JÓL CSAK A SZÍVÉVEL LÁT AZ EMBER....
AMI IGAZÁN LÉNYEGES A SZEMNEK LÁTHATATLAN

2014. október 25., szombat

15. FEJEZET -- ÁLOM, VAGY VALÓSÁG?

Sziasztok! :)
Itt a 15. fejezet!!!!! :3 Remélem tetszeni fog ez a rész és köszönöm a kommentet az előzőhöz! :)
Szerencsére itt a szünet nektek eddig hogy telik? Nekem elég unalmasan xd :D ♥♥ 
A Bloggal kapcsolatban:
Ez egy fontos rész mivel ennek még lesz jelentősége a jövőben!:) úgyhogy figyelmesek legyetek! ;) ne haragudjatok szerintem ez a rész nem lett valami jó, csak egyszerűen most nem megy az írás. Sajnálom.... : /





*Kriszti szemszöge *
Kata szorgosan kapkodta a szekrényből a különböző színű,stílusú ruhákat, de egyiket sem találta a megfelelőnek.
-Jaj, már vagy 500  ruhát felpróbáltam szerintem az lesz a legjobb. - Mutattam egy fehér térdig erő szoknyára.
-Ez nem jó! Majd én tudom melyik az igazi! -Pattant fel hirtelen és kiviharzott a szobából. Sokáig nem jött vissza ám mikor alakja ismét megvilágosodott a szobában kezében egye fekete-kék ruhát tartott
-Vedd fel!-nyomta a kezembe.Kérésének eleget téve fel is vettem,majd a tükör felé mentem. -Van egy cipőm is ami menne ehhez. Odaadom azt is! Nagyon dögös leszel!-jött közelebb hozzám és derekamat átkarolta hátulról, majd egy puszit nyomott arcomra.
- Köszönöm!-fordultam meg majd megöleltem szorosan.Mivel a ruha témát elintéztük, én elég éhes lettem, így elmentünk valami ételt készíteni a konyhába.
-Nutellás kenyér? Nincs más igazából...el kell mennem vásárolni.- kivette a Nutellát és a kenyereket. Megkentünk kettő-kettőt és a nappaliba a TV elé leültünk és csendben eszegettünk,míg valami helyszínelős sorozat ment a viasat3-on. Miután minden elfogyott ami  a tányéron volt, ismételten nővéremre bíztam magam. Számra vörös rúzst kent, szemeimet kihúzta,majd egy kis szempillaspirált is kent rám.
-Gyönyörű vagy!-mondta miután ezzel is elkészültünk és már csak a cipő maradt hátra.-Oli totál el fog ájulni..-harapott bele alsó ajkába miközben kicsit felkuncogott.
-Jaj menj már! De  öhm...gondolod ,hogy így lesz?-bizakodtam benne,hogy elnyerem Oli tetszését. Nem is tudom miért,csak azt akartam,hogy szépnek lásson.
-100% hidd el oda lesz meg vissza.-nevetett fel,de én egyáltalán nem találtam viccesnek. Az órára pillantottam ami 18:57-et mutatott,majd abban a pillanatban valaki csengetett. Idegesen rohantam  az ajtó irányába,majd szinte teljesen kirántottam azt. Olivér állt a túlsó oldalon, és látszólag kicsit megijedt,de mikor meglátott szeme kikerekedett és tátott szájjal nézett végig rajtam. Én is megvizsgáltam és egy fekete nadrágba volt és hozzá egy fehér pólót párosított. Semmi extra nem volt benne de számomra mégis tökéletesen nézett ki. Csak úgy áradt belőle a mámorító férfi parfüm illata ,amitől még inkább elvesztettem a fejem.
-Nagyon szép vagy!-szólalt meg végül ő egy jó 5 perc után. Arcomon pirosító volt, de én még annál is vörösebb lettem.
-Köszönöm...öhm...gyere be. Még nem vagyok teljesen kész.-nyitottam nagyobbra az ajtót,majd őt otthagytam és a fürdőszobába siettem. Hajamat gyorsan megigazítottam,nyomtam magamra egy kis parfümöt és már teljesen elkészültem.
-Mehetünk!-léptem ki az ajtón.Kata meg Oli nagyba beszélgettek,de én semmit sem értettem ebből az egészből.Kezembe vettem a táskámat és már csak megöleltem nővérem.
-Jó szórakozást!-mondta,mi meg már a lápcsőházban díszelegtünk. Olivér megfogta kezem én meg csak értetlenül figyeltem őt.
-Bocsánat...megszokás.-mondta majd elengedte kezem. Én belé karoltam és úgy indultam el.
-Semmi baj.-ő csak pimasz mosolyra húzta száját és így mentünk tovább.
-És kik lesznek még ott?-kezdeményeztem a beszélgetést.
-Majd meglátod. Nagyon jó kis buli lesz.-mondta és innentől kezdve nem is beszéltünk. Percekig sétáltunk, mikor 4 ismerős arcot véltem felfedezni a távolban. A dübörgő zene és a fények,padig még inkább feltűnő volt. Egyre közeledtünk az ismerősök felé mégis két idegen is állt közöttük.
-Sziasztok!-köszöntünk mi,aztán ők is így tettek.
-Kriszti bemutatom az unokatesómat Ricsit.-mutatott a srácra,majd lepacsizott vele.
-A bandából a legkeményebb,a legokosabb és..-kezdte Ricsi
-A leghülyébb-fejezte be a mondatot Ya Ou. Ezen jót nevettünk majd kezet fogtam a most már nem ismeretlen fiúval.
-Szia én Péterffy Lili vagyok. Ya Ou barátnője-nyújtotta a kezét a barna hajú lány.
-Bakosi Kriszti. Oli egyik barátja-mutatkoztam be én is. Miután összeállt a banda elindultunk a szórakozóhelyet felfedezni. Odabent üvöltött a zene, mindenki táncolt vagy aki épp nem az ivott vagy pasizott/csajozott. Sziki meghívott mindenkit egy körre és persze én sem mondtam nemet. Elég rég ittam,de most nem akartam ellenkezni. Koccintottunk,majd mindenki lehúzta a kis italt. A torkomat először marta a szeszes ital,de másodperceken belül már jobb lett. A fiúk elmentek felfedezni a terepet,így csak ketten maradtunk.
-Na és, mesélj magadról. Hogy jöttetek össze?-fordultam Lilihez.
-Hát,az x-factorban ismertem meg. Nagyon helyesnek tartottam,de akkor még csak barátok voltunk,mivel neki  volt barátnője. Persze nem volt valami jó a kapcsolatuk,de ő mégis tartózkodott a lányhoz.Utána szakítottak és véget ért a faktor. Tartottuk a kapcsolatot és egyszer csak bevallotta,hogy szerelmes belém. Persze én is ugyan így éreztem épp ezért összejöttünk. És most el sem akar engedni. De komolyan mindig együtt vagyunk,szinte mindent együtt csinálunk,de persze ez nem baj, sőt még örülök is neki.-miután ezt elmesélte,rápillantottam az éppen felénk tartó Olira és a szívem valamiért másképp dobogott. Ahogy jött felénk legszívesebben odarohantam volna hozzá és megöleltem volna. De nem tettem.
-Ez nagyon cuki történet.-mondtam végül ismét a barna hajú lány szemébe nézve.
-És te? Együtt vagy Olival?-kérdezte
-Nem ...csak barátok vagyunk.Nagyon jó barátok. Tudod én most estem át egy műtéten és ő mindig támogatott és mellettem volt. Épp ezért nagyon hálás vagyok neki.-meséltem el a rövid kis történetet. -Nem iszunk még? Meghívlak.-ajánlottam fel.
-De, köszi.-mosolygott,majd miután kaptunk ismét egy felest,le is húztuk. Miután a srácok csak úgy eltűntek mi beálltunk a táncolók közé. Közben beszélgettünk egy kicsit,hogy jobban megismerjük egymást.
-Hey sziasztok cicák! Látom egyedül vagytok, nincs kedvetek meginni valamit? A vendégeim vagytok!-jött oda hozzánk egy magas,kigyúrt fickó.
-Rosszul látod nincsenek egyedül.-lépett mellénk Ya Ou és Oli.
-Elnézést..-mondta bosszankodva,majd arrébb állt.
-Na elbeszélgettetek?-ölelte át barátnőjét félig kínai barátunk,majd megcsókolta.
-Igen. Ismerkedtünk-válaszolta Lili,majd rám nézett.
-Kriszti van kedved táncolni?-lépett közelebb hozzám Ricsi én pedig bólintottam. Oli elballagott a pulthoz,majd leült egy székre tehetetlenül. Elkezdtünk táncolni miközben beszélgettünk. Egyszer-kétszer találkozott a tekintetem az Oliéval,aki csak minket figyelt megállás nélkül. Sokat nevettünk és egyre inkább kiderült,hogy sok a közös Ricsiben és bennem. Meghívott még egy italra,így már a 3. körön is túl voltam. Egyszer csak Ricsi is eltűnt mellőlem és egyedül maradtam. Láttam, ahogy elmegy Olival, gondoltam biztos beszélgetnek, így egyedül álltam be táncolni. Csípőm mozgásnak indul, lábaim is járni kezdtek. Egy kar elrántott a tömegből és egy sarokba húzott. Bence volt az,de nem tudtam mit akar. Már az alkohol szaga érezhető volt rajta.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül a srácot.
-Ja, ja semmi. Csak azt akartam kérdezni mi baja Olinak? Látszik,hogy valami nincs rendben nála.-mondta ki nagy nehezen  amiért elhívott.
-Nem tudom mi  baja. Most Ricsivel beszél .... asszem. Kicsit kedvetlen,de majd felvidítom!-mosolyogtam lelkesen.
-Ez a beszéd! Ja am  el kell árulnom neked valamit. De nem tőlem tudod! Tehát Oli beléd volt esve. De most meg azt mondja,csak barátok vagytok. Akkor mi van?- kérdezte értetlenül. Elég hangosan beszélt,de másképp meg sem értettem  volna, hisz' a zene üvöltött.
-Hát nekem bejön Oli...de ha ő nem..mindegy, csak barátok vagyunk!-tisztáztam le. Benny szólásra nyitotta volna a száját,de én inkább elmentem. Átvágtam magam az embertömegen mikor beleütköztem az elveszett bárányba.
-Kriszti! Mindenütt kerestelek! Bocs csak Oli félrehívott dumálni,gyere menjünk vissza.-fogta meg kezem,de én elrántottam azt.
-Hazamegyek nincs kedvem itt lenni sajnálom...-indultam tovább,de ő figyelembe se vette kijelentésemet inkább elhúzott az emberek közé.Kezét csípőmre tette és mozogni kezdett. Engem is vonzott magával és akármilyen rosszul voltam, úgy éreztem muszáj kikapcsolnom az agyam és nem foglalkozhatok Olival. Nem lehetek olyanba szerelmes aki másképp érez. Talán el kéne felejtenem őt? De túl sok jót tett velem...
Észre sem vettem,hogy Ricsi szája már szinte hozzáért az enyémhez és időm sem volt ellenkezni,vagy reagálni,hisz' akkor már rég összeolvadtak ajkaink. Egy pillanat alatt elvált tőlem és ideges lett.
-Egy barom vagyok! áh..-mondta dühösen.
-Mi ... mi a baj?-kérdeztem majd megfogtam a kezét.
-Te Olival vagy együtt...nem tehetem meg ezt vele...sajnálom.-ez volt az a pont mikor már semmit sem értettem.
-Ő mondta?-kérdeztem, mire bólintott. Most engem lepett el a düh minden formában. Kezemet összeszorítottam és kirohantam. Nem mentem messzire, csak a közeli lány WC-be. Most mi? Hogy képzeli ,hogy azt mondja, együtt vagyunk, mikor csak barátként néz rám? Miért csinálja ezt? Nem értettem semmit és bármilyen kérdés keringett a fejembe sehogy sem találtam rá választ. Úgy éreztem el kell onnan mennem,így megfogtam táskámat és kiléptem a mosdóból. A kijárat felé vettem az irányt,de szerencsétlenségemre, belebotlottam abba a személybe akire most legkevésbé voltam kíváncsi.

2014. október 18., szombat

14.FEJEZET -- SZABADULÁS

Sziasztooooook!!! :)
Meghoztam a 14. (!!!!) fejezetet!! Nagyon boldog vagyok,hogy ilyen sok lett az oldalmegjelenítések száma és persze a kommenteknek is nagyon nagyon örültem!! :3 Itt a szombat ezért új rész! Ja és csak nekem kellett szombaton iskolába mennem? -.- Nagyon jó volt megint 6-kor kelni :3 :/ De nem is húzom tovább az időt,jó olvasást! 
puszi :*


*Kriszti szemszöge* 
A fejem lüktetett,a kezemet alig éreztem és a folyamatosan szűnni nem akaró sípoló hang a fülemben még inkább zavart. Nem tudtam pontosan mi történt,csak azt hogy hol lehetek. Mivel az ágy kemény volt és kényelmetlen, még mindig egy kórteremben feküdtem. Nem hallottam tisztán semmit,de annyiban biztos voltam,hogy veszekednek. Még hozzá elég sokan. Megpróbáltam kinyitni szememet és meglepődtem mikor ezt semmi nem akadályozta meg. Igaz kissé furcsa érzésem volt,de mégis megtettem.
  Erőt vettem magamon és kinyitottam ,de abban a pillanatban vissza is csuktam szememet,mert az erős fények iszonyatosan zavartak. Lassan tettem mind ezt,de ahogy egy kis fényt is érzékeltem mosolyra húztam a számat. Ekkor valaki mellém lépett és megfogta kezem. -Csak barátok vagyunk értsétek meg! Én nem vagyok belé szerelmes....-hallottam meg egy ismerős hangot, nem értettem miről van szó ,de különösebben nem is foglalkoztam vele. Lábaimat mozgatni kezdtem és ismételten megpróbálkoztam felfedezni a pontos helyemet. Mikor megpillantottam a fehér plafont először oldalra fordultam,ahol egy csokor vörös rózsa pihent az asztalon. Aztán mosolyogva néztem a kezemet fogó fiúra,aki nem volt más,mint az álmom főszereplője. Aki megcsókolt. Szőkés haja tökéletesen be volt lőve,nem rám figyelt,de így is leszűrtem,hogy valami felettébb zavarja.Homlokán izzadság cseppeket véltem felfedezni és idegesen bólogatott fejével.
-Olivér...-szólaltam meg végül halk és gyenge hangomon.A szemöldökét eddig összeráncolva tartó fiú felém fordult és egy meglepett mégis boldog pillantással fürkészte tekintetem.
-Kriszti-mondta boldogan,majd leült mellém.Úgy éreztem fel kell ülnöm mégis nehezemre esett,akárhogy is próbálkoztam.
-Mi történt?-kérdeztem,mert addig tisztában voltam mindennel,hogy megműtöttek,de utána mint egy másnapos, minden kiment a fejemből.
-Elájultál egyszer és az orvos mondta,hogy rosszul reagált a szervezeted a gyógyszerre ezért másikat kaptál és le vették a szemedet fedő anyagot.-vázolta le a helyzetet ezek szerint Oli.-Jól látsz? Nem fáj a szemed?-kérdezte aggódva.
-Dehogy!-válaszoltam egy szóval.
- Szia te kis túlélő!-lépett mellém egy kicsit kínai beütéssel rendelkező elég helyesnek mondható  fiú,de elképzelésem sem volt ki lehetett ezért értetlenül figyeltem Olira,aki csak mosolyogva figyelt.
-Ő Ya Ou! Tudod a műtét előtt eljöttél a próbánkra és ott találkoztál a srácokkal.-természetesen most már minden eszembe jutott. Nagy nehezen mégis felültem és rámosolyogtam a másik két srácra is.
-Jobban vagy?-kérdezte,ha jól ismertem fel a hangját, Benny.
-Persze, már teljesen rendbe vagyok!-mosolyodtam el,majd szétnéztem. Láttam,hogy a fiúk között nincs valami rendben,de nem beszéltek róla.-Minden rendben van? Nem tűntök valami vidámnak...-a legidősebbnek látszó fiú,kizárásos alapon Sziki, a szemembe nézett és egy egyszerű lerázó választ adott.
-Minden a legnagyobb rendben,csak kicsit fáradtak vagyunk.
-Akkor menjetek! Nagyon hálás vagyok és boldog,hogy eljöttetek,de menjetek csak! Gondolom ezer dolgotok van! Na nyomás!-mutattam az ajtó felé mire mindenki halkan felkuncogott. -Oli te is! Sipirc!-löktem meg oldalát a fiúnak.
-Én maradok,srácok holnap a próbán találkozunk ok?-nézett szét Oli kedvetlenül.
-Jó...Kriszti biztos nem baj,ha megyünk?-kérdezte Benny amolyan "mond,hogy nem baj" tekintettel. De teljes mértékben megértettem őket ,mert valamin összekaptak és  mert már ki tudja mióta kuksoltak ebbe a fehér,unalmas szobába.
-Mondom indulás,vagy én löklek ki titeket!-még egyszer intettek,majd nevetgélve kisétáltak.
-Na mesélj!-fordultam az egyetlen személyhez aki bent maradt.
-Mégis miről?-nézett rám értetlenül,de szemében láttam tudja miről van szó.
-Tudod te jól! Valami nincs rendben köztetek...halljam mi az,hátha tudok segíteni.-száját elhúzta és levettem rólam tekintetét.
-Ebben nem tudsz...de inkább hanyagoljuk ezt.Kérsz valamit enni? Van péksüti,ha esetleg éhes vagy.-váltott témát gyorsan én pedig inkább már nem is faggattam tovább.
-Igen jól esne valami kaja.-elém rakott egy zacskót amiből elővette a lekváros finomságot. Azonnal elkezdtem enni és közben teljes csend uralkodott közöttünk. Kissé kínosnak minősült,de semmi mondanivalóm nem volt. Csupán figyeltem a fiút,akit napok/hetek óta vártam, hogy láthassak. Erre meg se szólalok? Vagy esetleg Ő?Arcvonalait teljesen szemügyre vettem,mozdulatait nyomon követtem és teljesen nyugodtan állapítottam meg,hogy igen is van valami baja, csak épp engem nem akar beavatni. Előre bámult, íriszei gyönyörűen csillogtak, piros ajkai pedig résnyire voltak nyitva. A csendet és a csámcsogásom kínos hangját az ajtó törte meg amin egy könnyes szemű, életvidám lány lépett be, aki nem volt más mint a nővérem, Kata.
-Te jó isten!!! KRISZTI!-futott hozzám zokogva, majd megölelt. Annyira jó volt érezni a közelségét,a szeretetét.
Haja teljesen vállára esett,amit egy arany pánttal vett körbe. Egy színes felső volt rajta ami teljesen jól kiemelte alakját. Mosolya megmaradt még a könnyek között is.
-Jaj annyira boldog vagyok!-mondtam, majd fél szemmel Olira pillantottam, akin szintén látszott, hogy kicsit meghatódott az előbbi jelenetünktől.Nővérem leült,majd kérdezősködött hogylétemről és, hogy mikor ébredtem fel. Persze mindenre válaszoltam és vidáman megbeszéltünk mindent.

***EGY HÉTTEL KÉSŐBB***

Sajnos a 'börtönből' egy hétig nem szabadulhattam még különböző vizsgálatok miatt. Szemüveget is csináltatni kellett,de én ragaszkodtam ahhoz,hogy kontaktlencsét viselhessek épp ezért azt is venni kellett. Még igazából Pest szépségét fel sem fedezhettem,csak az ablakon nézelődtem és persze órákig tudtam azzal viccelődni,hogy a tükörben érdekes fejeket vágok,amiket látva  Oliból kitört a nevetés.
-Na jó elég volt a hülyéskedésből, inkább induljunk.-vette fel kezébe Oli a táskámat és elindult kifelé. Megköszöntünk mindent az orvosomnak és boldogan léptem be a liftbe.
-Hjaj ez miért ilyen lassú?-bosszankodtam, mert ennyire még sosem vágytam ki az utcára. 
-Nyugi, mindjárt lent leszünk.-mosolyodott el halványan a mellettem álló fiú. Odalent Kata várt minket és épp telefonált. Engem ez az egész nem is érdekelt inkább,csak Olivérre pillantottam,aki biccentett fejével,hogy induljak. Amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam és a levegőt mélyen beszívva élveztem a napsütést és a gyönyörű kék eget,amit madarak ezrei leptek el.
-Gyere.-fogta meg kezem nővérem mire értetlenül figyeltem rá.- Jaj bocsi, megszokás...-nevetve mondtam, hogy semmi baj és végre elindultunk haza. Egész gyorsan hazaértünk,mondjuk lehet azért mert sürgettem Katáékat,de persze,csak mert a kíváncsiság teljesen uralmat kapott nálam. Épp a lépcsőkön mentünk,mikor kezembe nyomta Kata a lakás kulcsát és egy puszit nyomott arcomra.
-Na nyomás!-mutatott felfelé.
-Köszönöm!-indultam meg és sietve hármasával vettem a lépcsőfokokat. Persze azt tudtam,hogy hanyadik emelet,de azzal már bajba voltam ,hogy hanyas szám.
Mire kitaláltam már mögöttem álltak a többiek is én mégis figyelembe se véve őket berohantam a házba. Azonnal elkezdtem felfedezni mindent és mikor a szobámba léptem egyből a ruháimat kezdtem nézegetni.
-Kriszti merre vagy?-hallottam meg kintről egy fiú hangot.
-Szobámba!-ordibáltam kifelé, de másodperceken belül,már egy puha érintést éreztem vállamon. Ijedten fordultam meg, de persze csak Oli volt az.
-Ha nem baj ma elmennénk este bulizni a fiúkkal meg még egy-két ismerőssel. Megünnepeljük, hogy újra látsz.-suttogta fülembe a szavakat mire válaszul,csak megöleltem.
-Mikor indulunk?-kíváncsiskodtam.
-Hét órára jövök érted,addigra készen légy!-nyomott homlokomra egy puszit, majd lassan kisétált. Lefeküdtem ágyamra és,csak bámultam előre. El sem hiszem...
Percekig bámultam a plafont mikor Kata halkan nyitott be hozzám.
-Kopp-Kopp! Jöhetek?-kérdezte.
-Persze! Juj képzeld el ma Oli elvisz egy buliba!-mondtam mosolyogva, majd felültem. Nővérem arca mégis inkább a bizonytalanságot tükrözte,mint a vidámságot.
-Jó ötlet ez? A fények nem fogják zavarni nagyon a szemed?-aggodalmaskodott.
-Ne már! Évek óta nem szórakoztam semmi baj nem lesz kééééérlek.-könyörögtem kiskutyaszemekkel. 
-Jó oké! De csak ha én választhatom ki a ruhád!-emelte fel mutatóujját mire nevetve bólogattam párat.
-Akkor kezdjük is el a készülődést!-állt fel és a szekrényem elé lépett.






 

2014. október 11., szombat

11.FEJEZET -- LÁTOGATÓK

Sziasztok drága olvasók! :3 
Itt a 11.fejezet ami remélem elnyeri tetszéseteket. Köszönöm a kommenteket az előző fejezethez és az 5000+-os oldalmegjelenítést ! :) <3
Remélem jól telt/telik a napotok,nekem egyenlőre nagyon jól! :)
sok puszi, olvassátok szeretettel ezt a részt is!! :* :)  






*Olivér szemszöge *
Három napon keresztül mindig bejártam hozzá. Szemét lefedték, mert még várnia kell mire kinyithatja. Egyenlőre azt mondták sikerült a műtét, de igazából csak Kriszti tudja megmondani hogy is lát. Fellépések után mindig hozzá mentem és egész éjszaka vele voltam. Kata dolgozni sem ment, de 2 nap után este hazaküldtem aludni. Így 'váltottuk' egymást.
-Doktor úr mikor ébred fel?-mentem oda az orvoshoz aki a lányt jött vizsgálni.
- Már nemsokára csak nagyon erőtlen lesz. De ez természetes ilyenkor. Viszont a szeméről nem vehetik le a kötést.-mondta majd a kijárat felé ballagott. Sóhajtottam egyet majd leültem Kriszti mellé.Tekintetem az egy helyben álló vörös  rózsákra vándorolt,amik egy vázába voltak beletéve.  Megfogtam hideg kezét Krisztinek és csak néztem.
 Haja vállára omlott, piros ajkai kicsit nyitva voltak. Napok óta nem mozdult meg,de mellkasa fel-le emelkedett ami csak pozitív dolog lehet. Órákon át tudtam nézni,csak a kezét az arcát és ez most is így volt. Nem tudom mennyi idő telt el,de arra figyeltem fel,hogy a fekvő lány mocorogni kezdett. Nyögött egyet-kettőt és próbálta jobb kezét felemelni,csak nem igazából ment neki. Motyogott valamit,amiből csak a saját nevemet hallottam érthetően.
-Olivér! -kiáltott fel hangosan, majd fel akart ülni én viszont visszatoltam. Még pihennie kell.
-Hol vagyok?-kérdezte meggyötört fáradt hangján alig hallhatón.
-CSS semmi baj. Kórházban vagy tudod megműtötték a szemed. Most azért nem látsz semmit mert le van takarva valamilyen anyaggal, amit nem lehet leszedni egy darabig.-kicsi kezét nyugodtan tette vissza az ágy mellé, de ekkor inkább hasát fogta meg.
-Éhes vagyok...-mondta szemöldökét összeráncolva miközben megnyalta szája szélét.
-Máris hozok valamit!-álltam fel nevetve,majd az orvos után siettem. Szerencsémre épp akkor lépett ki az egyik kórteremből és szembe jött velem.
-Doktor úr, felébredt Kriszti! Azt mondta éhes nem vihetnék neki valamit enni?-kérdeztem még mindig mosolyogva.
-Máris,bemegyek megvizsgálom és már ehet is!-ellépett mellőlem,majd bement az irodájába. Én közben megkértem egy nővért,hogy valami ehető ételt hozzon már barátomnak.
-Itt is vagyok!-most már az orvossal mentünk be a kórterembe. Megnézte a lány vérnyomását, a szívverését és megállapította minden a legnagyobb rendben van,de még a kendőt nem lehet levenni. Miután ezeket elmondta el is ment.
-Mindjárt jön az ebéded.-az ablakhoz sétáltam amin gyönyörű napsütés jött be.
-Rendben. Mennyi az idő?-kezével nyújtózkodni kezdett,majd ásított egyet. Telefonom után keresgéltem és a kijelzőt néztem.
-14:36...-mondtam   és akkor vettem észre kaptam egy SMS-t. Megnyitottam és Sziki volt a feladó:
                                   Ha nem baj elmennénk meglátogatni
                                   Krisztit! ;) Viszünk ajándékot is egy-két
                                   óra és ott leszünk!
                                                                    ~Sziki,Ya Ou, Benny
 Nagyon kedves tőlük,hogy így gondolnak a kis betegre. Hozták is az ebédet ami valamilyen érdekes kinézetű leves volt,hozzá egy húscafattal meg valami krumplival. A lány elé tették aki a kanalat se találta. Ismét mellé ültem és elkezdtem etetni. Az első falat után olyan fejet vágott mintha valami savanyú ételt adtak volna neki.
-Én ezt meg nem eszem! Fúj!!!-cuppogott párat,majd kezével nyelvét kezdte el kapargatni,hogy lejöjjön az íz. Adtam neki vizet amit meg is ivott.
-Ennyire rossz?-biccentett fejével,hogy kóstoljam meg. Hát kár volt. Mintha valami savanyú káposztás leves lett volna egy kis húslevessel párosítva.
-Jó ezt hanyagoljuk!-tettem le a tálcát,mert ezek után meg se mertem vele kóstoltatni a második "fogást".
-Jaj képzeld jönnek Szikiék meglátogatni téged!-jutott eszembe hirtelen az amit a levélben olvastam.
-Az jó! Nem akarod megkérni őket,hogy hozzanak valamit enni?-megkordult a gyomra jelezve még mindig éhes.
-Okés írok neki egy üzenet.-vettem a mobilom ismét a kezembe és pötyögni kezdtem.
                                          Szia! Várunk Titeket,de kérlek
                                          hozzatok valami ehetőt,
                                          mert itt valami borzalmas a kaja!:D
                                                                           ~Oli and  Kriszti
Pár perc múlva már érkezett is a válasz:
                                          Rendben felvettük a rendelést! :D
                                                                            ~ Sziki
-Elintézve!-tettem vissza a zsebembe a készüléket.-Pihenj még egy kicsit! Majd szólok ha itt vannak.-néztem ki az ablakon.
-Mennyi ideig nem voltam ébren? -Kérdezte felém fordulva.
-Ma a 3.nap miért?
-Szerinted ha már ennyi ideig aludtam most fogok?-kérdezte nevetve.
-Jó oké értem, bocs. Akarsz még valamit tudni?-száját elhuzta és gondolkozni kezdett. Fejét felemeltem és mély levegőt vett.
-Elhoztad a rózsát? De rég nem éreztem már ezt az illatot...-ajkait beharapta és lassan felült.
-Megígértem nem?-vidám mosoly ült arcára gyenge kezét felemelte egy felém fordította.
-Gyere ide!-lassan odaballagtam, mert nem tudtam mire készül,de mikor leültem az ágyára, szorosan átölelt.
-Köszönöm! -szelíd, vékony hangja bársonyosan szólt,gyönyörű barna bőre pedig ahogy hozzáért enyémhez a hideg futkosott a hátamon. Eszembe jutott, hogy milyen is volt mikor felébredt, így gondoltam rákérdezek.
-Öhm... álmodtál valamit? - egy pillanat alatt gondolkodóba esett. Gondolom nem tudta elmondja-e vagy sem.
-Csak...annyit,hogy..öhm... Már nem emlékszem rá. -lehet tényleg nem jutott eszébe vagy csak nem akart beavatni a kis titkába,de ezért nem igazából haragudtam.
-Hát jó.-abban a pillanatban kinyílt az ajtó és 3 mosolygós fiú lépett be rajta.
-Helló Mindenkiiiii! -köszönt Ya Ou mint egy műsorvezető.
-Sziasztok -köszöntünk mi is.
-Na mizu? Hogy vagy?-jött közelebb Benny.
-Nagyon jól, de nem ez a fontos!-ült fel az ágyba Kriszti. Mindenki értetlenül nézte és vártuk hogy folytassa. Pár másodperc múlva viszont folytatta.
-Ugye hoztatok kaját!!! -belőlem kitört a nevetés, míg Sziki is kuncogva kotort élő egy fekete táskából , péksütit.
-Tessék! -rakta Kriszti elé aki egyből elkezdtem lehámozni róla zacskót. Boldogan harapott bele,majd nyelte le egymás után a falatokat.
-Hmm megmentettétek az életem! Jövök nektek eggyel! -mosolyodott el,majd evett tovább.
-Ma lesz próba? -fordultam a fiúk felé.
-Hát...kéne csinálni mert még sok megbeszélni való dolgunk van a lemezzel kapcsolatban. -vette kezébe Ya Ou a készüléket és füléhez emelte.
-Szia Kicsim.... -bizonyára Lilivel beszélt. Nagyon szeretik egymást. De szerintem az ég is egymásnak teremtette őket. Jó nekik... 
-És mikor jöhetsz ki ebből a porfészekből?-nézett szét fintorogva Sziki.
-Nem tudom, de szerintem a hete valamikor. Bár még ez a vacak kendő is rajtam van...-mondta
-De annak muszáj rajtad lennie- simítottam meg kezét majd felálltam és az ablak felé léptem ahol Ya Ou még mindig beszélgetett.
-Majd akkor a legközelebbi koncertre elviszünk jó?-ült le most Sziki a helyemre.
-Komolyan? Jaj köszönöm szépen! Megölelnélek ha nem lennék idekötve. Fogta meg az infúziós csövet. Sziki csak elmosolyodott, majd még beszélgettek kicsit. Láttam próbálták felvidítani Krisztit és sikerült is nekik. Az eddig ülő lány hátradőlt és megfogta fejét.
-Hey minden rendben? -futottam oda hozzá,de ő még sem szólalt. Csak össze -vissza forgatta fejét. Kirohantam, hogy orvost keressek és láttam Ya Ou is követett. Sehol sem találtuk meg a doktort, de Sziki szembe jött velünk.
-Elájult...- csak ennyit mondott és ismét keresésbe kezdtünk.

2014. október 1., szerda

10.FEJEZET -- MŰTÉT

Sziasztok!!! :)
Jaj de jó itt a 10. fejezet *-* végre egy kerek szám :)
túl léptük a 4000 oldalmegjelenítést!!!! ^^ köszönöm szépen és vele együtt a 2 kommentnek is örültem! :) 
 Remélem elnyeri a tetszéseteket, úgy gondoltam mostantól egyre hosszabb részek lesznek!! :)Sajnálom azért nem hoztam előbb a részt,mert személyes problémám akadt.:// remélem megértitek.Kérlek komizzatok nagyon fontos lenne. :D
Ehhez a részhez szerintem ez a zene nagyon illik.Magyar felirattal van. :)  Szerintem nagyon jó szám :
 Jó olvasást és szép napot ,puszi :*




*Olivér szemszöge *

Nem tudom mit tegyek. Számomra az a fontos, hogy Krisztinek minden jó legyen és ne érje bánat. Eleget szenvedett már. A balesetben elvesztette a látását és a szüleit. Nem is tudom milyen egy rendes családban felnőni. Ahol  szeretet van. És egyszer egy szempillantás alatt mindent elveszíteni. Igaz nekem nem volt apám és a mai napig semmit sem tudok róla,de legalább az anyukám mindig velem volt. És persze Erik. Viszont Krisztinek a testvérén kívül most már senki mása nincs. Eléggé kiszámíthatatlan lány,de engem ez nem zavar... A szerelem olyan dolog amit nem lehet bárhol megkapni. Nem lehet venni,és ez csak első látásra működik. Ha meglátod senki más nem jár a fejedben csak Ő. Bármit megtennél azért, hogy veled legyen és, hogy mosolyogni lásd. Hogy érezd ajkait a sajátodon és minden reggel és este egymáshoz bújva aludjatok vagy keljetek fel...ilyen a szerelem. Elveszi az ember eszét és fenekestül felforgatja az életet. De megéri. Rápillantottam Krisztire aki mosolyogva ült és pici kezével haját birizgálta. A bal keze viszont még mindig az enyémen pihent. Lehetetlen leszedni a mosolyt az arcáról. 
-Mikor leszünk már ott?-kérdezte gondolataim főszereplője. Kinéztem az ablakon és észre vettem, hogy már egy megállóval tovább mentünk.
-Jaj ne...-álltam fel és felhúztam Krisztit is.
-Mi az? Mi a baj? -kérdezte és hangjában tisztán lehetett hallani az aggódást.
-Semmi csak már elhagytuk a leszálló helyet de majd most lemegyünk-és már léptem is le a lépcsőkön egészen a járdáig. Most már szép lassan mentünk nem siettünk sehová. Kicsit olyan érzésem volt,mint mikor először mentünk oda. Nem beszéltünk úgy ahogy most sem,mert szavak nélkül jobban megértettük egymást. De miért vagyok ennyire gyáva? Miért nem tudom neki megmondani amit érzek? Talán félek. Igen félek, hogy másképp érez. Hogy mikor átölelem vagy a kezünk egybeér számára, csak egy baráti gesztus. Pedig,ha tudná....
-Kééérlek mond el hova megyünk....-kíváncsiskodott tovább. Szőke hajtincseit lágyan fújta a szél.Kicsit szökdécselve lépkedett mellettem,amiből arra következtettem,hogy boldog.
-Lehet 2 tipped-semmi segítséget nem voltam hajlandó neki adni,viszont tudtam,úgy is rá fog jönni.
-Hmm....tudom!!!! Abba az étterembe ahol azt a finom palacsintát ettük?!Érzem azt a különleges illatot,ami a konyháról jön ki.-mély levegőt vett és szemeit is becsukta,úgy szippantott bele a levegőbe.
-Igen oda, eltaláltad. -okos lány tudtam hamar rájön erre az egyszerű meglepetésre.
- De jó köszi,köszi,köszi!!-olyan volt mint egy kisgyerek aki megkapta azt a játékot amit szeretett volna. Talán pont ezt szeretem benne. Mindig vidám,feldobja az ember hangulatát.
-Gyere felmegyünk a lépcsőn és kintre ülünk rendben?-már csak bólintott egyet és le is ültünk. Jött a pincér, Andris és levette a rendelésünket. Telefonom rezgett,jelezve valaki hív. Kivettem zsebemből a készüléket és fülemhez emeltem.
-Szia Kata!-köszöntem a vonal túlsó oldalán lévő személynek. Kriszti egyből felkapta tekintetét és figyelt.
-Szia! A tesóm veled van?-kérdezte és hangjában az idegességet véltem felfedezni.
-Igen. Épp reggelizni vagyunk egy étteremben miért?
-Hozd haza amilyen gyorsan,csak tudod.-hadarta el a mondatot.
-Mi? miért? Történt valami?
-Mennünk kell.Most lesz a műtéte. Elfelejtettem szólni,hogy másik időpontot kaptunk. Most hívott az orvos. Siessetek -mondta majd bontotta a vonalat. Kerek szemekkel bámultam a velem szembe ülő lányt. Felálltam a helyemről és rohantam a pulthoz. Visszamondtam a rendelést és kimentem. Krisztit felhúztam helyéről és már én is idegeskedve futottam előre.
-Hova megyünk Oli?-nem is törődtem kérdésével,csak mentem előre.Nem fogtam fel amit mondott Kata. Máris látni fog? Sikerülni fog a műtét,vagy ....nem is merek másra gondolni. Ezer kérdés cikázott a fejemben,amire válaszokat nem kaptam. Hirtelen Kriszti kirántotta kezét enyéim közül és megállt.Dühösen vette a levegőt és kezét ökölbe szorította.
-Nem vagy képes elmondani hova megyünk? A csuklóm már ég annyira erősen szorítottad.Mond már el mi van!-nem is figyeltem,hogy vigyáznom kell rá. Csuklója körül látszott a lilás-pirosas folt amit én okoztam.
-Úristen.Ne haragudj. Csak Kata hívott most lesz a műtéted,mert áttették a mai napra.-mondtam amit a telefonból hallottam.
-Mi? Ez csak vicc igaz?-kérdezte,de szerintem tisztában volt vele ilyennel nem viccelnék.
-Nem és most sietnünk kell bocsánat,hogy ilyen erőszakos voltam,csak...mindegy siessünk.-folytattuk tovább utunkat,ami elég hamar véget ért,hisz' alig 10 percnyire van Krisztiék háza az étteremtől. Felmentünk a lépcsőn és szinte bedőltünk az ajtón.Kata már teljesen készen volt. Két táskával a kezében indultunk el a kórházhoz. Most a kínos csend állt be közénk,de nem is tudtunk mit mondani. Nem kezdhettünk el félni,sem olyanokat mondani,hogy minden rendben lesz. Az ember ezt kívánja,de nem mindig minden úgy van ahogy gondoljuk. Taxit fogtam,mivel úgy gondoltam,így hamarabb odaérünk. Beültünk és Kriszti egyre szorosabban fogta kezem. Alsó ajkait harapdálta és nagy levegőket vett.
-Hey nyugi! Ott leszünk veled mindig. Elhiszem,hogy félsz hisz' én is félnék úgy ahogy mindenki más. És igaz ez most kicsit hirtelen jött,de ígérem amikor kijössz engem látsz meg először! -a biztató szavakra látszott,hogy megnyugodott. Mellkasa lassabban emelkedett,majd ment le.
-Kérhetek valamit?-szólalt meg gyenge,meggyötört hangján.
-Bármit!
-Ha túlélném...-kezdte,de félbe is szakítottam.
-Túl fogod élni!-emeltem ki a középső szót.
-Remélem...de ha sikerül a műtét,kérlek hozz nekem rózsát. Szép bordót. Az a kedvenc virágom és jó lenne látni és érezni az illatát.-elmosolyodott magán,gondolom eszébe jutott,hogy is néz ki a növény és persze az illata milyen.
-Meglesz! -mondtam halkan,majd megpusziltam fejét.Oda is értünk a nagy épület elé. Fizettem a sofőrnek és félve szálltunk ki a kocsiból. A portához mentünk,ahol Kata egyből kiigazítást kapott.
Ezentúl minden más lesz. Nem lesznek olyan érzelmek az arcomon,amiket nem lát. Szinte szokássá vált,hogy belém karol és kézen fogva  sétálunk. Többé ilyen helyzeteknél nem szorul a segítségemre. Végre önálló 21 éves lány lehet.
Ránéztem a kissé remegő lányra aki erősen gondolkodott. Egy pillanat alatt kósza gyermeki mosoly ült ki  arcára. Mintha minden gondot elfelejtett volna.
-Na mi ez a nagy jókedv hirtelen?-kérdeztem már én is mosolyogva.
-A dolgok jó oldalát nézem. Így nincs időm szomorkodni vagy félni. És nincs is értelme. Most mát minden jobb lesz.-mondta. Velem szembe fordult és megölelt.Kicsi vékony kezét derekam köré fonta,pirosló arcát pedig mellkasomba fúrta.Én vállánál öleltem. Igen...már minden jobb lesz. 
Percekig öleltük egymást,mikor egy idegen férfi lépett mellénk. Köhögött párat,így elváltunk egymástól.
-Bakosi Kriszti?-kérdezte a lány felé fordulva.
-Igen!?
-Én az orvosa vagyok Dr.Német Attila. Én végzem el a műtétet. Kérem jöjjön velem  egy-két kérdésre válaszolnia kell és utána elkezdjük a műtétet.-mondta és kézen fogta Krisztit elszakítva tőlem. Még gyorsan átölelték egymást nővérével,majd elmentek. A számára egy teljesen új élet kezdődik el.
Telefonom ismét megszólalt és most barátom neve villogott a kijelzőn.
-Szia!-szóltam bele kedvetlenül.
-Hello...valami baj van?-kérdezte Ya Ou.
-Nem...nem igazán. Vagyis igen...-azt se tudtam mit akarok mondani.
-Na mesélj van időm.
-Nem.Inkább majd személyesen mindent elmondok.
-Te tudod. Na azért hívtalak,mert Krisztián szólt,hogy egy óra múlva indulunk.-kerek szemekkel bámultam magam elé,hisz' elég későn szóltak.
-Remek. Indulok szia.-bontottam a vonalat.Katához mentem aki egy széken ült arcát teljesen a kezébe temetve.
-Kata!-felém fordult és szemében látszottak a könnyek nyomai.-Nekem mennem kell.Koncertre megyünk,sajnálom.Gondolom most nem lennél szívesen egyedül,de ígérem amilyen gyorsan tudok jövök.-igaz az első találkozásunk nem épp a legjobban sikerült, mégis most tudtam egy-két biztató szóra szüksége volt.
-Jó...én itt leszek.-mondta. A kijárat felé siettem,majd gyorsan egy közeli taxiba ültem. Bemondtam a címemet és elég hamar oda is értünk.Miután fizettem felsiettem. Ettem gyorsan egy szendvicset ,majd zuhanyozni mentem. A forró víz először kicsit égette bőröm,de hamar hozzá szoktam. Sok embert inkább lefáraszt a meleg víz engem viszont most feltöltött energiával.Felvettem a kiválasztott ruhámat a mai napra,majd felmentem facebookra. Kaptam leveleket és értesítéseket is elég nagy számban. Kinéztem az ablakon és pont akkor fordult be a ház elé az ismerős szürke kisbusz. Lementem majd beszálltam.
-Sziasztok!-köszöntem ugyanúgy kedvetlenül.
-Szia!-köszönt mindenki.
-Mi a baj?-kérdezte Sziki.
-Ennyire látszik,hogy gond van?-fordultam feléjük.
-Jobban mint te azt hiszed.-mondta Benny.
-Na akkor mondjad mi a szitu?-kérdezték.
-Tegnap este ott maradtunk a próbaterembe Krisztivel,mert vihar volt és nem akartunk szakadó esőbe hazamenni. Együtt aludtunk és akkor jöttem rá igazán mennyire megszerettem ezt a lányt. Mindent megtennék érte. Na de a lényeg mikor aludt mindent elmondtam neki.Amit érzek...
-Amikor aludt?-szakított félbe Sziki.
-Igen,mert nem mertem akkor mikor ébren van. Ő még nem is látott úgy igazán,lehet csak barátnak tekint . Na de mindegy. Ma reggel meg úgy gondoltam elviszem abba az étterembe ahol tudjátok Andris dolgozik. Rendeltünk meg minden és a tesója Krisztinek felhívott,hogy siessünk haza,mert elfelejtette mondani,hogy ma lesz a műtétje Krisztinek.Így azonnal otthagytuk a helyet és útközben mindent elmondtam Krisztinek. -a többiek figyelmesen hallgattak olykor értelmetlenül néztek,de ha nem értettek valamit megkérdezték és én válaszoltam. Elmondtam ,hogy taxival mentünk a kórházba és ott hogyan köszöntünk el egymástól. Miután végeztem beszédemmel, biztató szavakkal álltak elő ami félig-meddig sikerült is.
-Szerintem amilyen hamar,csak tudod mond el neki mit érzel. Az a legjobb-tanácsolta Ya Ou a többiek pedig szaporán bólogattak.
-Kedves lány és szerintem biztos,hogy neki is bejössz.-mondta Benny. 
-Okés...köszi srácok.-hálálkodtam. Úgy elment az idő,hogy meg is érkeztünk az első koncerthelyszínre. Kicsit dobott a hangulatomon mikor meghallottam ,ahogy a rajongók azt kiabálják: By-The-Way,By-The-Way! Mégsem tudtam magam 100%-osan odatenni.A gondolataim egy része mindig Kriszti körül kavarogtak.

*Kriszti szemszöge*
Lábam remegett a félelemtől ahogy beértünk egy szobába. Kérdéseket tettek fel,hogy mire vagyok alergiás volt-e már műtétem meg egy-két személyes dolgot. Mindenre válaszoltam,majd egy másik helyre vezettek ahol le kellett vennem minden ruhámat és egy egyszerű különleges anyagú ruhát kellett felvennem. Kezem izzadt az idegességtől,de mégsem  engedett a szorításból. Nagyokat nyelve karoltam bele az orvosomba aki egy ágyra lefektetett.
-Most ne lepődjön meg kérem,hogy ha egy szúró érzése lesz,mert be kell adnunk az altatót.-most voltam úgy,hogy ennyire még életembe nem féltem.Szemeim nyitva voltak és próbáltam jó dolgokra figyelni.Mégis mikor a tű bement a bőrömbe a benne lévő anyag csípni kezdett.Fogamat összeszorítva vártam,hogy elmúljon a rossz érzés. Másodperceken belül szememre mintha súlyt tettek volna ,úgy csukódott le. Elaludtam...
Álmomban egy erdőben jártam ahol senkit sem véltem felfedezni.Csak fákat láttam semmi mást.
-Van itt valaki?-néztem szét félve,mikor egy fiatal fiú jött velem szembe. Megfogta kezem és valahová vezetett. Nem tudtam ki lehet mégsem ellenkeztem,mert bíztam benne. Szőkésbarna haja volt és zöld szeme. Nagyon ismerős volt,de nem tudtam rájönni honnan. Egy kertbe vitt ami tele volt meseszép színes virágokkal. Pillangók repdestek szerteszét és madarak éneke lepte el a rétet.Leültünk a virágok közé és csak egymást néztük.
-Ki vagy te?-kérdeztem kis idő elteltével. Válaszul ,csak egyre inkább közeledett felém az illető még végül ajkaink összeértek. Lágyan csókolt,de mégis érzékien.Mikor elváltunk egymástól rájöttem ki is az:
Olivér...