálok képet rólad jó?-sosem voltam egy fotogén alak, de mi bajom lesz egy-két képtől?-csak öhm... Beallitom hívóképnek,tudod a telefonomon,ha beszélünk.
-Jó! -egyeztem bele végül.
-De akkor mosolyogj!!!-muszáj volt ajkaim köré némi görbületet varázsolnom, ami sikerült is szerintem. 'Pózoltam' párat,és csak a kattogást hallottam.
-Nagyon jó lett...kár,hogy nem tudod megnézni...-Hát igen. Talán épp ezért nem szeretem ha fotóznak,mert nem láthatom a képet. És én nem igazán vagyok megelégedve magammal sokféle téren.
-Inkább menjünk... -kértem kísérőmet és fel is álltam eddigi helyemről.
-Rendben,te tudod.-belekaroltam Oliba és együtt mentünk az úton. Elég kínos volt a csönd,de semmi beszéd téma nem jutott eszembe.
-Köszönöm -kezdeményeztem a párbeszédet
-Mégis mit?
-Hát,hogy elhoztál ide is meg reggelizni is. Tudod nagyon régen ettem már éttermi kaját. A tesómon kívül más nem is nagyon foglalkozik velem. És ezért hálás vagyok,hogy egy kicsit is figyelsz rám! -amit mondtam minden igaz volt. Jó megértem , hogy csak alig ismerjük egymást,de már a kezdetektől valamiért megbiztam benne. Valami különös dolog miatt,úgy éreztem végre találtam egy barátot.
-Ez természetes!-megszoritotta kezem én pedig vállára döntöttem fejem. Így mentünk tovább.
-Hát,hogy elhoztál ide is meg reggelizni is. Tudod nagyon régen ettem már éttermi kaját. A tesómon kívül más nem is nagyon foglalkozik velem. És ezért hálás vagyok,hogy egy kicsit is figyelsz rám! -amit mondtam minden igaz volt. Jó megértem , hogy csak alig ismerjük egymást,de már a kezdetektől valamiért megbiztam benne. Valami különös dolog miatt,úgy éreztem végre találtam egy barátot.
-Ez természetes!-megszoritotta kezem én pedig vállára döntöttem fejem. Így mentünk tovább.



