JÓL CSAK A SZÍVÉVEL LÁT AZ EMBER....
AMI IGAZÁN LÉNYEGES A SZEMNEK LÁTHATATLAN

2014. november 29., szombat

18.FEJEZET -- BARCA VS. REAL

Sziasztok! :)
Meghoztam az új részt a blogban! Köszönöm a kommenteket, nyugodtan írjatok névtelenül, de névvel is lehet ja és persze átléptük a 8000+-os OLDALMEGJELENÍTÉST! ;)
Arra gondoltam, hogyha esetleg van valami vicces sztoritok esetleg elképzelésetek, hogy mi lehetne a blogban egy-két dráma,verekedés vagy csak a két főszereplő (Oli és Kriszti) további életéről valami írjátok meg nyugodtan kommentbe esetleg azon a Facebook profilon is írhattok, ahol megszoktam osztani a blogot (Bakosi Kriszti). Néhány jó ötlet lehet, hogy bele is kerül a blogba, persze megemlítem azt a személyt aki leírta nekem! :)
Viszont ehhez a részhez jó olvasást, remélem tetszeni fog, ja és  hallgassátok sokat a ByTheWay új dalát: Ébredj és Élj!!!! ♥♥ 
puszi :* 




  Film végén megkértem Szikit, hogy kísérjen haza,mivel annyira jól még nem tudok kiigazodni Pesten. Sőt mondhatni semennyire. Lassan mentünk megint csak beszélgetve. Nem tudtam, hogy mit fogok mondani a többieknek, de úgy gondoltam, ha Sziki akarja, majd elmondja  a teljes sztorit.
Az ajtó előtt megálltunk, és mivel úgy éreztem a legjobb lesz,ha megölelem, így is tettem. 
-Remélem most már minden a legnagyobb rendben!- paskoltam meg a vállát gyengéden.
-Persze...semmi probléma köszönöm, hogy segítettél- válaszolta lehajtott fejjel.
-Majd még beszélünk, szia- búcsúztam el végleg, majd felfelé sétáltam a lépcsőn. Kopogtam párat az ajtón, mivel még nem igazából volt alkalmam arra, hogy saját kulcsot csináltassak.
 Hirtelen kivágódott az ajtó és Oli aggódva figyelt engem.
-Hol voltál? Minden rendben? Mit csináltatok ennyi ideig? Mi baja van Szikinek? Ugye már jobban van? A többiek is halálra aggódták magukat, mondj már valamit!- hadarta el a mondandóját, miközben szorosan magához ölelt.
-Ha nem fojtasz meg akkor elmondom- löktem el gyengén magamtól és besétáltam a lakásba. Nem volt otthon Kata, de mivel Oli már egyszer-kétszer volt nálunk, teljesen otthonosan viselkedett. Most is levágódott a kanapéra és figyelmesen nézett engem. Elmondtam hol voltunk miket beszéltünk és ami eszembe jutott, mindent.
-De akkor már semmi baja?-kérdezte
-Már semmi- mosolyogtam vidáman és a Tv-re néztem, ahol épp egy meccs kezdődött.- Ez mi?-mutattam a nagy képernyő felé.
-Real-Barca meccs. Nézed velem?-kérdezte miközben nyakamat karolta át.
-Persze! A Barca simán megveri a Real-t!-mondtam magabiztosan. Régebben nagy Barca rajongó voltam. Apukámmal és nővéremmel mindig fociztunk és amikor csak lehetett, meccseket néztünk akár élőbe vagy esetleg TV-n keresztül.
-Neeeeem! Ezt nem mondod komolyan? Te Barcás vagy?-kérdezte kerek szemekkel.
-Persze! Amióta csak élek!-tettem a szívemre a kezem.
-Ilyen nincs! Egy Barcással járok?! Ez szívás-dőlt hátra a kanapén.
-Hát Drága figyeld meg, hogy simán megverik a Real-t!-most már a száját is kinyitotta úgy bámult rám Oli felhúzott szemöldökkel.
-Rendben te akartad! Fogadjunk! Ha a Real nyer, te kényeztetsz engem egész héten!- mondta pimasz mosollyal.
-Oké, ha pedig a Barca, és természetesen ez lesz, akkor kiszolgálsz egész héten. Viszed a táskámat elviszel oda ahová én akarok menni és végig kisasszonynak, úrnőnek vagy ilyeneknek hívsz!-mondtam el én is a kikötéseimet,amin kicsit gondolkodott Oli, de végül kezet ráztunk.
 Kimentem a konyhába ahol 2 zacskó popcornt tettem a mikróba. Miután elkészült kiöntöttem egy-egy tálba és kisiettem vele a nappaliba. Oli kezébe adtam az egyiket, ő pedig illedelmesen megköszöntem, majd nyújtotta a kezét, hogy üljek mellé. Megráztam a fejem és a kanapé másik felébe huppantam le.
-Most ellenfelek vagyunk! És amúgy is...nem ülök vesztesek mellé!-aláztam meg Olit ő pedig csak félmosollyal az arcán bólogatott.
-Én is így gondoltam. Csak tudod a kanapé annak a felén szoktam a vesztesek ülni, nem itt.- vágott vissza.
-Hmm... akkor itt az ideje, hogy változtassunk rajta.
-Sok sikert!
Épp mikor kimondta elkezdődött a meccs. Kezembe vettem a popcornt és figyelmesen néztem a Tv-t. Oli ugyan így tett.Az első 20 percben már olyan gólhelyzetek voltak, hogy lélegzetvisszafojtva  meredtünk a képernyőre. Mikor a Barcának volt egy gólhelyzete (amit még én is berúgtam volna de nekik nem sikerült) felálltam ledobva mindent ami a kezembe volt és ökölbe szorított kézzel néztem ahogy Xavi mellérúgja a labdát. Szomorúan ültem vissza, Oli viszont annál inkább éljenzett. Bár mikor a 42. percben Messi berúgta az első gólt ugrálva kiabáltam hol a kanapén, hol a földön.
-Ez az! GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!!-üvöltöttem, majd miután kitomboltam magam nyugodtan folytattam a Tv nézést miközben ettem a popcornt.
-Ez még semmi kislány! Messze van még a meccs vége!-kezébe vett egy szem kukoricát és rám dobta. Nekem se kellett több, a markomba vettem egy csomót és mindet rádobtam. Ő is ugyan így tett, de miután meguntam a dobálózást, megfogtam a műanyag tálat és Olivér fejére borítottam. Hatalmas nevetés tört ki belőlem ahogy leszenvedte a fejéről a tálat és a sós popcorn darabokat szedte ki a hajából. Lerázta magát és szúrós szemekkel nézett rám, miközben felém közeledett. Tudtam, ha most maradok, abból nem sül ki semmi jó. Így amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam és futni kezdtem, Olival a nyomomban.
-Na megállj! Gyere csak ide!-kiabálta mögöttem, miközben Kata szobájába futottam be. Ott átugrottam az ágyat és miután megkerültük a szobát kisiettem. A fürdőbe rohantam, de mikor hátranéztem már senki sem követett. Rossz előérzetem volt, így valami "harci eszköz" után kutattam. A hajhab állt rendelkezésemre, így kezembe vettem és lassan kinyitottam az ajtót miközben magam előtt tartottam a palackot akár csak egy pisztolyt. Halkan osontam végig a lakás minden pontján és még az ajtók mögé is benéztem. Már csak a szobám volt hátra, így oda is benyitottam és mikor megláttam tök üres az egész kimentem. Épp csuktam volna az ajtót és fordultam volna meg  mikor egy adag ragadós cucc landolt az arcomba. Számba is került jó nagy mennyiségben, így könnyen megállapítottam, hogy tejszínhabot eszek.
-Háhááá!-mutatott rám Oli gúnyosan nevetve. Letöröltem arcom és miután elég közel állt, én is fújni kezdtem rá a habot. Most fordult a kocka és én futottam utána. Én előre felé fújtam ő pedig hátra. Így futkostunk végig az egész lakáson. Viszont egy szerencsétlen pillanatban, megcsúsztam a habokon és jó nagyot koppantam a földön. Mikor felnéztem már senki sem volt előttem sem a közelemben. Szomorúan vettem észre, hogy teljesen kifogyott a palack tartalma, így feltápászkodtam a földről és óvatosan bementem a konyhába. Kidobtam a palackot és jobb kezembe vettem először egy fürt szőlőt, balba pedig egy üveg csokiszószt. Kiléptem a nappaliba és elkiáltottam magam.
-Gyere ki, ha nem félsz!-mondtam Olinak és abban a pillanatban nyílt a fürdő ajtaja és Oli előállt egy üveg samponnal és egy csomag fültisztítóval. Beálltunk egymás elé amolyan cowboy stílusban és szúrós tekintettel figyeltük egymást. A Tv-ben sípoltak és mintha ez nekünk egy jel lett volna, egymás felé kezdtünk rohanni, miközben én szőlővel ő meg fültisztítóval dobált. Mikor elég közel kerültünk egymáshoz, én szüntelenül nyomtam rá a csokiszószt ő meg a ruhámra,a hajamra mindenemre nyomott tusfürdőt. Mikor kifogytak a "fegyvereink" egymás haján kenegettük a rajta lévő dolgokat. Én hajat mostam víz nélkül Oli meg csokiszósszal. Hirtelen Oli megfogta derekam és közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Nevetve váltunk el egymástól és ültünk vissza a kanapéra amin már minden volt. A meccsnek vége lett, de nem tudtuk mennyi az állás. Igazából nem is érdekelt.
-Jó kis menet volt!-mondta Oli. -Kár hogy vesztettél.-nyújtotta ki rám a nyelvét gonoszan.
-Hol élsz te? Én nyertem!-és elkezdtünk vitatkozni. Érveket dobtunk fel, hogy ki mivel dobálta, fújta a másikat és milyen mennyiségben. Ezt addig csináltuk amíg hirtelen kattant a zár és Kata lépett be. Olival összenéztünk és behúztuk a nyakunkat.
- ITT MEG MI A FENE TÖRTÉNT??- kérdezte kis szüneteket hagyva a szavak közt.
-Focimeccset néztünk?!-kérdeztem kétértelműen. -Kérsz popcornt?-vettem fel a földről egy adag tejszínhabosat és felé nyújtottam.
-Takarítsatok fel! Most!-parancsolt ránk. Lehajtott fejjel kullogtunk a konyhába és gumikesztyűt vettünk a kezünkre, elővettünk egy szemeteszacskót és szivacsot, majd elkezdtük felszedni a földről az undorító harci maradványokat.
-Máskor inkább csak szavakkal háborúzzunk..-tanácsolta Oli én pedig megértően bólogattam.
-Mindenhova került?-kérdeztem
-Hát mivel minden szobát végigfutottunk, igen mindenhol nagy kupi van.-mondta
-Hú...-fújtam ki a levegőt.
2 óra kemény takarítás után csillogott-villogott a ház minden egyes helye.Bementünk a szobámba ahol Oli megfogott egy lapot és irkálni kezdett. Felém fordult és kezembe nyomta a lapot. Megnéztem és az állt rajta: We are young.
Elővette a telefonját és csinált egy képet.
  Fáradtan ültem le a szobámban az ágyra, Oli pedig ugyan úgy tett. Végigfeküdtem az ágyon magam után húzva az eddig mellettem ülő fiút.Csak feküdtünk egymás mellett. Oldalra fordítottam a fejem és barátom is így tett. Összekulcsolta ujjainkat és egymást néztük. Elmosolyodtam és becsuktam a szemem. Ott helyben el is aludtam. Nem tudom hogy történt,mert nem is voltam álmos. Mégis az a tudat, hogy Oli kezét fogva aludtam el...nem ment ki a fejemből.

                             ***
Reggel nem egyedül ébredtem. Oli ugyan úgy feküdt mellettem, csak épp takaró volt rajtunk. A vállán volt a fejem és kezünk még mindig össze volt kulcsolva. Eszembe jutott a tegnapi nap és kicsit elkuncogtam ahogy eszembe jutottak a történések. Lassan és óvatosan kimásztam Oli mellől és a konyha felé vettem az irányt. Előtte elindultam megkeresni nővérem, de mivel nem találtam úgy gondoltam csinálok valamit reggelire. Elővettem két szelet kenyeret és a pirítóba tettem. Vizet kezdtem melegíteni teának és még tojást is felvertem, hogy legyen rántotta. Megszólalt a nappaliba a telefon így oda rohantam. Egy nő  keresett valami Attilát, de mondtam, hogy tudomásom szerint még nem lakik nálunk semmilyen Attila. Mire visszaértem a konyhába a pirítós már szénné égett. A tojással végeztem, de véletlenül túlsóztam. És ha ez nem lett volna elég, a teába meg túl sok cukrot tettem, ezért az egész olyan édes volt, mintha egy kiló cukrot beletettem volna. Idegesen kapkodtam mikor hirtelen valaki megérintette a hátamat én pedig ijedtemben orrba vágtam. 
-Úristen ne haragudj Oli!-kértem elnézést összeráncolt szemöldökkel.
-Semmi baj...-mondta, de mikor elvette kezét az orrától, dőlni kezdett belőle a vér.
-Áááá úristen mindjárt hozok valamit! Pillanat...-berohantam a szobámba és hirtelen azt se tudtam mit hova tegyek-vegyek. Az első ruhadarabot ami a kezem közé akadt megfogtam és kirohantam vele.
-Ezt tedd oda.-adtam oda neki és miután megláttam a kezébe az eddig tiszta fehérneműmet a vér a fejembe szökött.
-Ez a bugyid?-röhögött fel Oli.
-Nee...eddig fehér volt!-bosszankodtam.
-Hát...tudod a pöttyös az igazi.- viccelt és belőlem is kitört a nevetés.
-Na add ide!-nyújtottam a kezem.
-Miért is?-kérdezte pimaszul.
-Oli! Add. Ide!-parancsoltam rá, de semmi haszna nem volt.
-Mert ha nem mi lesz? Kinyomod a szemem?-válaszolt  nevetve.
-Haha nagyon vicces. Na komolyan a vért nem lehet belőle kiszedni egykönnyen!-erősködtem tovább, de Oli csak felkelt a székről és elindult.-Most hova mész? Add vissza!-indultam utána, ő pedig ismét futni kezdett.Hirtelen olyan Dejavú érzésem lett. Miután Olinak elállt az orrából folyó vér, felemelte a bugyimat és mintha lasszó lenne, úgy lóbálta mindenfelé.
-Megvesztél? Add ide!- siettem utána,majd végül mivel semmi más megoldást nem láttam arra, hogy megálljon, ráugrottam a hátára. Ő futott velem együtt a hátán miközben szakadtunk a nevetéstől és közbe a bugyimat lóbálta én meg a kezét akartam megfogni, hogy elvegyem tőle.
Ismét a földön landoltunk amikor Oli elvesztette az egyensúlyát. Már egészen kezdtem megszokni, hogy mindig elesünk.
-Végre!-vettem el tőle  a fehérneműmet és bevittem a fürdőbe. -Olyan hülye vagy!- ütöttem meg gyengén a fejét és felhúztam a földről.
-Most miért? Ezt sem én kezdtem, te adtad ide a bugyidat, ami mellesleg jó illatú és tegnap sem én kezdtem el a Real-Barca meccs közben a "háborút"!
-De te folytattad!-védtem magam
-Mert te nem ezt tetted volna? A fejemre borítottál egy tál popcornt!-nevetett ismét.
-Jól van na...-ismertem be és, hogy tereljem a témát feldobtam egy ötletet.-Megyünk reggelizni?
-Persze!-indult meg.
-Öhm...nem akarsz te csinálni valamit...khmm nekem nem igazából jött össze.-vallottam be.
-Ez meg mi?-fogta meg a fekete égett kenyeret.
-Pirítós! Színváltós...-válaszoltam, de Ő csak felkuncogott.
-És ez? Ennek mi baja?-nézett a tojásra.
-Kóstold meg.-adtam a kezébe egy villát.
-Meghalok?-kérdezte.
-Nem vállalok felelősséget!-emeltem fel a kezem védekezően. Óvatosan vett egy kis darabot és nagy levegőt vett,majd bevette a szájába.
-Erre hány kiló sót tettél?-szemöldökét összehúzta és mindenféle hülye fejet vágott.
-Hát ahogy elnézlek 2kiló biztos került bele.-mondtam.
-Inkább, majd én csinálok valamit!-vette kezébe a fakanalat.
Leültem a székre és figyeltem amit csinál. Mindenre figyelt és mindent nagyon pontosan csinált.
 Miután elkészült elém tett egy tányér rántottát mellé pirítóssal aminek PIRÍTÓS íze volt. Azonnal enni kezdtem meg sem várva barátom. Mikor leült már megettem a felét. Teát is tett elém és maga elé is.
-Ez az amit én csináltam?-kérdeztem a tea felé biccentve.
-Gondolom hát ott volt a konyhapulton.
-Jaa....akkor igyál csak nyugodtan!-mosolyogtam rá.
-Hát jó...-beleivott a teába és azonnal a csap felé futott. Kiköpte a teát és értetlenül fordult felém.
-Ebbe került a másik 2 kiló...-mondtam. Oli csak nevetett és visszaült mellém.- Nem egy konyhatündér lett a barátnőd, csak úgy mondom!-haraptam bele a kenyérbe.
-Észrevettem...-csókolt meg.

2014. november 23., vasárnap

17.RÉSZ-- MOZI

Sziasztok Drága Olvasók!
Először is köszönöm szépen a 7000+-os oldalmegjelenítést és a kommenteket is!
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb hozni a részt, csaj technikai problémák akadtak,de már minden rendben van :D
Nos itt a 17. Rész amihez jó olvasást kívánok VISZONT! Szeretnék elnézést kérni azért mert ez kicsit rövid rész lett és szerintem nem lett valami jó. :/ tényleg sajnálom, de ebben részt játszik az a technikai probléma is (ami igazából a gépemet érinti)
Puszi nektek :*








Szikszai Péter
Egy nyári naphoz képest elég hideg volt. Sütött a nap a kínos, lágy szellők mégis hűvösebbé tették a levegőt.
 Ott ültünk egymás mellett szótlanul Szikivel. Halványan felé fordultam és arcát kémleltem. Zavart volt és egyáltalán nem nyugodt. Szemei alatt kis karikák jelentek meg, kezeit folyamatosan piszkálta és tekintetét nem akarta levenni a földről. Mintha bármi érdekes is lenne benne úgy nézte.
-Szép időnk van... Bár kicsit hűvös -törtem meg a kínos csöndet. Felém fordult és csak nézett. Perceken át meg se szólalt.  Álltam tekintetét és egyre inkább elmerültem szemeiben.
-Gondolom jól telt az estéd-nézett ismét a földre.
-Inkább arra lennék kíváncsi te hol voltál?-vontam kérdőre.
-Ezt én is kérdezhetném
-Valamit meg kellett beszélnünk Olival . -hazudtam végül. Nem tehettem mást. Ha elmondtam volna, hogy együtt vagyok Olival, akkor megint, csak magába roskadt volna. Most nem kell ilyenekről tudnia. -Jó rendben én vele voltam. Történt köztünk...egy pici félreértés és meg kellett beszélnünk. És te?  Miért vagy itt?
-2 hete ért véget a kapcsolatom ami decemberben lett volna 7 éves. Tudod milyen sok idő ez a 7 év? Imádtam Zsófit mindig együtt  voltunk és sosem néztem más lányra, csak vele mentem buliba és ő mindig mindenben támogatott és én is ugyanezt tettem. El akartam venni feleségül. Sokszor szóba jött,de mivel nekem elég zűrös volt és még kicsit mindig az az életem, így kénytelen voltam lemondani róla. Egyik nap csúnyán összevesztünk. Azt hittem majd úgyis kibékülünk, de...később bejelentette hogy neki van valakije és költözzek el. Természetesen nem tettem. Ha már megcsalt, nehogy még én menjek el a közös lakásból!  Mindegy... Utána találkoztam egy lánnyal, aki kedves, vicces,és okos is. De tegnap rájöttem, hogy van barátja. Miért történnek velem ilyenek!? Én miért nem lehetek boldog?-szótlanul hallgattam Szikit és egyre inkább gyűlölni kezdtem azt a Zsófit.
-Figyelj rám Sziki! -megfogtam két kezemmel az arcát és magam felé fordítottam. - Mindenki megtaláltja a boldogságot, még te is! Helyes,okos pasi vagy, akiért bolondulnak a lányok. Én 2 évig nem láttam, mégis boldog vagyok és voltam. Te is legyél az. Tudom ez most így nehéz neked,de mi melletted leszünk. Zsófi egy olyan lánnyá vált aki nem tudja értékelni az igaz szerelmet, amit te nyújtottál. De azt mondom tegyél rá magasról mutasd meg neki hogy boldog vagy.
-Köszönöm, hogy segíteni próbálsz, csak ez nem olyan egyszerű... De igazad van teszek rá! Ez a múlt, én meg a jelenben élek! Menjünk bulizni!-indult meg nagy hirtelen.
-Hohó! Nem kell leinni magad! Megyünk reggelizünk valahol szépen hazamész rendbe szeded magad és utána elmegyünk moziba. 7-en!  Na gyere. -Fogtam meg a  karját és vezetni kezdtem. Előtte gyorsan és kevésbé feltűnően Olira pillantottam, majd bólintottam egyet jelezve semmi baj nem lesz.
Beszélgetni kezdtünk. Mindenről a ByTheWay-ről, az iskoláról a családunkról,  és ilyenekről. Próbáltam minél inkább elterelni a figyelmét, és úgy láttam sikerült is. Egy kis utcába sétáltunk, mikor egy pékséget fedeztünk fel és még le is lehetett ülni. Így bementünk. Sziki vett egy lekváros buktát, én meg szokás szerint egy kakaós csigát kértem. Meséltem a gyerekkoromról és a velem szembe ülő fiú csak hallgatott. Utána ő is mesélt.
Miután jól megkajáltunk, elindultunk Szikihez.
-Ugye nem baj,ha elkísérlek?-kérdeztem boci szemekkel.
-Dehogy! Én is úgy gondoltam hogy jössz. Közbe megmutatom a szabadság szobrot is.-mondta mosolyogva. Végre egy kis görbület is látszott az arcán ami vidámságra utalt.
Ámulatba ejtett Budapest szépsége. Az épületek, emberek és a látvány. Sziki minden érdekességről mondott egy-két jó szót vagy pedig hozzá kötött egy vicces emléket. Úgy járkáltam akárcsak egy turista. Szívem szerint mindent lefényképeztem volna, de utána eszembe jutott, mivel Pesten lakom bármikor megnézhetem. Végül bekanyarodtunk egy panelház felé, ahol egyenesen a 2. emeletig mentünk.
-Megjöttünk! -nyitott be barátom egy fa ajtón és előre engedett. A falak színei nyugtatóak voltak, mindenhol kép vagy egy festmény.Bevezetett a nappaliba ahol egy fekete bőrkanapén foglaltam helyet. Csak vártam és vártam. Már elég sok idő eltelt, mikor kezdtem aggódni. Ahhoz az ajtóhoz léptem ahol bement Sziki.
-Minden rendben? -kopogtam be. Válasz nem jött,így benyitottam. Nem éppen várt látvány fogadott. Sziki félmesztelenül állt egy fehér szekrény előtt és a szekrény tartalmát nézegette. Lazán megfordult és félmosolyra húzta ajkait.
-Mindjárt elkészülök-mondta halál nyugodtan én meg teljesen zavartan éreztem magam, melynek a következménye az lett, hogy olyan piros lett a fejem, mint a kigyulladt féklámpa a kocsikon.
-Öhm...o...oké - mondtam, majd gyorsan elsiettem onnan. Nagy levegőket véve lépkedtem vissza a nappaliba.  Próbáltam elterelni a gondolataimat azzal,hogy a falon logó képeket nézegetten.Hirtelen megakadt a szemem egy olyan fotón ahol a 4 fiú állt. Csak elmosolyodtam.
-Ez azon a nyáron készült mikor megalakult a ByTheWay. Akkor tettünk fogadalmat, hogy ez a név lesz az életünk. A jövőnk... -mondta egy hang (azaz Sziki)  a hátam mögött. -Mutatok valamit,gyere. -Fogta meg kezem és a konyhával szemben lévő ajtó felé sietett.
Kinyitotta az ajtót és kerek szemekkel bámultam. A falon ezer kép lógott a fiúkról, mint láttam az x-faktorban készültek. Egy csomó  plakát volt amin vagy Sziki neve vagy a profilja esetleg a ByTheWay szó volt felfestve.
-Ez volt a számunk az x-faktorban. -mutatott egy papírra amire alkoholos filccel volt ráírva : 9028
-Ez egyszerűen...hihetetlen jó. Ennyi mindent kaptál a rajongóktól?-apró bólintott, én pedig tovább nézegettem a szoba titkait.
-Lassan induljunk. -Mondta, és mivel én is helyeseltem az ötletet így elindultunk ismét.
- Öhm...nem tudnád felhívni  Olit? Csak mert ugye a többiek is jönnek a moziba és hogy hol és mikor találkozzunk. Nekem... Nincs itt a telefonom. -mondtam. Sziki mosolya hirtelen ráfagyott az arcára.
-Nem...nem mehetnénk csak ketten? Most nem szeretnék nagy társaságba lenni, ha nem baj.
-Dehogy. Megértem! Akkor elmegyünk ketten-indultunk ismét útnak.
Sosem hittem volna hogy hirtelen ennyi barátom lesz. Úgy láttam Sziki megbizik bennem és én is viszinoztam ezt. Régebben inkább csak egyedül ültem a padban és nem igazából barátkoztam. Egy fiú barátom volt, Kristóf akiben mindig megbiztam és sosem csalódtam. De miután a baleset megtörtént  nem hallottam felőle semmit. Elvesztettem őt is úgy ahogy a szüleimet. Utána már más életet kezdtem. És most van egy srác akivel boldog vagyok,akibe teljesen beleestem. És ő mutatott nekem még 5 másik olyan embert akik...mások. Akikkel lehet hogy még csak most találkoztam de kicsit mégis olyan mintha már évek óta ismerném őket.
-Mit nézünk?-kérdezte Sziki, megtörve a gondolataimat.
-Nem tudom. Ami éppen lesz.-válaszoltam egyszerűen, de akkor már ott álltunk a mozi előtt.
-10 perc múlva kezdődik az Éhezők viadala. Jó lesz az.-mondta Sziki. Válaszomat már meg sem várta csak behuzott az ajtón.
-2 jegyet kérek az Éhezők viadalára.és egy közepes popcornt.
-Tessék -adta oda a jegyeket és a  rendelt kaját.
Bementünk a terembe ahol a nagy kivetitő fogadott. Leültünk és pár perc múlva elindult a film.
Érdekes volt a történet így teljesen felkeltette az érdeklődésemet. Azt hiszem az első részét néztük meg. Mikor az Arénába voltak és megölték a kislányt akit a főszereplő is szeretett sírva fakadtam. Vagyis csak könnyeztem.  Mikor viszont hirtelen megöltek valakit eltakartam a szemem és félve rezzentem össze.
-Jól agy?-suttogta felém szavait Sziki. Megráztam a fejem mire odahajolt hozzám és fél kezével átkarolt. Ez nem jelentett semmit. Csak egy baráti gesztus volt amit abban a pillanatban nagyon is díjaztam. Így néztük tovább a filmet. Semmi hátsószándékkal csak barátilag.

2014. november 1., szombat

16 FEJEZET -- CSAK KETTEN

Sziasztok!! :)
Meghoztam az új részt!! :3 és túlléptük a 6000 oldalmegjelenítést!! köszönöm :*
FIGYELEM!!!! EZ A RÉSZ +16-OS JELENETEKET TARTALMAZ!:D  
16 éven aluliaknak nem ajánlott!! Remélem tetszeni fog ez a rész is! :) 
kommenteljetek nyugodtan írjatok véleményt,ha tetszik, ha pedig nem írjátok meg min kéne változtatnom :) 
puszi, jó olvasást :* 



*Kriszti szemszöge*
Sápadt arccal figyeltem az előttem álló fiút,aki boldogan mosolygott rám. Szemei csillogtak, haja már szét volt borzolva de mégis tökéletesen nézett ki.
-Merre jártál? Gondoltam mehetnénk táncolni.- fogta meg kezem,de én abban a pillanatban el is rántottam azt.
-Hogy képzelted ezt? -tértem rá a lényegre, és szinte észre sem vettem az előző kérdését. Szemöldökét összeráncolta és értetlenül figyelt engem.
-Mire gondolsz?-kérdezte gyanakvó hangon.
-Hogy mondhattad azt Ricsinek, hogy együtt vagyunk, mikor CSAK barátként nézel rám!-mondtam neki határozottan, kezemet pedig akaratlanul is ökölbe szorítottam.
-Fiatal hozzád! Csak nem akarsz tán összejönni vele? De várj! Hogy érted azt, hogy csak én nézek barátként rád....te nem?- Hangja először hangos volt,szinte kiabált velem,de az utolsó mondatnál ellágyult. Megijedtem. Nem tudtam mit mondjak, azt amit érzek vagy hazudjak.
- Ki vagy te az apám?Ne szabd meg kivel barátkozzak, ismerkedjek vagy csókolózzak!- kiabáltam már én is vele.
-Nem válaszoltál a kérdésemre!! Te nem barátként nézel rám? -tette fel ismét a kérdést mintha nem is hallotta volna amit előtte elmondtam. A tenyerem izzadni kezdet, ajkaimat harapdáltam idegességemben és szívem olyan gyorsan dobogott, hogy azt hittem kiugrik a helyéről.
-Jó!  Ha ezt akartad hallani tessék: Szerelmes vagyok beléd te ökör! A mosolyodba, a szemeidbe mindenedbe! Amikor hozzám érsz akaratlanul is kiráz a hideg nem tehetek róla! Ez van....kimondtam!-arrébb löktem a tátott szájjal hallgató fiút és inkább kirohantam. Muszáj voltam elmenni onnan és kicsit egyedül lenni.Odakint szakadt az eső,de engem ez zavart a legkevésbé. Szemeimbe könnyek szöktek, amik egymást váltva gurultak le arcomon. Nem érdekelt, hogy vizes leszek, leázik a sminkem vagy a hajam tönkremegy. Csak nem akartam Oli közelébe lenni. Elkezdtem futni, de semmi ötletem nem volt merre megyek. Az első utcába befordultam. Valami a fejemben mégis megálljt parancsolt, ezért így is tettem. A szakadó esőben, teljesen elázva ott álltam egyedül. A disco zenéje teljesen betöltötte a halk kis utcát. Valaki felém közeledett,de én nem is figyeltem rá. Azt hittem, hogy egy hazafelé siető ember, de más lett a véleményem, mikor az az illető hozzáért a vállamhoz és maga felé fordított. Üres tekintettel figyelt engem, ő is elázott rendesen. Mélyen szemembe nézett majd ajkaimra. Keze közé vette arcom, majd ajkainkat összetapasztotta.
Gyomromban az úgynevezett pillangók szárnyalni kezdtek,ha nem kapaszkodtam volna belé,teljesen a földre estem volna. Gyengéden csókolt, de mégis érzékien. Azt akartam, hogy ez a pillanat sose érjen véget, mégis levegőhiány miatt muszáj voltunk elválni egymástól. Féltérdre ereszkedett az egyik pocsolyába és kezemet sajátja közé zárta.
-Bakosi Kriszti! Tudom nagy hülye vagyok. Igazából egy ilyen gyönyörű és okos lány mint te, meg sem érdemelne egy hozzám hasonló idiótát. Mégis ezek szerint te is úgy érzel ahogy én, épp ezért veszem a bátorságot és megkérdezem: Lennél a barátnőm? - nevetve mondtam egymás után háromszor igent, majd miután felállt Oli, megölelt és megcsókolt. Az a csók olyan volt amit még életemben nem éreztem. Tele volt szeretettel, boldogsággal, és élettel.
-Miért nem mondtad előbb,hogy.... hogy tetszem neked?-kérdeztem nagy nehezen miután ismét elváltunk egymástól.
-Nem mertem. Eddig nem láttál még engem,így nem mertem megkérdezni. Utána meg a megfelelő alkalmat vártam, de nekem már így is jó!-mosolyodott el és megfogta a kezem. - Gyere elmegyünk hozzám -mondta.
-Rendben!-nevetve indultunk el a szakadó esőben, kicsit piásan, de boldogan. Még most sem volt senki az utcán esetleg egy-két esernyős fiatal,akik hozzánk hasonlóan épp egy buliból csöppentek ki,csak ahogy elnéztük ők egy másikat kerestek.
Elég sokat sétáltunk, mire egy nagy panelház elé értünk. Oli kinyitotta az ajtót, majd előre engedett. A lifthez értünk,majd megnyomta a 7-es számot. Rám nézett és egy pimasz mosoly kúszott arcára. Közeledett felém én pedig háttal nekidőltem a lift oldalának. Ő a kezét megtámasztotta mellettem. Kínzó lassúsággal közeledett ajkaim felé,de nem tapasztotta össze őket, így én cselekedtem. Nyelveink táncot kezdtek járni egymással,kezemnek nem tudtam parancsolni, ezért Olivér vizes hajába vezettem. Ő kezét fenekemre tette, majd felemelte azt, így dereka köre tettem lábaimat. Számról egyre lentebb haladt. Forró csókjaival már nyakamat kezdte kényeztetni. Ebben a pillanatban kinyílt a lift ajtaja és egy idős hölgy szállt be. Mi abban a pillanatban szétmentünk egymástól.
-De kérem! Legalább valami tisztességes helyen legyenek ne itt! Tudják itt  más emberek is járkálnak magukon kívül!-förmedt ránk idegesen az idős hölgy és tekintetét nem akarta rólam levenni. Egymásra néztünk Olival és akaratlanul is nevetésbe kezdtünk. Persze csak halkan nehogy a nő még ezért is ránk szóljon. Mikor végre felértünk a 7. emeletre Olivér szinte betörte az ajtót. Miután bejutottunk időm sem volt szétnézni Oli felkapott ,olyan menyasszony stílusban, és egyből a szobájába vitt. Ott óvatosan letett az ágyra és egyből elkezdte falni ajkaimat. Kezét megtámasztotta mellettem és úgy csókolt. Pólójától közben próbáltam minél hamarabb megszabadítani ami sikerült is. Ránéztem és akaratlanul is beleharaptam alsó ajkamba. Teljes kilátás nyílt fedetlen felsőtestére. Jobb kezemet óvatosan végighúztam a nyakától egyre lejjebb haladva. Nadrágjánál megálltam és övét kezdtem el kicsatolni. Ő sem hagyta hogy sokáig fedve legyen testem. Ruhám cipzárját hamar megtalálta és elkezdte leszedni rólam. Kis segítséggel sikerült is leszedni, így már csak fehérneműben feküdtem alatta. Elmosolyodott rajtam, majd ismét forró csókokkal kényeztetett. A levegőt egyre sűrűbben kapkodtam ami neki is feltűnt,de csak egy biztató mosolyt küldött felém, majd folytatta félbe hagyott munkáját. Melltartómat le is vette rólam, majd tekintetével végigmért. Szégyenlősen takargattam magam kezemmel, de ő csak gyengéden megfogta kezem és levette a takart pontról.
-Gyönyörű vagy! -  mondta a vér pedig egy pillanat alatt a fejembe szökött. Teljesen elvörösödtem és megszólalni sem tudtam. Lassan minden ruha lekerült rólam és róla is.
-Neked...én vagyok az első?- kérdezte alig hallhatóan.
-....nem.-mondtam- előtted volt egy három évig tartó kapcsolatom...-mondtam,majd fejemet oldalra hajtottam.
-Hej semmi baj! Nekem sem te vagy az első nyugodj meg.-mondta kicsit nevetve. Kezemet mellkasára tettem és csókolgatni kezdtem. Pár másodperc múlva már is éreztem az igazi közelségét. Minden pillanatban egyre közelebb kerültem a mennyországhoz. Néha egy-két halk nyögés hagyta el a számat ugyan úgy ahogy neki is. Mozdulatai tele voltak magabiztossággal.
Úgy gondoltam én is kényeztetem kicsit, így fordítottam a helyzetünkön és én kerülte felülre. Lovagló ülésben ráültem és apró puszikat nyomkodtam arcára,majd nyakára.
 ......

Reggel arra keltem,hogy Olivér engem néz. Mosolyogva csuktam vissza szemem miközben oldalra fordultam felé.
-Jó reggelt! -köszönt vidáman.
-Neked is! Hogy aludtál?-kérdeztem és fejemet mellkasára tettem.
-Mármint mikor hagytál? Akkor egész jól.-simított végig kezével hajamon. 
-Nagyon vicces vagy. Éhes vagyok....nem csinálsz valamit enni? Én csinálnék,de félek, hogy felgyújtom a konyhádat. Meg nem is hagytad, hogy szétnézzek...-néztem fel rá kiskutya szemekkel. 
-Mit szeretnél enni?-kérdezte nevetve, majd felállt.
-Ne! Ne menj el! Ráérsz még nem?
-Azt mondtad éhes vagy.-nézett rám miközben alsógatyáját vette fel.
-Meggondoltam magam gyere vissza!-fogtam meg kezét és visszarántottam az ágyba. Mélyen szemembe nézett, majd ajkaimra. Apró puszit nyomott számra és magához ölelt szorosan. Így feküdtünk szótlanul perceken keresztül, mikor Oli telefonja megszólalt.
-Nem fogom felvenni!-jelentette ki,ami egész jól hangzott,de ha fontos ügyben keresik akkor miattam nem tudott róla.
-Vedd fel! Lehet valami komoly dolog.-feltápászkodott nagy nehezen és felvette a telefont. Ha jól hallottam Ya Ou kereste. Oli összeráncolta a szemöldökét és értetlenül hallgatott.
-Mi az hogy nincs meg?-kérdezte aggódva. Már én is felkeltem és füleltem.
-Rendben megyünk szia....-nyomta ki a telefont és idegesen dobta az ágyra.
-Na mi történt?-kérdeztem 
-Eltűnt Sziki. Azt mondják este elment téged megkeresni,mikor tudod eltűntél és utána sehol sem látták. A telefonja ki van kapcsolva és semmit sem tudunk róla. Öltözzünk és a srácokkal Ya Ou-nál találkozunk....-idegesen vettem fel a ruhámat, majd amilyen gyorsan csak tudtam rendbe szedtem magam és elindultunk Sziki keresésére. 
Hamar odaértünk Ya Ou-hoz ahol a tegnapi buli tagjai is ott voltak. Ricsi mosolyogva nézett ránk,miután észrevette, hogy egymás kezét fogjuk.
-Jó reggelt!-köszöntünk,utána mindenki.
-Hol láttátok utoljára?-kérdeztem Bennytől.
-Hát úgy volt,hogy azt mondta elmegy megkeresni téged,de utána nem jött vissza. Láttuk,hogy idegesen elmentél Ricsitől és gondolom meg akarta kérdezni mi bajod. De aztán nem jött vissza. Hívtuk, nem vette fel, de csak azt gondoltuk, hogy hazament elvégre is ti is eltűntetek, csak ti meg is vagytok. Őt meg nem találtuk és a telefonja már ki is van kapcsolva. Szerintem váljunk szét és próbáljuk megkeresni- mondta,majd kiosztottuk ki merre megy és kivel. Benny,Ricsivel indult el, Ya Ou,Lilivel ment és én pedig Olival. Buszra szálltunk és elindultunk a belvárosba. Akármennyire kíváncsi voltam a látnivalókra,hisz' még nem volt lehetőségem megnézni, de most inkább mégis egy ismerős arcot kerestem. Gyorsan sétálva mentünk az utcákon és egy padon ülve egy ismerős alakot pillantottam meg. Könyökét térdére tette és fejét lehajtotta. Szóltam Olinak hol van és megkértem, hogy had mehessek én oda hozzá. Lassan lépkedtem felé,majd megérintettem a vállát. Ijedten fordult meg ám mikor meglátott nyugodt tekintettel figyelt.