JÓL CSAK A SZÍVÉVEL LÁT AZ EMBER....
AMI IGAZÁN LÉNYEGES A SZEMNEK LÁTHATATLAN

2014. szeptember 12., péntek

9.FEJEZET -- VIGYÁZNI FOGOK RÁD.MINDIG...

Sziasztok!!! :)
Meghoztam az új részt,mivel itt a szombat. Köszönöm a kommentet ,remélem ehhez a részhez is kapok.Nyugodtan írjátok le a véleményeteket a blogról,hisz' akkor tudom min kell változtatni,javítani. Sajnálom ez a rész kicsit rövidebb lett,mint amilyet terveztem,de ígérem a kö9vetkező hosszú lesz.
Na de inkább olvassátok el a 9.fejezetet .
Puszi :*







*Olivér szemszöge *

-Én...tudod...öhm... -amilyen magabiztosan indultam neki annak,hogy bevallom érzéseimet egyre inkább éreztem úgy, nem kellett volna elkezdeni.
-Igen? Hallgatlak -mosolygott vidáman. Arca pirosban pompázott, haját gyengéden fújta a szél, ami a nyitott ablakon  keresztül bejött.
-Én... Szeretném, ha eljönnél a hétvégi koncertre. -találtam ki gyorsan valami hihető dumát és hadartam el a mondatot.
-Elmegyek nyugi ,Ya Ou is meghívott és kíváncsi vagyok, milyen bulit csaptok..-hirtelen az ablak becsapódott nagy zajt hagyva maga után. Odafutottam az üveg ablakhoz és becsuktam. Az eső zuhogott mintha öntötték volna. A távolba valami felvillant és utána egy hatalmas dörgés következett. Elcsodálkoztam a tájon, hisz' alig egy órával ezelőtt, még jó időnek bizonyult odakint. Igaz már 7 óra is bőven elmúlt, de mivel nyár van és eddig nagyon meleg volt,semmi előjelét nem láttuk esőnek. Ismét egy hatalmasat dörgött az ég, és meglepődve fordultam meg,mivel Kriszti térdét felhúzva ült a kanapén. Vékony kis lábait kezével átkulcsolta, szemeit összeszorította és úgy várta amíg újból elcsendesül az égbolt.
-Hey minden rendben?-rohantam hozzá. Leguggoltam elé és megfogtam épp remegő kezét.
-Persze. Igazából ez az egy dolog amit utálok... a vihar. Kérlek, ne menjünk haza...én félek -ilyennek utoljára akkor láttam mikor azt hitte betörő vagyok és megijedt. De az is, csak kevés ideig tartott,most viszont láttam hogy nincs minden rendben nála. Hogy tényleg maradna itt,minthogy busszal vagy bármilyen más járművel elmenjen.
-Oké nem megyünk . -egyeztem bele, majd felültem mellé.
-Írok egy SMS-t a többieknek, hogy itt vagyunk és biztos megengedik,hogy maradjunk. Mondjuk így is úgy is maradnánk. -nevettem fel halkan. Megírtam Szikinek hol is vagyunk és természetesen ő is támogatta hogy ne menjünk onnan . Elő kotortam egy takaró szerű plédet és ráterítettem Krisztire. Ő nyakig felhúzta az anyagot és még oda bújt hozzám. Fejét vállamra tette én pedig féloldalasan át karoltam.
-Aludj nyugodtan. -mondtam halkan
-Nem kell kétszer mondanod. -szemeit lecsukta. Elég kényelmetlennek találtam ezt a pózt, így végig feküdtem a kanapén, magammal húzva Krisztit. Őt belülre fektettem én pedig kívül helyezkedtem el. Arcát szinte teljesen belefúrta mellkasomba és alig telt el pár perc,egyenletes szuszogásra lettem figyelmes.
-Ébren vagy?-kérdeztem, de válasz nem jött. Egy kósza hajtincsét a füle mögé tettem és még jobban húztam magamhoz.
-Csak annyit akartam mondani,hogy nagyon megkedveltelek. És kicsit többet érzek irántad, mint egy barát iránt. Vigyázni fogok rád. Mindig...-jól tudtam egy szavamat sem hallja, mivel alszik,de így legalább elmondtam neki mindent. Fejemet övére hajtottam és én is álomba merültem.

                               .....

Arra keltem, hogy valaki simogatja kezemet. Szemeimet lassan kinyitottam, de mivel a fények zavartak, nehezebben ment mint gondoltam.Kriszti már ébren volt bár az ő szemei csukva voltak.
-Jó reggelt. -köszöntem
-Neked is -mondta vidáman. Arcán most látszott a kipihentség és a boldogság.
-Mennyi az idő?-kérdezte és fejét vállamra döntötte. Nem akartam ezt a kényelmes pozíciót megváltoztatni, de mivel a telefonom az asztalon maradt és még egy órát sem raktunk fel a falra kénytelen voltam felkelni. Odaballagtam az asztalhoz  és megnéztem a telefonom. A kijelző 8:37-et mutatott.
-8:37. Maradjunk vagy menjünk? -kérdeztem Krisztit aki válaszképp egy nagyot nyújtózott.
-Nem is, én tudom hova megyünk! -eszembe jutott,hogy el akart menni abba az étterembe, ahol reggeliztünk és azt a finom palacsintát ette.
-Hová? -nem is adtam kérdésére választ,csak felhúztam a kanapéról,lábára ráadtam a cipőjét és már kint is voltunk a liftnél. Gyorsan még ujjait végig húzta haján, mivel fésű egyikünknél sem volt,szoknyáját is megigazította és felém fordult.
-Így jó?-kérdezte mosollyal az arcán.
-Tökéletes -mondtam amibe ő szépen belepirult. A lift hamar leért a legalsó szintre és onnan már,csak a buszmegállóhoz siettünk. A következő indulásig még bő 10 perc volt így leültünk egy padra.
-Na hova megyünk ilyen gyorsan? -érdeklődött a mellettem ülő lány. Azért volt ez a nagy 'rohanás', mert az étterem 11-kor zár vagyis utána már nincs reggeli.
-Majd meglátod, türelem. -kézfejemet végighúztam karján amibe ő láthatóan beleborzongott. Csend állt be közénk, de egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül. A busz jött és fel is szálltunk rá.
-És mikor lesz a koncert? -fordult felém Kriszti ,miután leültünk ismét egy szabad helyre. Szerencsére a buszon sem voltak sokan.
-Szombaton. Nem itt lesz,így ha neked nem baj velünk jönnél a kocsiba. 3 helyre megyünk, igaz nincsenek olyan messze a települések, de azért közel sincs.
-Én nem tudok elmenni... -értetlenül figyeltem a lány minden arckifejezését és mozdulatát.
-Miért nem? Esetleg megbántottalak vagy...vagy rosszul érzed magad inkább haza menjünk vagy...-folytattam volna tovább a kérdéseket, de félbeszakított.
-Nem nincs veled semmi bajom és jól vagyok,csak aznap lesz a műtétem. Nem tudok elmenni sajnálom... -teljesen kiment a fejemből.
-Én sajnálom... el is felejtettem  a műtéted .-ezek szerint hamarosan látni fog. Mindent még engem is.
-Nem leszel ott?
-Mikor kezdődik? -kérdeztem vissza.
-Hát ha jól tudom fél 11 felé reggel.-mondta
-Ott leszek. Fél kettőkor indulunk a kisbusszal az első fellépésre.Mindenképp melletted leszek nyugi. -kezemet övére tettem ő pedig összekulcsolta azt. Nekem hatalmas jelentősége volt, hogy a kezét enyémbe érezhettem, de lehet neki ez csak egy baráti kézfogás.




2014. szeptember 6., szombat

8.FEJEZET -- A BYTHEWAY

Szióka Mindenki!! :3 :D
Juuj köszönöm szépen a 3000+-os oldalmegjelenítést!!! ((:
Itt a szombat,így itt a következő rész is! Nyugodtan kommenteljetek én nem haragszom érte! ;)
Remélem tetszeni fog ez a fejezet is ,tehát jó olvasást! 
Puszi :*



*Olivér szemszöge*
 Mikor kinyílt az ajtó köpni-nyelni nem tudtam. Tátott szájjal mosolyodtam el magamon és a látványon. Kriszti egy olyan comb középig érő szoknyában volt amiben gyönyörű vékony lábai kivillantak. Egy fekete-fehér mintás ujjatlan topp szerű felső volt rajta. Haja göndör volt és vállára omlott. Arca pirosban pompázott míg szemei ,halványan ki voltak festve. Igaz semmi különleges nem volt benne,de nekem mégis eléggé elnyerte a tetszésemet a külseje. Ő mindig szép,de még sosem láttam ,hogy ennyit foglalkozott volna  magával. Persze nőből van,így  egy egyszerű melegítő nadrágban sosem jelenne meg,de most számomra akkor is újat mutatott. 
-Helló!-köszönt vidáman
-Sz-szia...-dadogtam még ezt az egy szót is. Hirtelen Kata karolta át hátulról húgát és diadalittas mosollyal figyelt engem.
-Igen valami ilyesmire számítottam.-nevetett fel halkan
-Micsoda?-kérdezősködött Kriszti. 
-Nem érdekes. Aztán jók legyetek-kacsintott rám Kata én pedig végre magamhoz tértem. Egy amolyan "kösz szépen" pillantást vetettem az idősebb lányra,majd fejet csóválva fogtam meg Kriszti kezét.
-Szia!-köszöntünk egyszerre a mellettem lévő lánnyal.
-Sziasztok!-csukta be maga mögött az ajtót Kata.
-Jól...jól nézel ki-mondtam kicsit félénken  a bókot,ami elérte a hatást. 
-Köszönöm...-bőre átváltott piros színbe és már a pirosítójánál is vörösebb volt. Fejét félénket vállamhoz döntötte. Pontosan éreztem parfümje illatát,ami kellemesen csiklandozta orromat.
-Arra gondoltam,ha nem baj busszal mennénk,hisz' nincs olyan közel a próbaterem ide és nekem még nincs jogsim...de dolgozom rajta!-a végét azért hozzá kellett tennem,mert már tényleg jól jönne egy kocsi.
-Nem baj! Úgy is régen utaztam buszon. És,ha gyorsabban odaérünk akkor meg főleg azzal menjünk!Most nincs nagy kedvem gyalogolni.-húzta el szája szélét. Megértem,mivel reggel vagyis délelőtt elég sokat sétáltunk ide-oda. Már én se bírnék többet menni. Szerencsére pont  a házukhoz közel van egy buszmegálló,ahol én is le szoktam szállni,mikor hozzájuk megyek. Megvettem a jegyet és egy ülőhely után kutattam. Elől mentem,de így is láttam a sok férfi szemet,amik mind Krisztire irányultak. Egy darab egyszemélyes hely maradt ahová le is ültettem barátomat én pedig mellette álltam. Csendesen ült egyszer-kétszer a lábán dobolni kezdett kezével a halk zene ütemére. Elég sokan lettek a buszon,mire megérkeztünk a végállomásra. Nehezen,de átszenvedtük magunkat az embertömegen ami előttünk állt. Krisztin látszott az idegesség,amit azzal vezetett le ,hogy a karomat kezdte piszkálni. Először csak simogatta amit nem igazán értettem,majd vakargatni kezdte.
-Jól vagy?-kérdeztem miközben értetlenül figyeltem cselekedetét.
-Én? Ja persze,persze semmi gond.-hadarta el a szavakat. Már tudom mikor a kezével piszkál dolgokat,vagyis most a karomat, és gyorsan beszél akkor ideges.
-De most komolyan,mi baj?-azt akartam ,hogy ő mondja ki amit érez. Hogy mennyire bízik meg bennem és elmondja-e azt mi problémája van.
-Csak...nem is tudom miért,de kicsit félek. Mit fogok mondani meg ilyenek...azért mégis csak sztárok,nem égethetem le magam előttük.-mondta a végét már egész bátran.
-Csak add önmagad.-biztattam
-Hát épp ez az amit nem kéne tennem...
-Ezen ne agyalj, velem is rendesen viselkedsz vagyis magadat adod. Már meséltem rólad elég sokat a srácoknak,nem okozhatsz nagy meglepetést számukra.-mosolyodtam el.
-Jó! Totál normális leszek...nem is tudom eddig min paráztam... -mondata végére pont megérkeztünk az épület elé ahol a termünk van.Bevezette a liftbe ,majd szép lassan felértünk a 6. emeletre. Már kopogás nélkül nyitottam be és a srácok épp hangolták a gitárt meg beénekeltek. 
-Sziasztok!-köszöntem
-Óh hát ideértetek! Sziasztok!-köszönt Bence és utána szép lassan mindenki.
-Szóval te lennél Kriszti...-jött közelebb Ya Ou
-Igen teljes életnagyságban!-nyújtotta a kezét,amit meg is rázott barátom,majd utána a többiek is.
-Én Sziki vagyok!De persze nem ez az igazi nevem,csak ez egy becenév...-folytatta volna,de félbe szakította a mellettem álló lány.
-Tudom. Szikszai Péter vagyis Sziki,Feng Ya Ou Ferenc,de csak Ya Ou és Vavra Bence vagyis Benny.Nyugi ilyenekkel tisztában vagyok-kacsintott egyet.
-Akkor nem is kell bemutatkoznunk. Üdvözlünk a próbánkon! Ülj le a kanapéra és figyelj vagyis inkább fülelj! Ilyenben nincs mindenkinek része!-emelte fel mutatóujját Benny.
-Akkor én most nagyon megtisztelve érzem magam köszönöm a lehetőséget,hogy egy nem mindennapi eseményen vehetek részt!-elismerően bólogatott és közben halál komoly képet vágott.Ezen mindenkiből kitört a nevetés.
-Na de most tényleg kezdjük el a próbát.-mondta Sziki
-Jaj eléneklitek nekem a Sose múló nyarat? Kééééérlek.-könyörgött és az 'é' betűt jó hosszúra nyújtotta. Kezeit összekulcsolta mint aki imádkozik és így ült le a kanapéra.
-Jó,de csak a te kedvedért-mosolygott Ya Ou. Láttam eléggé megtetszett neki Kriszti ezért úgy döntöttem félrehívom.
-Na mi az Tesó?- kérdezte
-Neked van barátnőd...-intéztem el ennyivel a magyarázkodást.
-Tudom miért is kérded?
-Látom,hogy nézel Krisztire...-mutattam az éppen ülő lányra.
-Neked elment az eszed? Én szeretem Lilit!!Az életem részévé vált,nem akarom őt elveszíteni! Szerintem te nagyon belezúgtál Krisztibe ,ha ennyire féltékeny vagy. Csak azt nem értem neki miért nem vallod be az érzéseid?! Aranyos lány meg nagyon színpatikus nekem Kriszti,de én semmit sem akarok tőle! Én csakis Péterffy Lilit szeretem!!-kicsit felháborodottan közölte velem a mondandóját én meg egyre jobban elszégyelltem magam. Hogy képzeltem ezt? Hogy lehetek ennyire féltékeny?
-Ne...ne haragudj. Nem is tudom mi ütött belém. Tisztában vagyok vele,hogy neked van barátnőd és ,hogy fontos neked,de most mégis elszállt az agyam.
-Hát azt látom.-kuncogott fel halkan. Nagyon elszégyelltem magam ,hogy olyat feltételeztem az egyik legjobb haveromról,ami nem is igaz. Ya Ou elment mellőlem így egyedül maradtam a szoba egyik sarkában. Ránéztem Krisztire, aki épp felszabadultan nevetett Bence egyik hülye viccén. Az a vidámság az arcán...nekem nagyon sokat jelent. Nem is tudom miért érzem azt, hogy muszáj ezt a lányt boldoggá tennem. Csak úgy alszom békésen, ha tudom semmi baja nincsen. Nem szeretném, ha valami bántódás érné. De mégis miért gondolom,vagyis érzem ezt?
-Oli hahó, itt vagy?-integetett fejem előtt kezével Sziki.
-Ja igen, persze. Menjünk kezdjük az éneklést. - indultam el a székek felé. Helyet foglaltam , majd csak arra vártunk, hogy Ya Ou elindítsa a magnót. Az ismerős dallamra, már ösztönösen a mozogni kezdtem. Azért figyeltem arra is én mikor lépek be.
-Függöny fel,búcsúzz el végleg a tegnaptól...-indított Ya Ou. Az elején  úgy éreztem nem volt meg az összhang, de  a közepe felé egy jó csapat módjára összeszedtük magunkat és egy tökéletes dalt kovácsoltunk belőle.
-Te jó isten!! -mondta a szám végén Kriszti nagy tapsolás közepette.
-Ennyire rossz volt? -kérdezte Sziki arcán mégis mosoly virított.
-Te meg vagy veszve? Ez valami eszméletlen jó volt! Élőben még jobb mint a YouTube -ról hallgatni. -nevetett fel és vele együtt mi is büszke képet vágtunk.
-Álmodj még? -nézett ránk Benny
-Felőlem ok. -mondtam és a másik két srác is bólogatott, majd ismét éneklésbe kezdtünk. Aztán énekeltük a Trouble makert meg a Létezemet és az embertelen dalt is. A nád a hazám tetejét is előadtuk bár azt a koncerteken már nem igazán játsszuk. Kriszti mindet végig tapsolta és a nád a házamnál még mutogatott velünk is. Még egy-két dalt, pontosabban még vagy 10-et élő adtunk és mivel Kriszti nem ismerte a Cups songot azt is bemutattuk neki.
 Igaz ő a lényeget nem látta,a poharat,de mégis élvezte.
-Huh szerintem mára ennyi bőven elég.-mondta Sziki és ledőlt Kriszti mellé a kanapéra.
-Ja most 2x annyit énekeltünk mint szoktunk. -mondtam majd a lány másik oldalára ültem.
-Ennyi?-kérdezte csalódottan Kriszti.
- Nem volt ennyi elég?-nézett rá döbbenten Ya Ou.
-Nem! Annyira jók vagytok. Együtt annyira különlegesen szól a hangotok, amit nem lehet utánozni. Nagyon tehetségesek vagytok,nem csodálom, hogy ilyen nagy sikeretek van. A rajongók imádnak titeket és remélem ezt azért ti is tudjátok. Sokan csak álmodnak ilyen hírnévről vagy esetleg ilyen tehetségről ami nektek van. Mindig legyetek büszkék magatokra és a sikeretekre. -mondta és igaza volt. Sokat köszönhetünk a rajongóknak. Kriszti beszéde után mégis senki nem tudott megszólalni.
-Na mi van?  Elvitte a cica a nyelveteket? -arca most a nyugalmat tükrözte. Tudta jól, hogy azért nem szólal meg senki,mert a mondandóján törtük a fejünket.
-Köszönjük... -csak ennyi jött ki Sziki torkán.
-Akkor nem énekeltek még? -kérdezte
-Nem mára ennyi volt. De ha gondolod el jöhetsz a szombati fellépésre. Ott lesz a barátnőm is,Lili.-mondta Ya Ou.
-Biztos? Nem zavarok?-ismét élő jött a visszahúzódós énje.
-Dehogy! Gyere nyugodtan.-mondtam. Még kicsit beszélgettünk, mivel senkinek nem volt kedve hazamenni. Krisztit faggatták a srácok mindenről ő meg boldogan válaszolt.
-Te nem látsz?-döbbent le Bence.
-Igen...-kicsit halkan mondta és fejét is lehajtotta.
-Jaj ne haragudj, csak annyira magabiztos vagy,hogy nekem ez fel sem tűnt.-magyarázkodott Benny.
-Oli nem is említette? -kérdezte és felém fordult a szökés barna hajú lány.
-De mondtam, csak ezek szerint BenHur gondolatai máshol jártak.-húztam fel szemöldököm.
-Jól van na...és van testvéred?-váltott témát.
-Igen egy nővérem van. Két évvel idősebb nálam. Katának hívják,vele lakom az albérletben.-mondta. Hirtelen egy hatalmas dörgés jött kintről és esni kezdett az eső. Oda léptem az ablakhoz és csodálkozva néztem, hogy már sötétedik.
-Srácok mennyi az idő? -fordultam a társaság felé.
-Hat óra lesz öt perc múlva.-mondta Ya Ou.
-Mennyi? Panni, úristen!  Elkésem! Muszáj mennem ne haragudjatok, örülök hogy találkoztunk Kriszti helló srácok. -és már csak az ajtó csukódást hallottuk.
-Én is megyek. Igaz szakad az eső,de az apámmal találkozom... -vette fel a kabátját Sziki.
-Engem is hív a kötelesség. -állt fel Ya Ou.
-Elvigyelek? -kérdezte Sziki. Természetesen beleegyezett Ya Ou mert én sem szívesen sétálnék a szakadó esőben. Ők is elmentek, így már csak ketten maradtunk.
-Valami iszonyat jó volt a mai nap!-dőlt hátra fáradtan a kanapén.
-Igen mondtam,hogy jó lesz.
-Ja..de valami baj van? Alig beszéltél... nem ilyen szoktál lenni...-igaza volt. Sokat gondolkodtam. Azon is amit Ya Ou mondott és azon,hogy mi lenne a helyes megoldás. És döntöttem! El fogom neki mondani itt és most az érzéseim.
-Nézd Kriszti! Egy fontos dolgot szeretnék neked elmondani...
-Mond.-mosolygott rám,amitől még inkább össze kellett szednem a gondolataimat.
-Én...



2014. szeptember 3., szerda

7.FEJEZET

Helló Mindenki!!!! :)
Juj köszönöm szépen a 2000+-os oldalmegjelenítést és köszönöm a kommentet is :* 
Nagyon,nagyon,nagyon sajnálom,hogy ennyire későn hoztam a részt,de elkezdődött a suli ezért nehezebb írni...
Így arra jutottam,hogy mostantól MINDEN SZOMBATON LESZ ÚJ RÉSZ!!!! :) 
Remélem ez a fejezet is tetszeni fog,nyugodtan írjatok ehhez is bármit!  Jöhet hideg-meleg minden amit a blogról gondoltok.
Ehhez a fejezethez különösebben semmi hozzá szólásom nem lenne.  
Jó olvasást puszi :*



*Olivér szemszöge *




Nagyon jó volt a délelőtt. Együtt mentünk mindenfelé Krisztivel. Haza kellett kísérnem,de ahogy elnéztem neki sem volt sok kedve vissza menni a négy fal közé. Nem beszéltünk,de nem is kellettek szavak. Csak élveztük egymás társaságát és a gyönyörű időt. Lassan,de oda értünk a célállomásra.
-Köszönöm a mai napot. Vagyis ezt a délelőttöt.-mosolygott félénken
-Mindent nagyon szívesen tettem. Szólj,ha valami baj van, vagy esetleg segítenem kell valamiben-próbáltam vele tudatni, bennem megbízhat és szerintem sikerült is.
-Jó...-már épp csengetni készültem, mikor valami eszembe jutott.
-Kriszti! Te hívtál engem azelőtti nap mikor kicsit összevesztünk?
-Hát öhm...igen?! -válaszolt kétértelműen. Hangja kérdő és egyben kijelentésképp hangzott.
-Csak mert Hannah mondta meg láttam a telefonba a számotokat.-tényleg így volt,hamarabb is meg akartam kérdezni,de elfelejtettem.
-Igen,csak mivel gondolom  ő a...a barátnőd és nem akartam,hogy valamit is félreértsen. -vázolta le a helyzetet ami számomra teljesen új volt.
-Hannah a fotósunk és neked is mondtam és a rajongók előtt is hallottad mikor kijelentettem, nekem nincs senkim. Nincs barátnőm. -muszáj voltam mosolyogni,és még az volt a szerencse,hogy Kriszti nem látta. Én viszont pontosan megfigyeltem , minden egyes mozdulatát és arckifejezését. Pofija teljesen pirosban pompázott és zavartságában már alsó ajkát harapdálta. Nagyon aranyos volt ilyenkor.
-Én.. Öhm azt hittem, hogy van valakid...teljesen kiment a fejemből...ne-ne haragudj.-ismét elkuncogtam magam rajta
-Ezen nincs mit haragudnom. Csak elfelejtettél valamit vagyis inkább félreértettél, semmi gond. Te kis butus -végigsimítottam haján, ő pedig szinte szokás szerint elpirult.
- Nem vagyok buta!! Te vagy az, nekem csak kiment a fejemből amit mondtál -mondata végén kiöltötte rám nyelvét.
-Én mért lennék buta?
-Mert... Öhm..-valami kifogás után kutatott amit nehezen talált.-Mert csak az vagy és kész!-makacskodása megmaradt szerencsére. Fejet csóválva kopogtam bejárati ajtalyukon.
-Ja mielőtt még ezt is elfelejteném, te is tudod van egy banda amiben benne vagyok!
-Igen az imádott és szeretett ByTheWay! -mondta és a nevünket szépen artikulálva ejtette ki.
-Pontosan! A lényeg,hogy ma jó lenne,ha eljönnél a próbánkra. Be akarlak mutatni a többieknek és legalább meghallod, milyenek vagyunk mikor énekelünk.-sokat meséltem már Krisztiről a fiúknak és itt az alkalom, hogy személyesen megismerjék.
-De nem zavarok? Mi van, ha ők nem kedvelnek vagy ilyesmi... -teljesen hülyeség volt amit összehadart.
-Jaj ne csináld már!! Egy-kettő beilleszkedsz közénk nyugi. Na akkor 2 óra múlva jövök oké?-kérdeztem de nemleges választ nem várok tőle.
 -Jó, jó... de csak egy feltétellel! -jelentette ki komolyan.
-Miről lenne szó? Hallgatlak -hajoltam közelebb hozzá.
-De ez fontos dolog!! Az életembe kerül,ha nem teszed meg!-kezdtem kicsit megijedni. Mi lehet ennyire fontos?
-Először ígérd meg,hogy megteszed!
-Még ígérem!  -kezét megfogtam és a sajátommal együtt a szívre helyeztem. Így ő is értette,hogy tényleg igazat mondok.
-Hát az lenne a dolgod...hogy....vigyél el még palacsintát reggelizni holnap! -hangja a teljesen komolyból egy pillanat alatt átváltott,vidám és élettel telivé.
-És miért múlik ez az életeden?-kérdeztem nevetve.
-Mert meghalok, ha nem ehetek olyat!!-amolyan "sajnálj meg és vigyél el" fejet vágott.
-Meg ígértem, így teljesítem. -mosolyodtam el. Pont akkor nyílt ki az ajtó,és már egy teljesen tiszta elméjű és ábrázatú Kata állt előttünk.
-Sziasztok!!  Merre jártatok? -tette fel a kérdést fülig erő szájjal.
-Oli elvitt reggelizni, meg sétáltunk. -válaszolt helyettem is Kriszti. Elővettem a telefonom,majd csodálkozva figyeltem mennyi az idő.
- Bocsánat. Nekem rohannom kell,sok a dolgom, Kriszti érted pedig 2 óra múlva jövök sziasztok! -köszönésüket már meg sem vártam, csak mentem lefelé a lépcsőn. Még elég sok intézni valóm van.
Egész hamar hazaértem és egyből bevágódtam a zuhanyzóba. A meleg víz teljesen átjárta egész testemet ezáltal fel is frissültem és megteltem energiával. Felvettem a mintás pólómat és egy hozzá illő barna csőnadrágot.Hajamat belőttem és még gyorsan ittam egy pohár vizet. Muszáj voltam felmenni Facebook-ra mert több mint egy hete nem voltam elérhető. Oké ez nem hangzik olyan soknak, de elég sűrűn történnek az események a csoportokba vagy egyéb helyeken. Már szinte meg se lepődtem azon,hogy volt 72 levelem, és 339 értesítésem. A rajongók elég aktívak az tény. Néhány levélre válaszoltam ami fontosabb dologról szólt,majd rá mentem a ByTheWay for life csoportunkra. Volt egy kis veszekedés, de amint láttam hamar el is ment. Sok ember segítséget kér vagy megoszt valami élményt ezen a helyen. Végül is erre lett kitalálva ez az egész. Hogy érezzék, Mi egy család vagyunk. Végigszántottam szememmel a posztokon, majd ki is kapcsoltam a gépet. Telefonomat kezembe kaptam és egy levelet kezdtem írni Ya Ounak :
Szia tesó!
Ugye nem baj,ha egy lány ismerősöm
is eljön a próbánkra?
             ~Oli Úr

Nem akartam ezzel zavarni,de valakinek szólni kellett a +1 főről. Nem is telt el sok idő mobilom megrezzent jelezve üzenetem jött.

Helló!  Semmi baj,jöhet ;) 
Legalább dögös a csaj? :D
Ugye tudod hamarosan már indulni kell. El ne késs megint!! :D
                    ~Ya  Ou

Gondoltam, hogy érdeklődni fog Kriszti után. Töprengtem még egy kicsit,hogy mi legyen a válasz,majd pötyögni kezdtem okos készülékemen.

Igen csinos lány. De tudni kell 
róla,hogy 2 éve balesete volt
és elvesztette a látását. Ettől
függetlenül nagyon vidám és
kedves lány, majd meglátod ;)
                                                                                               ~Oli Úr


Jaj tudom róla már beszéltél!!
Ő a Kriszti igaz? Kíváncsi vagyok
milyen lehet a lány,ha 
így elcsavarta a fejed ;D
                                         ~Ya Ou

Erre már inkább semmit sem írtam,csak megmosolyogtam üzenetét. Tetszik Kriszti...igen nagyon is tetszik! De félek neki bevallani az érzéseimet. Hisz' ő még nem is látott...mi van ,ha én nem jövök be neki ÚGY?! Ha ,csak a barátom akar lenni és semmi több?! Ha bevallok neki mindent és ő másképp néz rám,akkor a bizalmát is elvesztem,ami meg végképp rossz lenne. Jobb lesz,ha ezekről hallgatok.
Ezekkel a gondolatokkal mentem be a szobámba ,hogy valami filmet keressek a TV-ben. Semmi érdekesre nem bukkantam ,így inkább valami kaja után mentem. Szerencsére találtam kenyeret ,meg nutellát. A kettőt párosítottam és egy finom mogyoróvajas kenyeret kaptam ebéd gyanánt. Órám szerint már kevesebb mint  egy óra van az indulásig ,  de jobbnak láttam,ha már most elindulok. Fekete táskámat vállamra kaptam benne a fontosabb dolgokkal. Lábamra vettem fekete cipőmet és már indultam is. Nem siettem,így fél óra alatt oda is értem. Kopogtattam a fa ajtón, és mikor kinyílt teljesen meglepődtem azon amit látok...

*Kriszti szemszöge* 


Őszintén szólva ,kicsit izgultam. Nem is tudom miért,csak kitört belőlem a pici félelem. Kata segített mindenben,miután elmagyaráztam neki a mai nap történéseit. Lefürödtem,majd testvérem elmondása szerint egy fekete szoknyát és egy hozzá illő mintás ujjatlan toppot adott ,amihez egy barna vékony övet párosított.Hajamat szépen begöndörítette,szemeimre pedig egy kis tus és szempillaspirál került. Vanília illatú parfümmel befújtam magam és szinte teljesen elkészültem. Nem vagyok az a fajta lány aki órákon át készülődik. Nekem teljesen mindegy ,hogy nézek ki,hisz' én úgy se láthatom. Meg amúgy se szeretem magam agyonra festeni. Még egy fekete magassarkút húztam lábamra és már,csak Olira vártam. Kopogott is valaki én pedig "rohantam" ajtót nyitni.