Jaj de jó itt a 10. fejezet *-* végre egy kerek szám :)
túl léptük a 4000 oldalmegjelenítést!!!! ^^ köszönöm szépen és vele együtt a 2 kommentnek is örültem! :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket, úgy gondoltam mostantól egyre hosszabb részek lesznek!! :)Sajnálom azért nem hoztam előbb a részt,mert személyes problémám akadt.:// remélem megértitek.Kérlek komizzatok nagyon fontos lenne. :D
Ehhez a részhez szerintem ez a zene nagyon illik.Magyar felirattal van. :) Szerintem nagyon jó szám :
*Olivér szemszöge *
Nem tudom mit tegyek. Számomra az a fontos, hogy Krisztinek minden jó legyen és ne érje bánat. Eleget szenvedett már. A balesetben elvesztette a látását és a szüleit. Nem is tudom milyen egy rendes családban felnőni. Ahol szeretet van. És egyszer egy szempillantás alatt mindent elveszíteni. Igaz nekem nem volt apám és a mai napig semmit sem tudok róla,de legalább az anyukám mindig velem volt. És persze Erik. Viszont Krisztinek a testvérén kívül most már senki mása nincs. Eléggé kiszámíthatatlan lány,de engem ez nem zavar... A szerelem olyan dolog amit nem lehet bárhol megkapni. Nem lehet venni,és ez csak első látásra működik. Ha meglátod senki más nem jár a fejedben csak Ő. Bármit megtennél azért, hogy veled legyen és, hogy mosolyogni lásd. Hogy érezd ajkait a sajátodon és minden reggel és este egymáshoz bújva aludjatok vagy keljetek fel...ilyen a szerelem. Elveszi az ember eszét és fenekestül felforgatja az életet. De megéri. Rápillantottam Krisztire aki mosolyogva ült és pici kezével haját birizgálta. A bal keze viszont még mindig az enyémen pihent. Lehetetlen leszedni a mosolyt az arcáról.
-Mikor leszünk már ott?-kérdezte gondolataim főszereplője. Kinéztem az ablakon és észre vettem, hogy már egy megállóval tovább mentünk.
-Jaj ne...-álltam fel és felhúztam Krisztit is.
-Mi az? Mi a baj? -kérdezte és hangjában tisztán lehetett hallani az aggódást.
-Semmi csak már elhagytuk a leszálló helyet de majd most lemegyünk-és már léptem is le a lépcsőkön egészen a járdáig. Most már szép lassan mentünk nem siettünk sehová. Kicsit olyan érzésem volt,mint mikor először mentünk oda. Nem beszéltünk úgy ahogy most sem,mert szavak nélkül jobban megértettük egymást. De miért vagyok ennyire gyáva? Miért nem tudom neki megmondani amit érzek? Talán félek. Igen félek, hogy másképp érez. Hogy mikor átölelem vagy a kezünk egybeér számára, csak egy baráti gesztus. Pedig,ha tudná....
-Kééérlek mond el hova megyünk....-kíváncsiskodott tovább. Szőke hajtincseit lágyan fújta a szél.Kicsit szökdécselve lépkedett mellettem,amiből arra következtettem,hogy boldog.
-Lehet 2 tipped-semmi segítséget nem voltam hajlandó neki adni,viszont tudtam,úgy is rá fog jönni.
-Hmm....tudom!!!! Abba az étterembe ahol azt a finom palacsintát ettük?!Érzem azt a különleges illatot,ami a konyháról jön ki.-mély levegőt vett és szemeit is becsukta,úgy szippantott bele a levegőbe.
-Igen oda, eltaláltad. -okos lány tudtam hamar rájön erre az egyszerű meglepetésre.
- De jó köszi,köszi,köszi!!-olyan volt mint egy kisgyerek aki megkapta azt a játékot amit szeretett volna. Talán pont ezt szeretem benne. Mindig vidám,feldobja az ember hangulatát.
-Gyere felmegyünk a lépcsőn és kintre ülünk rendben?-már csak bólintott egyet és le is ültünk. Jött a pincér, Andris és levette a rendelésünket. Telefonom rezgett,jelezve valaki hív. Kivettem zsebemből a készüléket és fülemhez emeltem.
-Szia Kata!-köszöntem a vonal túlsó oldalán lévő személynek. Kriszti egyből felkapta tekintetét és figyelt.
-Szia! A tesóm veled van?-kérdezte és hangjában az idegességet véltem felfedezni.
-Igen. Épp reggelizni vagyunk egy étteremben miért?
-Hozd haza amilyen gyorsan,csak tudod.-hadarta el a mondatot.
-Mi? miért? Történt valami?
-Mennünk kell.Most lesz a műtéte. Elfelejtettem szólni,hogy másik időpontot kaptunk. Most hívott az orvos. Siessetek -mondta majd bontotta a vonalat. Kerek szemekkel bámultam a velem szembe ülő lányt. Felálltam a helyemről és rohantam a pulthoz. Visszamondtam a rendelést és kimentem. Krisztit felhúztam helyéről és már én is idegeskedve futottam előre.
-Hova megyünk Oli?-nem is törődtem kérdésével,csak mentem előre.Nem fogtam fel amit mondott Kata. Máris látni fog? Sikerülni fog a műtét,vagy ....nem is merek másra gondolni. Ezer kérdés cikázott a fejemben,amire válaszokat nem kaptam. Hirtelen Kriszti kirántotta kezét enyéim közül és megállt.Dühösen vette a levegőt és kezét ökölbe szorította.
-Nem vagy képes elmondani hova megyünk? A csuklóm már ég annyira erősen szorítottad.Mond már el mi van!-nem is figyeltem,hogy vigyáznom kell rá. Csuklója körül látszott a lilás-pirosas folt amit én okoztam.
-Úristen.Ne haragudj. Csak Kata hívott most lesz a műtéted,mert áttették a mai napra.-mondtam amit a telefonból hallottam.
-Mi? Ez csak vicc igaz?-kérdezte,de szerintem tisztában volt vele ilyennel nem viccelnék.
-Nem és most sietnünk kell bocsánat,hogy ilyen erőszakos voltam,csak...mindegy siessünk.-folytattuk tovább utunkat,ami elég hamar véget ért,hisz' alig 10 percnyire van Krisztiék háza az étteremtől. Felmentünk a lépcsőn és szinte bedőltünk az ajtón.Kata már teljesen készen volt. Két táskával a kezében indultunk el a kórházhoz. Most a kínos csend állt be közénk,de nem is tudtunk mit mondani. Nem kezdhettünk el félni,sem olyanokat mondani,hogy minden rendben lesz. Az ember ezt kívánja,de nem mindig minden úgy van ahogy gondoljuk. Taxit fogtam,mivel úgy gondoltam,így hamarabb odaérünk. Beültünk és Kriszti egyre szorosabban fogta kezem. Alsó ajkait harapdálta és nagy levegőket vett.
-Hey nyugi! Ott leszünk veled mindig. Elhiszem,hogy félsz hisz' én is félnék úgy ahogy mindenki más. És igaz ez most kicsit hirtelen jött,de ígérem amikor kijössz engem látsz meg először! -a biztató szavakra látszott,hogy megnyugodott. Mellkasa lassabban emelkedett,majd ment le.
-Kérhetek valamit?-szólalt meg gyenge,meggyötört hangján.
-Bármit!
-Ha túlélném...-kezdte,de félbe is szakítottam.
-Túl fogod élni!-emeltem ki a középső szót.
-Remélem...de ha sikerül a műtét,kérlek hozz nekem rózsát. Szép bordót. Az a kedvenc virágom és jó lenne látni és érezni az illatát.-elmosolyodott magán,gondolom eszébe jutott,hogy is néz ki a növény és persze az illata milyen.
-Meglesz! -mondtam halkan,majd megpusziltam fejét.Oda is értünk a nagy épület elé. Fizettem a sofőrnek és félve szálltunk ki a kocsiból. A portához mentünk,ahol Kata egyből kiigazítást kapott.
Ezentúl minden más lesz. Nem lesznek olyan érzelmek az arcomon,amiket nem lát. Szinte szokássá vált,hogy belém karol és kézen fogva sétálunk. Többé ilyen helyzeteknél nem szorul a segítségemre. Végre önálló 21 éves lány lehet.
Ránéztem a kissé remegő lányra aki erősen gondolkodott. Egy pillanat alatt kósza gyermeki mosoly ült ki arcára. Mintha minden gondot elfelejtett volna.
-Na mi ez a nagy jókedv hirtelen?-kérdeztem már én is mosolyogva.
-A dolgok jó oldalát nézem. Így nincs időm szomorkodni vagy félni. És nincs is értelme. Most mát minden jobb lesz.-mondta. Velem szembe fordult és megölelt.Kicsi vékony kezét derekam köré fonta,pirosló arcát pedig mellkasomba fúrta.Én vállánál öleltem. Igen...már minden jobb lesz.
Percekig öleltük egymást,mikor egy idegen férfi lépett mellénk. Köhögött párat,így elváltunk egymástól.
-Bakosi Kriszti?-kérdezte a lány felé fordulva.
-Igen!?
-Én az orvosa vagyok Dr.Német Attila. Én végzem el a műtétet. Kérem jöjjön velem egy-két kérdésre válaszolnia kell és utána elkezdjük a műtétet.-mondta és kézen fogta Krisztit elszakítva tőlem. Még gyorsan átölelték egymást nővérével,majd elmentek. A számára egy teljesen új élet kezdődik el.
Telefonom ismét megszólalt és most barátom neve villogott a kijelzőn.
-Szia!-szóltam bele kedvetlenül.
-Hello...valami baj van?-kérdezte Ya Ou.
-Nem...nem igazán. Vagyis igen...-azt se tudtam mit akarok mondani.
-Na mesélj van időm.
-Nem.Inkább majd személyesen mindent elmondok.
-Te tudod. Na azért hívtalak,mert Krisztián szólt,hogy egy óra múlva indulunk.-kerek szemekkel bámultam magam elé,hisz' elég későn szóltak.
-Remek. Indulok szia.-bontottam a vonalat.Katához mentem aki egy széken ült arcát teljesen a kezébe temetve.
-Kata!-felém fordult és szemében látszottak a könnyek nyomai.-Nekem mennem kell.Koncertre megyünk,sajnálom.Gondolom most nem lennél szívesen egyedül,de ígérem amilyen gyorsan tudok jövök.-igaz az első találkozásunk nem épp a legjobban sikerült, mégis most tudtam egy-két biztató szóra szüksége volt.
-Jó...én itt leszek.-mondta. A kijárat felé siettem,majd gyorsan egy közeli taxiba ültem. Bemondtam a címemet és elég hamar oda is értünk.Miután fizettem felsiettem. Ettem gyorsan egy szendvicset ,majd zuhanyozni mentem. A forró víz először kicsit égette bőröm,de hamar hozzá szoktam. Sok embert inkább lefáraszt a meleg víz engem viszont most feltöltött energiával.Felvettem a kiválasztott ruhámat a mai napra,majd felmentem facebookra. Kaptam leveleket és értesítéseket is elég nagy számban. Kinéztem az ablakon és pont akkor fordult be a ház elé az ismerős szürke kisbusz. Lementem majd beszálltam.
-Sziasztok!-köszöntem ugyanúgy kedvetlenül.
-Szia!-köszönt mindenki.
-Mi a baj?-kérdezte Sziki.
-Ennyire látszik,hogy gond van?-fordultam feléjük.
-Jobban mint te azt hiszed.-mondta Benny.
-Na akkor mondjad mi a szitu?-kérdezték.
-Tegnap este ott maradtunk a próbaterembe Krisztivel,mert vihar volt és nem akartunk szakadó esőbe hazamenni. Együtt aludtunk és akkor jöttem rá igazán mennyire megszerettem ezt a lányt. Mindent megtennék érte. Na de a lényeg mikor aludt mindent elmondtam neki.Amit érzek...
-Amikor aludt?-szakított félbe Sziki.
-Igen,mert nem mertem akkor mikor ébren van. Ő még nem is látott úgy igazán,lehet csak barátnak tekint . Na de mindegy. Ma reggel meg úgy gondoltam elviszem abba az étterembe ahol tudjátok Andris dolgozik. Rendeltünk meg minden és a tesója Krisztinek felhívott,hogy siessünk haza,mert elfelejtette mondani,hogy ma lesz a műtétje Krisztinek.Így azonnal otthagytuk a helyet és útközben mindent elmondtam Krisztinek. -a többiek figyelmesen hallgattak olykor értelmetlenül néztek,de ha nem értettek valamit megkérdezték és én válaszoltam. Elmondtam ,hogy taxival mentünk a kórházba és ott hogyan köszöntünk el egymástól. Miután végeztem beszédemmel, biztató szavakkal álltak elő ami félig-meddig sikerült is.
-Szerintem amilyen hamar,csak tudod mond el neki mit érzel. Az a legjobb-tanácsolta Ya Ou a többiek pedig szaporán bólogattak.
-Kedves lány és szerintem biztos,hogy neki is bejössz.-mondta Benny.
-Okés...köszi srácok.-hálálkodtam. Úgy elment az idő,hogy meg is érkeztünk az első koncerthelyszínre. Kicsit dobott a hangulatomon mikor meghallottam ,ahogy a rajongók azt kiabálják: By-The-Way,By-The-Way! Mégsem tudtam magam 100%-osan odatenni.A gondolataim egy része mindig Kriszti körül kavarogtak.
*Kriszti szemszöge*
Lábam remegett a félelemtől ahogy beértünk egy szobába. Kérdéseket tettek fel,hogy mire vagyok alergiás volt-e már műtétem meg egy-két személyes dolgot. Mindenre válaszoltam,majd egy másik helyre vezettek ahol le kellett vennem minden ruhámat és egy egyszerű különleges anyagú ruhát kellett felvennem. Kezem izzadt az idegességtől,de mégsem engedett a szorításból. Nagyokat nyelve karoltam bele az orvosomba aki egy ágyra lefektetett.
-Most ne lepődjön meg kérem,hogy ha egy szúró érzése lesz,mert be kell adnunk az altatót.-most voltam úgy,hogy ennyire még életembe nem féltem.Szemeim nyitva voltak és próbáltam jó dolgokra figyelni.Mégis mikor a tű bement a bőrömbe a benne lévő anyag csípni kezdett.Fogamat összeszorítva vártam,hogy elmúljon a rossz érzés. Másodperceken belül szememre mintha súlyt tettek volna ,úgy csukódott le. Elaludtam...
Álmomban egy erdőben jártam ahol senkit sem véltem felfedezni.Csak fákat láttam semmi mást.
-Van itt valaki?-néztem szét félve,mikor egy fiatal fiú jött velem szembe. Megfogta kezem és valahová vezetett. Nem tudtam ki lehet mégsem ellenkeztem,mert bíztam benne. Szőkésbarna haja volt és zöld szeme. Nagyon ismerős volt,de nem tudtam rájönni honnan. Egy kertbe vitt ami tele volt meseszép színes virágokkal. Pillangók repdestek szerteszét és madarak éneke lepte el a rétet.Leültünk a virágok közé és csak egymást néztük.
-Ki vagy te?-kérdeztem kis idő elteltével. Válaszul ,csak egyre inkább közeledett felém az illető még végül ajkaink összeértek. Lágyan csókolt,de mégis érzékien.Mikor elváltunk egymástól rájöttem ki is az:
Olivér...


Imádom �� Nagyon várom a következőt! ��
VálaszTörlés:) Sietek ahogy csak tudok! De ha minden jól megy szombaton már hozok új részt!
TörlésBorzasztóan jó! Nem csalódtam ebben a részben sem, ugy mint a többiben sem! Királyul írsz, ne hagyd abba, és siess a kövivel! ♥♡♥♡
VálaszTörlésUI.: Remélem meg oldódnak a problémáid! ;)
Nagyon kedves vagy köszönöm szépen a kedves szavakat! :) Sietek a következővel ahogy csak tudom írom :) <3
Törlésnagyon jo hamar kovit :)
VálaszTörlés