JÓL CSAK A SZÍVÉVEL LÁT AZ EMBER....
AMI IGAZÁN LÉNYEGES A SZEMNEK LÁTHATATLAN

2015. szeptember 26., szombat

ÚJ BLOG :)

Sziasztok!:)
Most kivételesen nem új résszel jövök,hanem lenne egy bejelenteni valóm.
Tudom régen hoztam új részt,de már íródik a következő fejezet,viszont elkezdtem egy másik blogot is,ami Justin Bieberről szól.
Gondolom vannak itt olyanok akik nem annyira szeretik,de ha gondoljátok,olvassatok bele. 
Röviden a történetről: 

Emily Still egy fiatal 20 éves lány,aki Los Angelesben lakik,legjobb barátnőjével. Imád táncolni és hatalmas álma az,hogy Los Angeles leghíresebb táncklubjának tagja lehessen. Ott ismerkedik meg Justin Bieberrel,akivel az első pillanattól fogva piszkálják egymást.
Vajon Emily bekerül a a táncklubba és megvalósítja az álmát? Justinnal mindig ilyen lesz a kapcsolata? Esetleg közbejön valami,ami mindent megváltoztat?
Minden kiderül a blogból :) 




Ha esetleg felkeltette az érdeklődéseteket,nézettek bele,izz a link: 
 http://justinbieberaslong.blogspot.hu/

 Mellesleg ebben a blogban nemsokára hozok új részt,sajnálom,hogy eddig nem sikerült,de technikai problémáim akadtak:D
Ígérem sietek:)


PUSZI :3 
 

2015. július 12., vasárnap

20. FEJEZET -- ELTŰNT

Hey,hey emberkééék!! ^^ 
Itt a 20. (!!!!) rész és túlléptük a 10.000-es (!!!) oldalmegjelenítéseket, amit nagyon nagyon köszönök! :)
Mivel az elmúlt időben nem nagyon volt időm írni, ezért most próbálom bepótolni az elmaradást! ;) 
Köszönöm a pozitív visszajelzéseket az előző résszel kapcsolatban. ♥
Mivel Kriszti és Oli első veszekedését írtam le, ezért úgy gondoltam, hogy kicsit tartson több ideig. :D
Ezért nem, még nem fognak kibékülni...majd idővel ;) 
Sajnálom,ez most nem lett valami hosszú és jó rész:c  Ígérem a következő extra hosszú lesz!
Szép napoot! ♥
UI: Kérlek kommenteljetek, hogy tudjam érdemes írni a blogot :* 



Idegesen siettem előre, és az elmúlt 10 perc eseményei kavarogtak a fejemben. Lehet mégis eltúloztam a dolgokat? Hiszen Oli erről nem tehet, de...mégsem érti meg,hogy annyit vártam volna csak el tőle,hogy kiálljon mellettem és megértse a helyzetem. Aranyosak a rajongók, de nekem akkor is új az, hogy elmegyünk sétálni, és egyből 10-en lefotóznak, csak mert megláttak minket és kézen fogva sétálunk. Olivér már ezt megszokta, és régebben is elmondta, hogy ő kiskora óta arra vágyott, hogy körülvegyék a rajongók,hogy híres legyen és hogy énekelhessen tiszta szívéből. Ő csak örül ennek a felhajtásnak, de én nem. Én nem ő vagyok...
Hatalmas gondolkodásomat egy kéz szakította meg,aki visszahúzott.
-Mégis hova akarsz menni?-kérdezte feszülten Oli. 
-Nem tudom,honnan tudjam? Csak megyek valahová...
-Mégis mi bajod van? Nem értem,hogy miért akadtál ki annyira-tárta szét a kezét Oli összehúzott szemöldökkel.
-Komolyan nem érted? Oli nekem ez sok! -haraptam bele idegesen a szám szélébe- Te ezt akartad, ez volt az álmod,hogy sikeres legyél és minden héten koncertezz és sikerült. Teljesítetted a vágyaidat, hozzászoktál ahhoz, hogy mindenhol leszólítanak, képet vagy aláírást kérnek tőled, csak tudod én még ehhez nagyon nem szoktam hozzá!-hadartam el egy szuszra a bennem őrlődő problémákat.
-Kriszti sajnálom,nem tudtam,hogy téged ez ennyire zavar, de nem tudok mit tenni nem érted?-emelte fel a hangját- Mi zavar abban,hogy csinálnak rólunk egy képet?
-Az hogy a normális emberekről nem csinálnak képeket! Egy normális kapcsolatban nincsenek rosszalló pillantások,akkor ha meglátnak kézen fogva sétálni egy fiút meg egy lányt! Mivel lehet te nem látod, de elég durván méregetnek a lányok,mikor meglátnak minket!-mondtam kicsit hangosabban a szavakat.
-Komolyan? Oké akkor most mi legyen? Hmm?-kérdezte kerek szemekkel- Szakítsunk? Azt akarod? Oké akkor,majd lesz egy normális barátod,akivel egész nap ellehetsz és minden nap elmentek fagyizgatni meg táncolgatni!
-Tudod mit?-néztem mélyen a szemébe -Rohadj meg!-mondtam teljesen nyugodtan és hátat fordítva neki elindultam. 
 Akarva vagy akaratlanul,de egy könnycsepp mégis legördült az arcomról. Nem ezt akartam,semmiképp
sem akartam szakítani Olival,vagy összeveszni,sőt nem is számítottam arra,hogy ez lesz. De túllőtt a célon azzal,mikor arra célzott,hogy ő nem elég jó hozzám és nekem egy úgymond "nyálas szépfiú" kell...
Ez már kicsit bunkó volt tőle. Nem tudtam hogy jussak haza,mivel nem volt telefonom,amivel felhívhattam volna valakit aki segítene...Ezért úgy gondoltam azon az úton megyek haza amin jöttünk és amire emlékszem. 


*Olivér szemszöge*
Csak álltam Krisztit bámulva,aki egyre jobban távolodott tőlem. Tudtam,hogy én rontottam el,mert nem figyeltem rá. Arcomat tenyerembe temetve,leültem a hozzám legközelebb álló padra. Magam elé bámulva gondolkoztam. Elszúrtam...de rohadtul. Az ujjamat tördelve agyaltam azon,vajon mivel tudnám ezt jóvá tenni. Krisztit nem veszíthetem el...Nem nagyon bírnám ki a hiányát. De tisztában voltam vele,hogy most időre van szüksége. 
Elővettem a telefonom és beírtam Benny nevét.
-Csá Tesó,mizuuuu?-köszöntött vidáman.
-Menjünk el inni!-vágtam rá azonnal. 
-Hohóó mi történt?-kérdezte elképedve.
-Asszem elcsesztem a kapcsolatom Krisztivel és nem tudom mit csináljak,úgyhogy megyünk inni!-mondtam bólogatva,amit persze Bence nem látott telefonon keresztül.
-Figyelj,még nagyon korán van,inkább gyere át hozzám itt van Ya Ou, nemsokára jön Sziki is de neki valami dolga volt. Sörözünk,meg beszélgetünk a nagykoncertről. Gyere akkor elmeséled mi történt -ajánlotta fel kedvesen a másik lehetőséget.
-15 perc és ott vagyok-tettem le a telefont nyugodtan. 
Pár perc múlva már a nagy fehér 4 emeletes panel háznál voltam. Felcsöngettem Bencéhez,aki egyből kinyitotta az ajtót. Gyorsan fellépkedtem a 2. emeletre és berontottam a házba,leültem a fotelbe és a hozzám legközelebb lévő sörös doboz tartalmát megittam. A velem szemben ülő két srác,összeráncolt szemöldökkel figyelt. 
-Na mondd mégis mit rontottál el ,már megint- szólt kedvesen először Ya Ou.
Elmeséltem az egész napot a leges legelejéről az én szemszögemből. Elmondtam,hogy mikor és hol kezdődött a vitánk és hogy szakítottunk lehet,mert azt mondtam neki hogy mellettem nem lehet normális a kapcsolata,nem mehetünk el úgy fagyizni,hogy nem szólítanak le az utcán és szerezzen inkább egy "jó kisfiút" aki anyuci kedvence és normális lehet a kapcsolatuk. Meg azt,hogy ő ezen kiakadt és otthagyott egyedül miután kijelentette,hogy rohadjak meg.
-Igaza van-mondta Benny belekortyolva a sörébe -ahelyett,hogy megértetted volna mi is a baja,hogy mit érez,konkrétan magasról leszartad-jegyezte meg bölcsen barátom.
-Igaz,segítened kellett volna neki,mellesleg én megértelek téged is,de...azt hiszem ezt most elrontottad-mondta Ya Ou őszintén.
-Oké és most akkor mit csináljak? Hogy tehetném jóvá?-kérdeztem hátradőlve a fotelben.
-Hát most hol is van Kriszti?-nézett rám kérdőn Ya Ou. És akkor esett le,hogy nem tudom hol van. Egyedül hagytam,mikor még a hazavezető utat sem tudja. Te jó ég.
-Nem,nem,nem,nem,neeeem -álltam fel hirtelen és a telefonomat elővéve tárcsáztam Kata telefonszámát.A szám szélét rágva feszültem sétáltam fel-alá azt várva,hogy felvegye a telefont.
-Szia-szólt bele vidáman -mi a helyzet Oli?
-Szia,öhm... otthon vagy?-kérdeztem előre sejtve a választ.
-Igen,ti mikor jöttök Krisztivel?-ettől a választól paráztam be.
-Khm...nem tudom,de most megyek,szia -nyomtam ki azonnal a telefont és félve a kanapén ülő két srácra néztem.
-Most mit csináljak?-néztem rájuk kérdőn el is felejtve,hogy ők nem tudják mi történt.
-Mi a baj?
-Nem tudom hol van Kriszti. Feszült volt és hagytam őt elmenni,mikor a haza utat még nem is tudja. Nincs Katával,akkor mégis hova mehetett? Lehet még úton van haza? És ha másfelé megy,vagy valami rosszabb történik vele? Hogy találjam meg ebben a nagy városban?-fogtam a fejem kilátástalanul.
-Ugye ez csak vicc?-nézett rám ijedten Benny.
-Nem,rohadtul nem az.. 
-Nézd,Tesó megkeressük oké? Nem tűnhetett csak úgy el,majd háromfelé válunk és addig megyünk amíg meg nem találjuk,nyugodj meg minden rendben lesz-fogta meg a vállam biztatón Ya Ou.Hálás pillantásokat vetettem a két barátomra és egy mély levegővétel után felálltam,hogy indulhassunk. Kiértünk és igazából féltem elindulni,mert nem tudtam mikor és hol találom meg...
Megbeszéltük,hogy 2 óra múlva ugyanott találkozunk,vagyis Bence előtt,és ha valaki hamarabb megtalálja szól a többieknek. Reménykedve indultam el azon az úton ahol végigmentünk. Elmentem a Városligetbe,minden zegzugát átnéztem,de sehol nem találtam meg.
Hova mehetett? Miért szúrtam el ennyire? Fontosabbnak tartottam a saját jóllétemet az ő érzéseinél. Azt hiszem sokkal fontosabb lett nekem,mint terveztem. Minden pillanatot szívesen töltök vele és ha megtalálom, biztos vagyok benne,hogy mindent megteszek azért,hogy megbocsájtson.
Hirtelen megcsörrent a telefonom,mire összerándultam az ijedtségtől. 
-Mondjad mi van -szóltam bele kissé bunkón a telefonba.
-Neked is szia. Asszem megvan Kriszti -szólt bele Ya Ou. Hirtelen ismét dobogni éreztem a szívem és kissé elérzékenyültem,ami fura volt. Nagyon,de nagyon furcsa. -Hol van? Oda kell mennem! Van valami baja?-tettem fel a sok kérdést egyszerre.
-Minden oké,Szikihez ment -válaszolt,mire értetlenül meredtem magam elé.
-Mi van?
-Csak arra emlékezett,hogy Sziki merre lakik ezért oda ment. Elvoltak,legalábbis nekem a telefonban azt mondta-adott választ barátom.
-Persze,éppen csak,hogy szakítunk,de ő máris Szikihez rohan -mondtam gúnyosan.
-Hmm...neked is szia Oli-jött hirtelen egy hang a hátam mögül,mire félve megfordultam. Elképedve figyeltem az előttem álló személyt,és igaz hallottam,ahogy Ya Ou még a telefonba a nevemet mondja,de nem érdekelt,kinyomtam a hívást.

2015. április 25., szombat

19. FEJEZET -- VITA

Sziasztoook!! 
Te jó ég nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy hónapokig nem hoztam új részt.:( Sokszor ígértem már, hogy hozom, de mindig valami közbejött....:/
Kérlek valami életjelet adjatok magatokról, ha elolvastátok mert ez fontos lenne, mert kevés komment érkezik. Remélem így hosszú idő után tetszeni fog ez a rész. 
Puszi, jó olvasást.



Miután Olival kibeszéltük, hogy  semmiképp ne menjek el étterembe dolgozni, eszembe jutott, hogy meglátogathatnánk Szikit. Tegnap elég nehéz napja volt, és épp ezért jót fog neki tenni egy kis társaság. Legalábbis akkor még azt hittük.
-Szerintem először hívjuk fel lehet,hogy zavarjuk..vagy más dolga van- aggodalmaskodtam, miközben letettem a kezemben szorongatott teás bögrét. 
-Hát nem is tudom. Szerintem legyen meglepetés, hogy megyünk- tárta szét a kezét Oli,én pedig odabújtam hozzá. Derekánál átöleltem, ő pedig a vállamnál szorított magához. 
-De ha megzavarjuk?- kérdeztem felnézve rá.
-jaj már úgy sem csinál semmit. Biztos otthon ül és épp dalszövegeket ír. Hidd el szinte mindig ezt csinálja- vonta meg a vállát Oli. 
-Jó de akkor is! Ne zavarjuk, had hívjam fel!-néztem mélyen a szemébe.
-Rendben, de csak egy pusziért!-ütötte meg a száját a mutató ujjával jelezve, hogy ott pusziljam meg.
-Oké...-adtam neki egy gyors csókot és már indultam is megkeresni a telefont, de egy pillanat alatt megtorpantam, mivel nekem nemvolt meg még Sziki telefonszáma. Csalódottan fordultam vissza és barátom már mosolyogva fogadott.
-Valamit elfelejtettél?- kérdezte pimasz mosollyal.
-Hát..nem adnád ide a telefonod?-kérdeztem kiskutyaszemekkel. 
-Csak akkor ha ma este eljössz velem randizni...-simította meg az arcom.
-Hmm..nem hittem volna, hogy valaki így fog egyszer elhívni. De benne vagyok..menjünk!-vigyorogtam és egy csókot nyomtam a szájára, de közben a farmerzsebébe nyúltam és kivettem a telefont.
-Majd jövök!-mondtam. Gyorsan berohantam a szobámba és hívni kezdtem Szikit. Vagy 6-ot csöngött, mire felvette.
-Szia Oli,mondd-szólt bele
-Szia Sziki, Kriszti vagyok! Remélem nem zavarlak...
-Nem dehogy, te sosem zavarsz mond nyugodtan amit szeretnél-kijelentésén kicsit elmosolyodtam.
-Óh nagyon aranyos vagy,csak azt akarom kérdezni, hogy átmehetünk-e Olival kicsit hozzád. Tudod beszélgetni meg ilyesmi...-mondtam kicsit félénken.
-Az a helyzet,hogy ma a nővéremmel találkozok, tehát nem igazából érek rá. Egy óra múlva jön. Ne haragudj. Esetleg holnap?
-Ne hülyéskedj semmi baj,holnap átmegyünk-váltottunk még pár szót,majd mivel készülődnie kellett letette.
Kicsit szomorúan ballagtam vissza Olihoz.
-Na mi volt?-érdeklődött barátom.
-Hát ma megy hozzá a nővére, ezért nem ér rá,de nyugi holnap átmegyünk!
-Értem, de ugye a ma este még áll?-kérdezte mosollyal az arcán.
-Persze!-vágtam rá azonnal és leültünk a kanapéra.
-Van egy jó ötletem. Menjünk el most is-csettintett egyet.
-Mi?- néztem rá furán.
-Gyere, elmegyünk mondjuk sétálni, fagyizni vagy moziba is mehetünk. Estére meg elviszlek vacsorázni-fogta meg a kezem és mélyen a szemembe nézett. 
-Rendben benne vagyok!-lelkesedtem 
-Egy óra múlva jövök, rendben?
-Okés addigra elkészülök!-nyomtam egy puszit a szájára és kikísértem. 
Azonnal elkezdtem készülődni, azt sem tudtam mit hova tegyek-vegyek. Rohantam a fürdőbe, levetkőztem, és a zuhanyzóba beállva, hajat mostam. Miután törölközőbe végigrohantam a házon és egy normális laza ruhát kerestem, rájöttem,  hogy először lehet,hogy hajat kéne szárítani. Vissza siettem a fürdőbe, és félig megszárítottam a hajam. Akkor már, csak 25 percem maradt arra,hogy elkészüljek Oli érkezéséig. Teljesen elszállt az agyam. Már akkor a fejembe volt,hogy nem fogok elkészülni. 
Beálltam a tükör elé és egy laza sminket dobtam fel magamra (natúr szemfesték, szempillaspirál, szájfény és alapozó). A szobámban egyből a szekrénybe kezdtem el kutatni, hogy mégis mit vegyek fel?! Természetesen, amit szerettem volna a szennyesben volt, ezért esélyem sem lehetett volna arra, hogy felvegyem. Mivel nem találtam semmi jobbat, felvettem egy farmer sortot és egy egyszerű fehér pólót, amin Mickey egér volt. A hajamat összekötöttem és gyorsan begöndörítettem a végét. Pont csöngettek, mikor az első tincs göndörítésével végeztem. Eldobva mindent siettem az ajtóhoz, ahol Oli mosolyogva várt. Egyszerű farmer volt rajta egy fekete, mintás pólóval. 
Óvatosan megindult felém és egy kicsit hosszúra sikeredett csókkal ajándékozott meg. Mondjuk én sem ellenkeztem nagyon...
-Szia -tértem magamhoz először én.
-Szia,kész vagy?-mért végig tekintetével,miközben berángattam a házba.
-Öö persze, csak még előkotrom a cipőmet, meg összeszedem a táskámat és mehetünk.
-Ez kb. mennyi percet vesz igénybe nálad?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
-Alapból 5 perc lenne, de mivel nincs meg a cipőm ezért 15 perc lesz -mosolyogtam kiskutyaszemekkel és otthagytam az előszobában. 
Igazából elég gyorsan végeztem. A szekrényem aljából előszedtem a fehér Vans cipőmet, meg egy fekete táskát, amibe a legszükségesebb dolgaimat beletettem. Ittam gyorsan egy pohár gyümölcslevet és Olivér kezét megfogva, elindultunk kifelé. 
-Na, hova megyünk először?-kérdeztem kiérve a gyönyörű napsütéses időbe.
-Hát először elmegyünk a Városligetbe, utána meg moziba az egyik plázába, rendben?-állt meg velem szemben.
-Induljunk!-kacsintottam rá vidáman.
Hát igaza volt, jól esett a séta. Teljesen feltöltődtem energiával és a napsütésben Olival sétálni egy felejthetetlen élmény volt. Ahogy magyarázott arról, hogy is zajlik egy stúdiózás, felé fordultam óvatosan és mosolyogva figyeltem. Teljesen belemerült a szavaiba, csak magyarázott, magyarázott a szabad kezével, pedig mutogatott mindenfelé. Aranyos volt nagyon. A fényben, szőke haja még világosabbnak látszott, szemeiről még inkább nem lehetett eldönteni, hogy kékebb vagy zöldebb árnyalatú. Mondandója végén egy nagyot sóhajtottam és felém fordulva kérdőn méregetett.
-Figyeltél te egyáltalán?-nézett mélyen a szemembe.
-Óh, hát persze, hogyne,igen -bólogattam hevesen és a földet kezdtem pásztázni. Oli halkan elkuncogta magát és tovább mesélt. 
Amikor a Városligethez értünk, szinte mindenki megbámult minket. Nem tudom,hogy Oli nem vette észre, vagy már megszokta, esetleg egyszerűen nem foglalkozott a meglepett és csillogó pillantásokkal, amiket tinilányok,kisgyerekek, és egy-két idősebb nőtől kaptunk. De én sem foglalkoztam vele. Pontosabban próbáltam nem foglalkozni vele. 
-Gyere üljünk le- ragadta meg a kezem és egy padra lehúzva, az ölébe ültetett. 
-Oli, téged nem zavar, hogy velünk szemben azok a lányok egyre többet fordítják felénk a telefonjukat?-kérdeztem félve.
-Nem miért?-vont vállat
-Talán, mert felteszik a netre?-kezdtem idegeskedni.
-És?-kérdezte lazán...túl lazán.
-És?? Te megvesztél?-szálltam ki az öléből és idegesen felpattantam vele szembe- Mi van ha kitudódik? Mi van,ha valamelyik újság megtudja, vagy valami tv-s műsor. Én nem akarok elmenni sehová, interjút adni, én erre még nem állok készen!- mondtam őszintén.
-Most mi bajod? Egyszer úgyis kiderülne nem? Amúgy meg nyugi nem teszik fel sehova-dőlt hátra nyugodtan..túl nyugodtan.
-De ott lesz! Sőt már szerintem most a neten van! Nem érdekel én nem akarom, hogy mindenki tudjon a kapcsolatunktól!-jelentettem ki hisztérikusan.
-Óh, értem, akkor többet nem kedveskedem neked, nem viszlek el sehova, majd felmászom esténként az ablakodba, nehogy meglásson valaki, oké?-állt fel ő is kiabálva. 
-Nem úgy értem! De nekem ez nem megy! Te már megszoktad, hogy néznek, nekem ez még új! Mi van, ha kritizálnak, lenéznek vagy valami negatív visszajelzést kapunk a rajongóktól?! Nem akarom, hogy valaki csesztessen minket azért, mert nem is tud rólunk semmit!- fújtattam dühösen, kissé könnyes szemmel- Nem akarom, hogy fotózzanak, vagy ujjal mutogassanak ránk, miközben fagyizunk, sétáunk vagy bármit teszünk!
-De ez ellen nem tudsz te se, én se és senki sem tenni! Ők a rajongóink! A ByTheWay-é! Nem mondhatom nekik,hogy ne nézzenek ránk, ne szólítsanak le az utcán, ne mutogassanak ránk és ne is posztoljanak rúlunk az interneten! Ez nem így megy érted? Vagy megpróbálsz ezzel együtt élni vagy..-állt meg hirtelen.
-Vagy? Vagy mi lesz? Szakítunk?-kérdeztem idegesen.
-Egy szóval se mondtam ilyet! Majd megszokod ezt is, kérlek nyugodj meg!-fogta meg a kezem, de én abban a pillanatban elrántottam a karom. 
-Miért nem értesz meg?-gördült le egy könnycsepp az arcomon. Oli gondterheltem körülnézett és csípőre téve a kezét felém fordult. Nem érdekelt, ekkor már elegem lett. Hátat fordítva neki, letöröltem a könnyeimet és elindultam.
-Most hova mész?-kiabált utánam.
-Bárhová, csak innen el!-ordítottam vissza, hátra sem pillantva.
Nem. Nem a rajongókkal volt bajom. Oké megértem, hogy a fiúk minden pillanatáról szeretnének tudomást kapni és amint látják őket, egyből posztolnak valamit az interneten. Nem érdekel (jó egy kicsit zavar) de ők, még kamaszok! Igaza volt, nem tehetünk ellene semmit. Szó sem volt arról,hogy szakítani akarok, hogy nem akarom, hogy egyszer megtudják az emberek, hogy járunk, de úgy éreztem ennek még nagyon nincs itt az ideje. És ezt nem értette meg Oli. Nekem ez még szokatlan volt,hogy leszólítanak az utcán,vagy lefotóznak. Persze, örültem annak,hogy elmentünk együtt, de legalább nem ennyire publikus helyre vitt volna...tetszett az ötlet, de azzal nem számoltam,hogy ennyien néznek majd. 
Azt hiszem meg volt, az első nagy veszekedésünk.

2014. november 29., szombat

18.FEJEZET -- BARCA VS. REAL

Sziasztok! :)
Meghoztam az új részt a blogban! Köszönöm a kommenteket, nyugodtan írjatok névtelenül, de névvel is lehet ja és persze átléptük a 8000+-os OLDALMEGJELENÍTÉST! ;)
Arra gondoltam, hogyha esetleg van valami vicces sztoritok esetleg elképzelésetek, hogy mi lehetne a blogban egy-két dráma,verekedés vagy csak a két főszereplő (Oli és Kriszti) további életéről valami írjátok meg nyugodtan kommentbe esetleg azon a Facebook profilon is írhattok, ahol megszoktam osztani a blogot (Bakosi Kriszti). Néhány jó ötlet lehet, hogy bele is kerül a blogba, persze megemlítem azt a személyt aki leírta nekem! :)
Viszont ehhez a részhez jó olvasást, remélem tetszeni fog, ja és  hallgassátok sokat a ByTheWay új dalát: Ébredj és Élj!!!! ♥♥ 
puszi :* 




  Film végén megkértem Szikit, hogy kísérjen haza,mivel annyira jól még nem tudok kiigazodni Pesten. Sőt mondhatni semennyire. Lassan mentünk megint csak beszélgetve. Nem tudtam, hogy mit fogok mondani a többieknek, de úgy gondoltam, ha Sziki akarja, majd elmondja  a teljes sztorit.
Az ajtó előtt megálltunk, és mivel úgy éreztem a legjobb lesz,ha megölelem, így is tettem. 
-Remélem most már minden a legnagyobb rendben!- paskoltam meg a vállát gyengéden.
-Persze...semmi probléma köszönöm, hogy segítettél- válaszolta lehajtott fejjel.
-Majd még beszélünk, szia- búcsúztam el végleg, majd felfelé sétáltam a lépcsőn. Kopogtam párat az ajtón, mivel még nem igazából volt alkalmam arra, hogy saját kulcsot csináltassak.
 Hirtelen kivágódott az ajtó és Oli aggódva figyelt engem.
-Hol voltál? Minden rendben? Mit csináltatok ennyi ideig? Mi baja van Szikinek? Ugye már jobban van? A többiek is halálra aggódták magukat, mondj már valamit!- hadarta el a mondandóját, miközben szorosan magához ölelt.
-Ha nem fojtasz meg akkor elmondom- löktem el gyengén magamtól és besétáltam a lakásba. Nem volt otthon Kata, de mivel Oli már egyszer-kétszer volt nálunk, teljesen otthonosan viselkedett. Most is levágódott a kanapéra és figyelmesen nézett engem. Elmondtam hol voltunk miket beszéltünk és ami eszembe jutott, mindent.
-De akkor már semmi baja?-kérdezte
-Már semmi- mosolyogtam vidáman és a Tv-re néztem, ahol épp egy meccs kezdődött.- Ez mi?-mutattam a nagy képernyő felé.
-Real-Barca meccs. Nézed velem?-kérdezte miközben nyakamat karolta át.
-Persze! A Barca simán megveri a Real-t!-mondtam magabiztosan. Régebben nagy Barca rajongó voltam. Apukámmal és nővéremmel mindig fociztunk és amikor csak lehetett, meccseket néztünk akár élőbe vagy esetleg TV-n keresztül.
-Neeeeem! Ezt nem mondod komolyan? Te Barcás vagy?-kérdezte kerek szemekkel.
-Persze! Amióta csak élek!-tettem a szívemre a kezem.
-Ilyen nincs! Egy Barcással járok?! Ez szívás-dőlt hátra a kanapén.
-Hát Drága figyeld meg, hogy simán megverik a Real-t!-most már a száját is kinyitotta úgy bámult rám Oli felhúzott szemöldökkel.
-Rendben te akartad! Fogadjunk! Ha a Real nyer, te kényeztetsz engem egész héten!- mondta pimasz mosollyal.
-Oké, ha pedig a Barca, és természetesen ez lesz, akkor kiszolgálsz egész héten. Viszed a táskámat elviszel oda ahová én akarok menni és végig kisasszonynak, úrnőnek vagy ilyeneknek hívsz!-mondtam el én is a kikötéseimet,amin kicsit gondolkodott Oli, de végül kezet ráztunk.
 Kimentem a konyhába ahol 2 zacskó popcornt tettem a mikróba. Miután elkészült kiöntöttem egy-egy tálba és kisiettem vele a nappaliba. Oli kezébe adtam az egyiket, ő pedig illedelmesen megköszöntem, majd nyújtotta a kezét, hogy üljek mellé. Megráztam a fejem és a kanapé másik felébe huppantam le.
-Most ellenfelek vagyunk! És amúgy is...nem ülök vesztesek mellé!-aláztam meg Olit ő pedig csak félmosollyal az arcán bólogatott.
-Én is így gondoltam. Csak tudod a kanapé annak a felén szoktam a vesztesek ülni, nem itt.- vágott vissza.
-Hmm... akkor itt az ideje, hogy változtassunk rajta.
-Sok sikert!
Épp mikor kimondta elkezdődött a meccs. Kezembe vettem a popcornt és figyelmesen néztem a Tv-t. Oli ugyan így tett.Az első 20 percben már olyan gólhelyzetek voltak, hogy lélegzetvisszafojtva  meredtünk a képernyőre. Mikor a Barcának volt egy gólhelyzete (amit még én is berúgtam volna de nekik nem sikerült) felálltam ledobva mindent ami a kezembe volt és ökölbe szorított kézzel néztem ahogy Xavi mellérúgja a labdát. Szomorúan ültem vissza, Oli viszont annál inkább éljenzett. Bár mikor a 42. percben Messi berúgta az első gólt ugrálva kiabáltam hol a kanapén, hol a földön.
-Ez az! GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!!-üvöltöttem, majd miután kitomboltam magam nyugodtan folytattam a Tv nézést miközben ettem a popcornt.
-Ez még semmi kislány! Messze van még a meccs vége!-kezébe vett egy szem kukoricát és rám dobta. Nekem se kellett több, a markomba vettem egy csomót és mindet rádobtam. Ő is ugyan így tett, de miután meguntam a dobálózást, megfogtam a műanyag tálat és Olivér fejére borítottam. Hatalmas nevetés tört ki belőlem ahogy leszenvedte a fejéről a tálat és a sós popcorn darabokat szedte ki a hajából. Lerázta magát és szúrós szemekkel nézett rám, miközben felém közeledett. Tudtam, ha most maradok, abból nem sül ki semmi jó. Így amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam és futni kezdtem, Olival a nyomomban.
-Na megállj! Gyere csak ide!-kiabálta mögöttem, miközben Kata szobájába futottam be. Ott átugrottam az ágyat és miután megkerültük a szobát kisiettem. A fürdőbe rohantam, de mikor hátranéztem már senki sem követett. Rossz előérzetem volt, így valami "harci eszköz" után kutattam. A hajhab állt rendelkezésemre, így kezembe vettem és lassan kinyitottam az ajtót miközben magam előtt tartottam a palackot akár csak egy pisztolyt. Halkan osontam végig a lakás minden pontján és még az ajtók mögé is benéztem. Már csak a szobám volt hátra, így oda is benyitottam és mikor megláttam tök üres az egész kimentem. Épp csuktam volna az ajtót és fordultam volna meg  mikor egy adag ragadós cucc landolt az arcomba. Számba is került jó nagy mennyiségben, így könnyen megállapítottam, hogy tejszínhabot eszek.
-Háhááá!-mutatott rám Oli gúnyosan nevetve. Letöröltem arcom és miután elég közel állt, én is fújni kezdtem rá a habot. Most fordult a kocka és én futottam utána. Én előre felé fújtam ő pedig hátra. Így futkostunk végig az egész lakáson. Viszont egy szerencsétlen pillanatban, megcsúsztam a habokon és jó nagyot koppantam a földön. Mikor felnéztem már senki sem volt előttem sem a közelemben. Szomorúan vettem észre, hogy teljesen kifogyott a palack tartalma, így feltápászkodtam a földről és óvatosan bementem a konyhába. Kidobtam a palackot és jobb kezembe vettem először egy fürt szőlőt, balba pedig egy üveg csokiszószt. Kiléptem a nappaliba és elkiáltottam magam.
-Gyere ki, ha nem félsz!-mondtam Olinak és abban a pillanatban nyílt a fürdő ajtaja és Oli előállt egy üveg samponnal és egy csomag fültisztítóval. Beálltunk egymás elé amolyan cowboy stílusban és szúrós tekintettel figyeltük egymást. A Tv-ben sípoltak és mintha ez nekünk egy jel lett volna, egymás felé kezdtünk rohanni, miközben én szőlővel ő meg fültisztítóval dobált. Mikor elég közel kerültünk egymáshoz, én szüntelenül nyomtam rá a csokiszószt ő meg a ruhámra,a hajamra mindenemre nyomott tusfürdőt. Mikor kifogytak a "fegyvereink" egymás haján kenegettük a rajta lévő dolgokat. Én hajat mostam víz nélkül Oli meg csokiszósszal. Hirtelen Oli megfogta derekam és közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Nevetve váltunk el egymástól és ültünk vissza a kanapéra amin már minden volt. A meccsnek vége lett, de nem tudtuk mennyi az állás. Igazából nem is érdekelt.
-Jó kis menet volt!-mondta Oli. -Kár hogy vesztettél.-nyújtotta ki rám a nyelvét gonoszan.
-Hol élsz te? Én nyertem!-és elkezdtünk vitatkozni. Érveket dobtunk fel, hogy ki mivel dobálta, fújta a másikat és milyen mennyiségben. Ezt addig csináltuk amíg hirtelen kattant a zár és Kata lépett be. Olival összenéztünk és behúztuk a nyakunkat.
- ITT MEG MI A FENE TÖRTÉNT??- kérdezte kis szüneteket hagyva a szavak közt.
-Focimeccset néztünk?!-kérdeztem kétértelműen. -Kérsz popcornt?-vettem fel a földről egy adag tejszínhabosat és felé nyújtottam.
-Takarítsatok fel! Most!-parancsolt ránk. Lehajtott fejjel kullogtunk a konyhába és gumikesztyűt vettünk a kezünkre, elővettünk egy szemeteszacskót és szivacsot, majd elkezdtük felszedni a földről az undorító harci maradványokat.
-Máskor inkább csak szavakkal háborúzzunk..-tanácsolta Oli én pedig megértően bólogattam.
-Mindenhova került?-kérdeztem
-Hát mivel minden szobát végigfutottunk, igen mindenhol nagy kupi van.-mondta
-Hú...-fújtam ki a levegőt.
2 óra kemény takarítás után csillogott-villogott a ház minden egyes helye.Bementünk a szobámba ahol Oli megfogott egy lapot és irkálni kezdett. Felém fordult és kezembe nyomta a lapot. Megnéztem és az állt rajta: We are young.
Elővette a telefonját és csinált egy képet.
  Fáradtan ültem le a szobámban az ágyra, Oli pedig ugyan úgy tett. Végigfeküdtem az ágyon magam után húzva az eddig mellettem ülő fiút.Csak feküdtünk egymás mellett. Oldalra fordítottam a fejem és barátom is így tett. Összekulcsolta ujjainkat és egymást néztük. Elmosolyodtam és becsuktam a szemem. Ott helyben el is aludtam. Nem tudom hogy történt,mert nem is voltam álmos. Mégis az a tudat, hogy Oli kezét fogva aludtam el...nem ment ki a fejemből.

                             ***
Reggel nem egyedül ébredtem. Oli ugyan úgy feküdt mellettem, csak épp takaró volt rajtunk. A vállán volt a fejem és kezünk még mindig össze volt kulcsolva. Eszembe jutott a tegnapi nap és kicsit elkuncogtam ahogy eszembe jutottak a történések. Lassan és óvatosan kimásztam Oli mellől és a konyha felé vettem az irányt. Előtte elindultam megkeresni nővérem, de mivel nem találtam úgy gondoltam csinálok valamit reggelire. Elővettem két szelet kenyeret és a pirítóba tettem. Vizet kezdtem melegíteni teának és még tojást is felvertem, hogy legyen rántotta. Megszólalt a nappaliba a telefon így oda rohantam. Egy nő  keresett valami Attilát, de mondtam, hogy tudomásom szerint még nem lakik nálunk semmilyen Attila. Mire visszaértem a konyhába a pirítós már szénné égett. A tojással végeztem, de véletlenül túlsóztam. És ha ez nem lett volna elég, a teába meg túl sok cukrot tettem, ezért az egész olyan édes volt, mintha egy kiló cukrot beletettem volna. Idegesen kapkodtam mikor hirtelen valaki megérintette a hátamat én pedig ijedtemben orrba vágtam. 
-Úristen ne haragudj Oli!-kértem elnézést összeráncolt szemöldökkel.
-Semmi baj...-mondta, de mikor elvette kezét az orrától, dőlni kezdett belőle a vér.
-Áááá úristen mindjárt hozok valamit! Pillanat...-berohantam a szobámba és hirtelen azt se tudtam mit hova tegyek-vegyek. Az első ruhadarabot ami a kezem közé akadt megfogtam és kirohantam vele.
-Ezt tedd oda.-adtam oda neki és miután megláttam a kezébe az eddig tiszta fehérneműmet a vér a fejembe szökött.
-Ez a bugyid?-röhögött fel Oli.
-Nee...eddig fehér volt!-bosszankodtam.
-Hát...tudod a pöttyös az igazi.- viccelt és belőlem is kitört a nevetés.
-Na add ide!-nyújtottam a kezem.
-Miért is?-kérdezte pimaszul.
-Oli! Add. Ide!-parancsoltam rá, de semmi haszna nem volt.
-Mert ha nem mi lesz? Kinyomod a szemem?-válaszolt  nevetve.
-Haha nagyon vicces. Na komolyan a vért nem lehet belőle kiszedni egykönnyen!-erősködtem tovább, de Oli csak felkelt a székről és elindult.-Most hova mész? Add vissza!-indultam utána, ő pedig ismét futni kezdett.Hirtelen olyan Dejavú érzésem lett. Miután Olinak elállt az orrából folyó vér, felemelte a bugyimat és mintha lasszó lenne, úgy lóbálta mindenfelé.
-Megvesztél? Add ide!- siettem utána,majd végül mivel semmi más megoldást nem láttam arra, hogy megálljon, ráugrottam a hátára. Ő futott velem együtt a hátán miközben szakadtunk a nevetéstől és közbe a bugyimat lóbálta én meg a kezét akartam megfogni, hogy elvegyem tőle.
Ismét a földön landoltunk amikor Oli elvesztette az egyensúlyát. Már egészen kezdtem megszokni, hogy mindig elesünk.
-Végre!-vettem el tőle  a fehérneműmet és bevittem a fürdőbe. -Olyan hülye vagy!- ütöttem meg gyengén a fejét és felhúztam a földről.
-Most miért? Ezt sem én kezdtem, te adtad ide a bugyidat, ami mellesleg jó illatú és tegnap sem én kezdtem el a Real-Barca meccs közben a "háborút"!
-De te folytattad!-védtem magam
-Mert te nem ezt tetted volna? A fejemre borítottál egy tál popcornt!-nevetett ismét.
-Jól van na...-ismertem be és, hogy tereljem a témát feldobtam egy ötletet.-Megyünk reggelizni?
-Persze!-indult meg.
-Öhm...nem akarsz te csinálni valamit...khmm nekem nem igazából jött össze.-vallottam be.
-Ez meg mi?-fogta meg a fekete égett kenyeret.
-Pirítós! Színváltós...-válaszoltam, de Ő csak felkuncogott.
-És ez? Ennek mi baja?-nézett a tojásra.
-Kóstold meg.-adtam a kezébe egy villát.
-Meghalok?-kérdezte.
-Nem vállalok felelősséget!-emeltem fel a kezem védekezően. Óvatosan vett egy kis darabot és nagy levegőt vett,majd bevette a szájába.
-Erre hány kiló sót tettél?-szemöldökét összehúzta és mindenféle hülye fejet vágott.
-Hát ahogy elnézlek 2kiló biztos került bele.-mondtam.
-Inkább, majd én csinálok valamit!-vette kezébe a fakanalat.
Leültem a székre és figyeltem amit csinál. Mindenre figyelt és mindent nagyon pontosan csinált.
 Miután elkészült elém tett egy tányér rántottát mellé pirítóssal aminek PIRÍTÓS íze volt. Azonnal enni kezdtem meg sem várva barátom. Mikor leült már megettem a felét. Teát is tett elém és maga elé is.
-Ez az amit én csináltam?-kérdeztem a tea felé biccentve.
-Gondolom hát ott volt a konyhapulton.
-Jaa....akkor igyál csak nyugodtan!-mosolyogtam rá.
-Hát jó...-beleivott a teába és azonnal a csap felé futott. Kiköpte a teát és értetlenül fordult felém.
-Ebbe került a másik 2 kiló...-mondtam. Oli csak nevetett és visszaült mellém.- Nem egy konyhatündér lett a barátnőd, csak úgy mondom!-haraptam bele a kenyérbe.
-Észrevettem...-csókolt meg.

2014. november 23., vasárnap

17.RÉSZ-- MOZI

Sziasztok Drága Olvasók!
Először is köszönöm szépen a 7000+-os oldalmegjelenítést és a kommenteket is!
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb hozni a részt, csaj technikai problémák akadtak,de már minden rendben van :D
Nos itt a 17. Rész amihez jó olvasást kívánok VISZONT! Szeretnék elnézést kérni azért mert ez kicsit rövid rész lett és szerintem nem lett valami jó. :/ tényleg sajnálom, de ebben részt játszik az a technikai probléma is (ami igazából a gépemet érinti)
Puszi nektek :*








Szikszai Péter
Egy nyári naphoz képest elég hideg volt. Sütött a nap a kínos, lágy szellők mégis hűvösebbé tették a levegőt.
 Ott ültünk egymás mellett szótlanul Szikivel. Halványan felé fordultam és arcát kémleltem. Zavart volt és egyáltalán nem nyugodt. Szemei alatt kis karikák jelentek meg, kezeit folyamatosan piszkálta és tekintetét nem akarta levenni a földről. Mintha bármi érdekes is lenne benne úgy nézte.
-Szép időnk van... Bár kicsit hűvös -törtem meg a kínos csöndet. Felém fordult és csak nézett. Perceken át meg se szólalt.  Álltam tekintetét és egyre inkább elmerültem szemeiben.
-Gondolom jól telt az estéd-nézett ismét a földre.
-Inkább arra lennék kíváncsi te hol voltál?-vontam kérdőre.
-Ezt én is kérdezhetném
-Valamit meg kellett beszélnünk Olival . -hazudtam végül. Nem tehettem mást. Ha elmondtam volna, hogy együtt vagyok Olival, akkor megint, csak magába roskadt volna. Most nem kell ilyenekről tudnia. -Jó rendben én vele voltam. Történt köztünk...egy pici félreértés és meg kellett beszélnünk. És te?  Miért vagy itt?
-2 hete ért véget a kapcsolatom ami decemberben lett volna 7 éves. Tudod milyen sok idő ez a 7 év? Imádtam Zsófit mindig együtt  voltunk és sosem néztem más lányra, csak vele mentem buliba és ő mindig mindenben támogatott és én is ugyanezt tettem. El akartam venni feleségül. Sokszor szóba jött,de mivel nekem elég zűrös volt és még kicsit mindig az az életem, így kénytelen voltam lemondani róla. Egyik nap csúnyán összevesztünk. Azt hittem majd úgyis kibékülünk, de...később bejelentette hogy neki van valakije és költözzek el. Természetesen nem tettem. Ha már megcsalt, nehogy még én menjek el a közös lakásból!  Mindegy... Utána találkoztam egy lánnyal, aki kedves, vicces,és okos is. De tegnap rájöttem, hogy van barátja. Miért történnek velem ilyenek!? Én miért nem lehetek boldog?-szótlanul hallgattam Szikit és egyre inkább gyűlölni kezdtem azt a Zsófit.
-Figyelj rám Sziki! -megfogtam két kezemmel az arcát és magam felé fordítottam. - Mindenki megtaláltja a boldogságot, még te is! Helyes,okos pasi vagy, akiért bolondulnak a lányok. Én 2 évig nem láttam, mégis boldog vagyok és voltam. Te is legyél az. Tudom ez most így nehéz neked,de mi melletted leszünk. Zsófi egy olyan lánnyá vált aki nem tudja értékelni az igaz szerelmet, amit te nyújtottál. De azt mondom tegyél rá magasról mutasd meg neki hogy boldog vagy.
-Köszönöm, hogy segíteni próbálsz, csak ez nem olyan egyszerű... De igazad van teszek rá! Ez a múlt, én meg a jelenben élek! Menjünk bulizni!-indult meg nagy hirtelen.
-Hohó! Nem kell leinni magad! Megyünk reggelizünk valahol szépen hazamész rendbe szeded magad és utána elmegyünk moziba. 7-en!  Na gyere. -Fogtam meg a  karját és vezetni kezdtem. Előtte gyorsan és kevésbé feltűnően Olira pillantottam, majd bólintottam egyet jelezve semmi baj nem lesz.
Beszélgetni kezdtünk. Mindenről a ByTheWay-ről, az iskoláról a családunkról,  és ilyenekről. Próbáltam minél inkább elterelni a figyelmét, és úgy láttam sikerült is. Egy kis utcába sétáltunk, mikor egy pékséget fedeztünk fel és még le is lehetett ülni. Így bementünk. Sziki vett egy lekváros buktát, én meg szokás szerint egy kakaós csigát kértem. Meséltem a gyerekkoromról és a velem szembe ülő fiú csak hallgatott. Utána ő is mesélt.
Miután jól megkajáltunk, elindultunk Szikihez.
-Ugye nem baj,ha elkísérlek?-kérdeztem boci szemekkel.
-Dehogy! Én is úgy gondoltam hogy jössz. Közbe megmutatom a szabadság szobrot is.-mondta mosolyogva. Végre egy kis görbület is látszott az arcán ami vidámságra utalt.
Ámulatba ejtett Budapest szépsége. Az épületek, emberek és a látvány. Sziki minden érdekességről mondott egy-két jó szót vagy pedig hozzá kötött egy vicces emléket. Úgy járkáltam akárcsak egy turista. Szívem szerint mindent lefényképeztem volna, de utána eszembe jutott, mivel Pesten lakom bármikor megnézhetem. Végül bekanyarodtunk egy panelház felé, ahol egyenesen a 2. emeletig mentünk.
-Megjöttünk! -nyitott be barátom egy fa ajtón és előre engedett. A falak színei nyugtatóak voltak, mindenhol kép vagy egy festmény.Bevezetett a nappaliba ahol egy fekete bőrkanapén foglaltam helyet. Csak vártam és vártam. Már elég sok idő eltelt, mikor kezdtem aggódni. Ahhoz az ajtóhoz léptem ahol bement Sziki.
-Minden rendben? -kopogtam be. Válasz nem jött,így benyitottam. Nem éppen várt látvány fogadott. Sziki félmesztelenül állt egy fehér szekrény előtt és a szekrény tartalmát nézegette. Lazán megfordult és félmosolyra húzta ajkait.
-Mindjárt elkészülök-mondta halál nyugodtan én meg teljesen zavartan éreztem magam, melynek a következménye az lett, hogy olyan piros lett a fejem, mint a kigyulladt féklámpa a kocsikon.
-Öhm...o...oké - mondtam, majd gyorsan elsiettem onnan. Nagy levegőket véve lépkedtem vissza a nappaliba.  Próbáltam elterelni a gondolataimat azzal,hogy a falon logó képeket nézegetten.Hirtelen megakadt a szemem egy olyan fotón ahol a 4 fiú állt. Csak elmosolyodtam.
-Ez azon a nyáron készült mikor megalakult a ByTheWay. Akkor tettünk fogadalmat, hogy ez a név lesz az életünk. A jövőnk... -mondta egy hang (azaz Sziki)  a hátam mögött. -Mutatok valamit,gyere. -Fogta meg kezem és a konyhával szemben lévő ajtó felé sietett.
Kinyitotta az ajtót és kerek szemekkel bámultam. A falon ezer kép lógott a fiúkról, mint láttam az x-faktorban készültek. Egy csomó  plakát volt amin vagy Sziki neve vagy a profilja esetleg a ByTheWay szó volt felfestve.
-Ez volt a számunk az x-faktorban. -mutatott egy papírra amire alkoholos filccel volt ráírva : 9028
-Ez egyszerűen...hihetetlen jó. Ennyi mindent kaptál a rajongóktól?-apró bólintott, én pedig tovább nézegettem a szoba titkait.
-Lassan induljunk. -Mondta, és mivel én is helyeseltem az ötletet így elindultunk ismét.
- Öhm...nem tudnád felhívni  Olit? Csak mert ugye a többiek is jönnek a moziba és hogy hol és mikor találkozzunk. Nekem... Nincs itt a telefonom. -mondtam. Sziki mosolya hirtelen ráfagyott az arcára.
-Nem...nem mehetnénk csak ketten? Most nem szeretnék nagy társaságba lenni, ha nem baj.
-Dehogy. Megértem! Akkor elmegyünk ketten-indultunk ismét útnak.
Sosem hittem volna hogy hirtelen ennyi barátom lesz. Úgy láttam Sziki megbizik bennem és én is viszinoztam ezt. Régebben inkább csak egyedül ültem a padban és nem igazából barátkoztam. Egy fiú barátom volt, Kristóf akiben mindig megbiztam és sosem csalódtam. De miután a baleset megtörtént  nem hallottam felőle semmit. Elvesztettem őt is úgy ahogy a szüleimet. Utána már más életet kezdtem. És most van egy srác akivel boldog vagyok,akibe teljesen beleestem. És ő mutatott nekem még 5 másik olyan embert akik...mások. Akikkel lehet hogy még csak most találkoztam de kicsit mégis olyan mintha már évek óta ismerném őket.
-Mit nézünk?-kérdezte Sziki, megtörve a gondolataimat.
-Nem tudom. Ami éppen lesz.-válaszoltam egyszerűen, de akkor már ott álltunk a mozi előtt.
-10 perc múlva kezdődik az Éhezők viadala. Jó lesz az.-mondta Sziki. Válaszomat már meg sem várta csak behuzott az ajtón.
-2 jegyet kérek az Éhezők viadalára.és egy közepes popcornt.
-Tessék -adta oda a jegyeket és a  rendelt kaját.
Bementünk a terembe ahol a nagy kivetitő fogadott. Leültünk és pár perc múlva elindult a film.
Érdekes volt a történet így teljesen felkeltette az érdeklődésemet. Azt hiszem az első részét néztük meg. Mikor az Arénába voltak és megölték a kislányt akit a főszereplő is szeretett sírva fakadtam. Vagyis csak könnyeztem.  Mikor viszont hirtelen megöltek valakit eltakartam a szemem és félve rezzentem össze.
-Jól agy?-suttogta felém szavait Sziki. Megráztam a fejem mire odahajolt hozzám és fél kezével átkarolt. Ez nem jelentett semmit. Csak egy baráti gesztus volt amit abban a pillanatban nagyon is díjaztam. Így néztük tovább a filmet. Semmi hátsószándékkal csak barátilag.

2014. november 1., szombat

16 FEJEZET -- CSAK KETTEN

Sziasztok!! :)
Meghoztam az új részt!! :3 és túlléptük a 6000 oldalmegjelenítést!! köszönöm :*
FIGYELEM!!!! EZ A RÉSZ +16-OS JELENETEKET TARTALMAZ!:D  
16 éven aluliaknak nem ajánlott!! Remélem tetszeni fog ez a rész is! :) 
kommenteljetek nyugodtan írjatok véleményt,ha tetszik, ha pedig nem írjátok meg min kéne változtatnom :) 
puszi, jó olvasást :* 



*Kriszti szemszöge*
Sápadt arccal figyeltem az előttem álló fiút,aki boldogan mosolygott rám. Szemei csillogtak, haja már szét volt borzolva de mégis tökéletesen nézett ki.
-Merre jártál? Gondoltam mehetnénk táncolni.- fogta meg kezem,de én abban a pillanatban el is rántottam azt.
-Hogy képzelted ezt? -tértem rá a lényegre, és szinte észre sem vettem az előző kérdését. Szemöldökét összeráncolta és értetlenül figyelt engem.
-Mire gondolsz?-kérdezte gyanakvó hangon.
-Hogy mondhattad azt Ricsinek, hogy együtt vagyunk, mikor CSAK barátként nézel rám!-mondtam neki határozottan, kezemet pedig akaratlanul is ökölbe szorítottam.
-Fiatal hozzád! Csak nem akarsz tán összejönni vele? De várj! Hogy érted azt, hogy csak én nézek barátként rád....te nem?- Hangja először hangos volt,szinte kiabált velem,de az utolsó mondatnál ellágyult. Megijedtem. Nem tudtam mit mondjak, azt amit érzek vagy hazudjak.
- Ki vagy te az apám?Ne szabd meg kivel barátkozzak, ismerkedjek vagy csókolózzak!- kiabáltam már én is vele.
-Nem válaszoltál a kérdésemre!! Te nem barátként nézel rám? -tette fel ismét a kérdést mintha nem is hallotta volna amit előtte elmondtam. A tenyerem izzadni kezdet, ajkaimat harapdáltam idegességemben és szívem olyan gyorsan dobogott, hogy azt hittem kiugrik a helyéről.
-Jó!  Ha ezt akartad hallani tessék: Szerelmes vagyok beléd te ökör! A mosolyodba, a szemeidbe mindenedbe! Amikor hozzám érsz akaratlanul is kiráz a hideg nem tehetek róla! Ez van....kimondtam!-arrébb löktem a tátott szájjal hallgató fiút és inkább kirohantam. Muszáj voltam elmenni onnan és kicsit egyedül lenni.Odakint szakadt az eső,de engem ez zavart a legkevésbé. Szemeimbe könnyek szöktek, amik egymást váltva gurultak le arcomon. Nem érdekelt, hogy vizes leszek, leázik a sminkem vagy a hajam tönkremegy. Csak nem akartam Oli közelébe lenni. Elkezdtem futni, de semmi ötletem nem volt merre megyek. Az első utcába befordultam. Valami a fejemben mégis megálljt parancsolt, ezért így is tettem. A szakadó esőben, teljesen elázva ott álltam egyedül. A disco zenéje teljesen betöltötte a halk kis utcát. Valaki felém közeledett,de én nem is figyeltem rá. Azt hittem, hogy egy hazafelé siető ember, de más lett a véleményem, mikor az az illető hozzáért a vállamhoz és maga felé fordított. Üres tekintettel figyelt engem, ő is elázott rendesen. Mélyen szemembe nézett majd ajkaimra. Keze közé vette arcom, majd ajkainkat összetapasztotta.
Gyomromban az úgynevezett pillangók szárnyalni kezdtek,ha nem kapaszkodtam volna belé,teljesen a földre estem volna. Gyengéden csókolt, de mégis érzékien. Azt akartam, hogy ez a pillanat sose érjen véget, mégis levegőhiány miatt muszáj voltunk elválni egymástól. Féltérdre ereszkedett az egyik pocsolyába és kezemet sajátja közé zárta.
-Bakosi Kriszti! Tudom nagy hülye vagyok. Igazából egy ilyen gyönyörű és okos lány mint te, meg sem érdemelne egy hozzám hasonló idiótát. Mégis ezek szerint te is úgy érzel ahogy én, épp ezért veszem a bátorságot és megkérdezem: Lennél a barátnőm? - nevetve mondtam egymás után háromszor igent, majd miután felállt Oli, megölelt és megcsókolt. Az a csók olyan volt amit még életemben nem éreztem. Tele volt szeretettel, boldogsággal, és élettel.
-Miért nem mondtad előbb,hogy.... hogy tetszem neked?-kérdeztem nagy nehezen miután ismét elváltunk egymástól.
-Nem mertem. Eddig nem láttál még engem,így nem mertem megkérdezni. Utána meg a megfelelő alkalmat vártam, de nekem már így is jó!-mosolyodott el és megfogta a kezem. - Gyere elmegyünk hozzám -mondta.
-Rendben!-nevetve indultunk el a szakadó esőben, kicsit piásan, de boldogan. Még most sem volt senki az utcán esetleg egy-két esernyős fiatal,akik hozzánk hasonlóan épp egy buliból csöppentek ki,csak ahogy elnéztük ők egy másikat kerestek.
Elég sokat sétáltunk, mire egy nagy panelház elé értünk. Oli kinyitotta az ajtót, majd előre engedett. A lifthez értünk,majd megnyomta a 7-es számot. Rám nézett és egy pimasz mosoly kúszott arcára. Közeledett felém én pedig háttal nekidőltem a lift oldalának. Ő a kezét megtámasztotta mellettem. Kínzó lassúsággal közeledett ajkaim felé,de nem tapasztotta össze őket, így én cselekedtem. Nyelveink táncot kezdtek járni egymással,kezemnek nem tudtam parancsolni, ezért Olivér vizes hajába vezettem. Ő kezét fenekemre tette, majd felemelte azt, így dereka köre tettem lábaimat. Számról egyre lentebb haladt. Forró csókjaival már nyakamat kezdte kényeztetni. Ebben a pillanatban kinyílt a lift ajtaja és egy idős hölgy szállt be. Mi abban a pillanatban szétmentünk egymástól.
-De kérem! Legalább valami tisztességes helyen legyenek ne itt! Tudják itt  más emberek is járkálnak magukon kívül!-förmedt ránk idegesen az idős hölgy és tekintetét nem akarta rólam levenni. Egymásra néztünk Olival és akaratlanul is nevetésbe kezdtünk. Persze csak halkan nehogy a nő még ezért is ránk szóljon. Mikor végre felértünk a 7. emeletre Olivér szinte betörte az ajtót. Miután bejutottunk időm sem volt szétnézni Oli felkapott ,olyan menyasszony stílusban, és egyből a szobájába vitt. Ott óvatosan letett az ágyra és egyből elkezdte falni ajkaimat. Kezét megtámasztotta mellettem és úgy csókolt. Pólójától közben próbáltam minél hamarabb megszabadítani ami sikerült is. Ránéztem és akaratlanul is beleharaptam alsó ajkamba. Teljes kilátás nyílt fedetlen felsőtestére. Jobb kezemet óvatosan végighúztam a nyakától egyre lejjebb haladva. Nadrágjánál megálltam és övét kezdtem el kicsatolni. Ő sem hagyta hogy sokáig fedve legyen testem. Ruhám cipzárját hamar megtalálta és elkezdte leszedni rólam. Kis segítséggel sikerült is leszedni, így már csak fehérneműben feküdtem alatta. Elmosolyodott rajtam, majd ismét forró csókokkal kényeztetett. A levegőt egyre sűrűbben kapkodtam ami neki is feltűnt,de csak egy biztató mosolyt küldött felém, majd folytatta félbe hagyott munkáját. Melltartómat le is vette rólam, majd tekintetével végigmért. Szégyenlősen takargattam magam kezemmel, de ő csak gyengéden megfogta kezem és levette a takart pontról.
-Gyönyörű vagy! -  mondta a vér pedig egy pillanat alatt a fejembe szökött. Teljesen elvörösödtem és megszólalni sem tudtam. Lassan minden ruha lekerült rólam és róla is.
-Neked...én vagyok az első?- kérdezte alig hallhatóan.
-....nem.-mondtam- előtted volt egy három évig tartó kapcsolatom...-mondtam,majd fejemet oldalra hajtottam.
-Hej semmi baj! Nekem sem te vagy az első nyugodj meg.-mondta kicsit nevetve. Kezemet mellkasára tettem és csókolgatni kezdtem. Pár másodperc múlva már is éreztem az igazi közelségét. Minden pillanatban egyre közelebb kerültem a mennyországhoz. Néha egy-két halk nyögés hagyta el a számat ugyan úgy ahogy neki is. Mozdulatai tele voltak magabiztossággal.
Úgy gondoltam én is kényeztetem kicsit, így fordítottam a helyzetünkön és én kerülte felülre. Lovagló ülésben ráültem és apró puszikat nyomkodtam arcára,majd nyakára.
 ......

Reggel arra keltem,hogy Olivér engem néz. Mosolyogva csuktam vissza szemem miközben oldalra fordultam felé.
-Jó reggelt! -köszönt vidáman.
-Neked is! Hogy aludtál?-kérdeztem és fejemet mellkasára tettem.
-Mármint mikor hagytál? Akkor egész jól.-simított végig kezével hajamon. 
-Nagyon vicces vagy. Éhes vagyok....nem csinálsz valamit enni? Én csinálnék,de félek, hogy felgyújtom a konyhádat. Meg nem is hagytad, hogy szétnézzek...-néztem fel rá kiskutya szemekkel. 
-Mit szeretnél enni?-kérdezte nevetve, majd felállt.
-Ne! Ne menj el! Ráérsz még nem?
-Azt mondtad éhes vagy.-nézett rám miközben alsógatyáját vette fel.
-Meggondoltam magam gyere vissza!-fogtam meg kezét és visszarántottam az ágyba. Mélyen szemembe nézett, majd ajkaimra. Apró puszit nyomott számra és magához ölelt szorosan. Így feküdtünk szótlanul perceken keresztül, mikor Oli telefonja megszólalt.
-Nem fogom felvenni!-jelentette ki,ami egész jól hangzott,de ha fontos ügyben keresik akkor miattam nem tudott róla.
-Vedd fel! Lehet valami komoly dolog.-feltápászkodott nagy nehezen és felvette a telefont. Ha jól hallottam Ya Ou kereste. Oli összeráncolta a szemöldökét és értetlenül hallgatott.
-Mi az hogy nincs meg?-kérdezte aggódva. Már én is felkeltem és füleltem.
-Rendben megyünk szia....-nyomta ki a telefont és idegesen dobta az ágyra.
-Na mi történt?-kérdeztem 
-Eltűnt Sziki. Azt mondják este elment téged megkeresni,mikor tudod eltűntél és utána sehol sem látták. A telefonja ki van kapcsolva és semmit sem tudunk róla. Öltözzünk és a srácokkal Ya Ou-nál találkozunk....-idegesen vettem fel a ruhámat, majd amilyen gyorsan csak tudtam rendbe szedtem magam és elindultunk Sziki keresésére. 
Hamar odaértünk Ya Ou-hoz ahol a tegnapi buli tagjai is ott voltak. Ricsi mosolyogva nézett ránk,miután észrevette, hogy egymás kezét fogjuk.
-Jó reggelt!-köszöntünk,utána mindenki.
-Hol láttátok utoljára?-kérdeztem Bennytől.
-Hát úgy volt,hogy azt mondta elmegy megkeresni téged,de utána nem jött vissza. Láttuk,hogy idegesen elmentél Ricsitől és gondolom meg akarta kérdezni mi bajod. De aztán nem jött vissza. Hívtuk, nem vette fel, de csak azt gondoltuk, hogy hazament elvégre is ti is eltűntetek, csak ti meg is vagytok. Őt meg nem találtuk és a telefonja már ki is van kapcsolva. Szerintem váljunk szét és próbáljuk megkeresni- mondta,majd kiosztottuk ki merre megy és kivel. Benny,Ricsivel indult el, Ya Ou,Lilivel ment és én pedig Olival. Buszra szálltunk és elindultunk a belvárosba. Akármennyire kíváncsi voltam a látnivalókra,hisz' még nem volt lehetőségem megnézni, de most inkább mégis egy ismerős arcot kerestem. Gyorsan sétálva mentünk az utcákon és egy padon ülve egy ismerős alakot pillantottam meg. Könyökét térdére tette és fejét lehajtotta. Szóltam Olinak hol van és megkértem, hogy had mehessek én oda hozzá. Lassan lépkedtem felé,majd megérintettem a vállát. Ijedten fordult meg ám mikor meglátott nyugodt tekintettel figyelt.

2014. október 25., szombat

15. FEJEZET -- ÁLOM, VAGY VALÓSÁG?

Sziasztok! :)
Itt a 15. fejezet!!!!! :3 Remélem tetszeni fog ez a rész és köszönöm a kommentet az előzőhöz! :)
Szerencsére itt a szünet nektek eddig hogy telik? Nekem elég unalmasan xd :D ♥♥ 
A Bloggal kapcsolatban:
Ez egy fontos rész mivel ennek még lesz jelentősége a jövőben!:) úgyhogy figyelmesek legyetek! ;) ne haragudjatok szerintem ez a rész nem lett valami jó, csak egyszerűen most nem megy az írás. Sajnálom.... : /





*Kriszti szemszöge *
Kata szorgosan kapkodta a szekrényből a különböző színű,stílusú ruhákat, de egyiket sem találta a megfelelőnek.
-Jaj, már vagy 500  ruhát felpróbáltam szerintem az lesz a legjobb. - Mutattam egy fehér térdig erő szoknyára.
-Ez nem jó! Majd én tudom melyik az igazi! -Pattant fel hirtelen és kiviharzott a szobából. Sokáig nem jött vissza ám mikor alakja ismét megvilágosodott a szobában kezében egye fekete-kék ruhát tartott
-Vedd fel!-nyomta a kezembe.Kérésének eleget téve fel is vettem,majd a tükör felé mentem. -Van egy cipőm is ami menne ehhez. Odaadom azt is! Nagyon dögös leszel!-jött közelebb hozzám és derekamat átkarolta hátulról, majd egy puszit nyomott arcomra.
- Köszönöm!-fordultam meg majd megöleltem szorosan.Mivel a ruha témát elintéztük, én elég éhes lettem, így elmentünk valami ételt készíteni a konyhába.
-Nutellás kenyér? Nincs más igazából...el kell mennem vásárolni.- kivette a Nutellát és a kenyereket. Megkentünk kettő-kettőt és a nappaliba a TV elé leültünk és csendben eszegettünk,míg valami helyszínelős sorozat ment a viasat3-on. Miután minden elfogyott ami  a tányéron volt, ismételten nővéremre bíztam magam. Számra vörös rúzst kent, szemeimet kihúzta,majd egy kis szempillaspirált is kent rám.
-Gyönyörű vagy!-mondta miután ezzel is elkészültünk és már csak a cipő maradt hátra.-Oli totál el fog ájulni..-harapott bele alsó ajkába miközben kicsit felkuncogott.
-Jaj menj már! De  öhm...gondolod ,hogy így lesz?-bizakodtam benne,hogy elnyerem Oli tetszését. Nem is tudom miért,csak azt akartam,hogy szépnek lásson.
-100% hidd el oda lesz meg vissza.-nevetett fel,de én egyáltalán nem találtam viccesnek. Az órára pillantottam ami 18:57-et mutatott,majd abban a pillanatban valaki csengetett. Idegesen rohantam  az ajtó irányába,majd szinte teljesen kirántottam azt. Olivér állt a túlsó oldalon, és látszólag kicsit megijedt,de mikor meglátott szeme kikerekedett és tátott szájjal nézett végig rajtam. Én is megvizsgáltam és egy fekete nadrágba volt és hozzá egy fehér pólót párosított. Semmi extra nem volt benne de számomra mégis tökéletesen nézett ki. Csak úgy áradt belőle a mámorító férfi parfüm illata ,amitől még inkább elvesztettem a fejem.
-Nagyon szép vagy!-szólalt meg végül ő egy jó 5 perc után. Arcomon pirosító volt, de én még annál is vörösebb lettem.
-Köszönöm...öhm...gyere be. Még nem vagyok teljesen kész.-nyitottam nagyobbra az ajtót,majd őt otthagytam és a fürdőszobába siettem. Hajamat gyorsan megigazítottam,nyomtam magamra egy kis parfümöt és már teljesen elkészültem.
-Mehetünk!-léptem ki az ajtón.Kata meg Oli nagyba beszélgettek,de én semmit sem értettem ebből az egészből.Kezembe vettem a táskámat és már csak megöleltem nővérem.
-Jó szórakozást!-mondta,mi meg már a lápcsőházban díszelegtünk. Olivér megfogta kezem én meg csak értetlenül figyeltem őt.
-Bocsánat...megszokás.-mondta majd elengedte kezem. Én belé karoltam és úgy indultam el.
-Semmi baj.-ő csak pimasz mosolyra húzta száját és így mentünk tovább.
-És kik lesznek még ott?-kezdeményeztem a beszélgetést.
-Majd meglátod. Nagyon jó kis buli lesz.-mondta és innentől kezdve nem is beszéltünk. Percekig sétáltunk, mikor 4 ismerős arcot véltem felfedezni a távolban. A dübörgő zene és a fények,padig még inkább feltűnő volt. Egyre közeledtünk az ismerősök felé mégis két idegen is állt közöttük.
-Sziasztok!-köszöntünk mi,aztán ők is így tettek.
-Kriszti bemutatom az unokatesómat Ricsit.-mutatott a srácra,majd lepacsizott vele.
-A bandából a legkeményebb,a legokosabb és..-kezdte Ricsi
-A leghülyébb-fejezte be a mondatot Ya Ou. Ezen jót nevettünk majd kezet fogtam a most már nem ismeretlen fiúval.
-Szia én Péterffy Lili vagyok. Ya Ou barátnője-nyújtotta a kezét a barna hajú lány.
-Bakosi Kriszti. Oli egyik barátja-mutatkoztam be én is. Miután összeállt a banda elindultunk a szórakozóhelyet felfedezni. Odabent üvöltött a zene, mindenki táncolt vagy aki épp nem az ivott vagy pasizott/csajozott. Sziki meghívott mindenkit egy körre és persze én sem mondtam nemet. Elég rég ittam,de most nem akartam ellenkezni. Koccintottunk,majd mindenki lehúzta a kis italt. A torkomat először marta a szeszes ital,de másodperceken belül már jobb lett. A fiúk elmentek felfedezni a terepet,így csak ketten maradtunk.
-Na és, mesélj magadról. Hogy jöttetek össze?-fordultam Lilihez.
-Hát,az x-factorban ismertem meg. Nagyon helyesnek tartottam,de akkor még csak barátok voltunk,mivel neki  volt barátnője. Persze nem volt valami jó a kapcsolatuk,de ő mégis tartózkodott a lányhoz.Utána szakítottak és véget ért a faktor. Tartottuk a kapcsolatot és egyszer csak bevallotta,hogy szerelmes belém. Persze én is ugyan így éreztem épp ezért összejöttünk. És most el sem akar engedni. De komolyan mindig együtt vagyunk,szinte mindent együtt csinálunk,de persze ez nem baj, sőt még örülök is neki.-miután ezt elmesélte,rápillantottam az éppen felénk tartó Olira és a szívem valamiért másképp dobogott. Ahogy jött felénk legszívesebben odarohantam volna hozzá és megöleltem volna. De nem tettem.
-Ez nagyon cuki történet.-mondtam végül ismét a barna hajú lány szemébe nézve.
-És te? Együtt vagy Olival?-kérdezte
-Nem ...csak barátok vagyunk.Nagyon jó barátok. Tudod én most estem át egy műtéten és ő mindig támogatott és mellettem volt. Épp ezért nagyon hálás vagyok neki.-meséltem el a rövid kis történetet. -Nem iszunk még? Meghívlak.-ajánlottam fel.
-De, köszi.-mosolygott,majd miután kaptunk ismét egy felest,le is húztuk. Miután a srácok csak úgy eltűntek mi beálltunk a táncolók közé. Közben beszélgettünk egy kicsit,hogy jobban megismerjük egymást.
-Hey sziasztok cicák! Látom egyedül vagytok, nincs kedvetek meginni valamit? A vendégeim vagytok!-jött oda hozzánk egy magas,kigyúrt fickó.
-Rosszul látod nincsenek egyedül.-lépett mellénk Ya Ou és Oli.
-Elnézést..-mondta bosszankodva,majd arrébb állt.
-Na elbeszélgettetek?-ölelte át barátnőjét félig kínai barátunk,majd megcsókolta.
-Igen. Ismerkedtünk-válaszolta Lili,majd rám nézett.
-Kriszti van kedved táncolni?-lépett közelebb hozzám Ricsi én pedig bólintottam. Oli elballagott a pulthoz,majd leült egy székre tehetetlenül. Elkezdtünk táncolni miközben beszélgettünk. Egyszer-kétszer találkozott a tekintetem az Oliéval,aki csak minket figyelt megállás nélkül. Sokat nevettünk és egyre inkább kiderült,hogy sok a közös Ricsiben és bennem. Meghívott még egy italra,így már a 3. körön is túl voltam. Egyszer csak Ricsi is eltűnt mellőlem és egyedül maradtam. Láttam, ahogy elmegy Olival, gondoltam biztos beszélgetnek, így egyedül álltam be táncolni. Csípőm mozgásnak indul, lábaim is járni kezdtek. Egy kar elrántott a tömegből és egy sarokba húzott. Bence volt az,de nem tudtam mit akar. Már az alkohol szaga érezhető volt rajta.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül a srácot.
-Ja, ja semmi. Csak azt akartam kérdezni mi baja Olinak? Látszik,hogy valami nincs rendben nála.-mondta ki nagy nehezen  amiért elhívott.
-Nem tudom mi  baja. Most Ricsivel beszél .... asszem. Kicsit kedvetlen,de majd felvidítom!-mosolyogtam lelkesen.
-Ez a beszéd! Ja am  el kell árulnom neked valamit. De nem tőlem tudod! Tehát Oli beléd volt esve. De most meg azt mondja,csak barátok vagytok. Akkor mi van?- kérdezte értetlenül. Elég hangosan beszélt,de másképp meg sem értettem  volna, hisz' a zene üvöltött.
-Hát nekem bejön Oli...de ha ő nem..mindegy, csak barátok vagyunk!-tisztáztam le. Benny szólásra nyitotta volna a száját,de én inkább elmentem. Átvágtam magam az embertömegen mikor beleütköztem az elveszett bárányba.
-Kriszti! Mindenütt kerestelek! Bocs csak Oli félrehívott dumálni,gyere menjünk vissza.-fogta meg kezem,de én elrántottam azt.
-Hazamegyek nincs kedvem itt lenni sajnálom...-indultam tovább,de ő figyelembe se vette kijelentésemet inkább elhúzott az emberek közé.Kezét csípőmre tette és mozogni kezdett. Engem is vonzott magával és akármilyen rosszul voltam, úgy éreztem muszáj kikapcsolnom az agyam és nem foglalkozhatok Olival. Nem lehetek olyanba szerelmes aki másképp érez. Talán el kéne felejtenem őt? De túl sok jót tett velem...
Észre sem vettem,hogy Ricsi szája már szinte hozzáért az enyémhez és időm sem volt ellenkezni,vagy reagálni,hisz' akkor már rég összeolvadtak ajkaink. Egy pillanat alatt elvált tőlem és ideges lett.
-Egy barom vagyok! áh..-mondta dühösen.
-Mi ... mi a baj?-kérdeztem majd megfogtam a kezét.
-Te Olival vagy együtt...nem tehetem meg ezt vele...sajnálom.-ez volt az a pont mikor már semmit sem értettem.
-Ő mondta?-kérdeztem, mire bólintott. Most engem lepett el a düh minden formában. Kezemet összeszorítottam és kirohantam. Nem mentem messzire, csak a közeli lány WC-be. Most mi? Hogy képzeli ,hogy azt mondja, együtt vagyunk, mikor csak barátként néz rám? Miért csinálja ezt? Nem értettem semmit és bármilyen kérdés keringett a fejembe sehogy sem találtam rá választ. Úgy éreztem el kell onnan mennem,így megfogtam táskámat és kiléptem a mosdóból. A kijárat felé vettem az irányt,de szerencsétlenségemre, belebotlottam abba a személybe akire most legkevésbé voltam kíváncsi.

2014. október 18., szombat

14.FEJEZET -- SZABADULÁS

Sziasztooooook!!! :)
Meghoztam a 14. (!!!!) fejezetet!! Nagyon boldog vagyok,hogy ilyen sok lett az oldalmegjelenítések száma és persze a kommenteknek is nagyon nagyon örültem!! :3 Itt a szombat ezért új rész! Ja és csak nekem kellett szombaton iskolába mennem? -.- Nagyon jó volt megint 6-kor kelni :3 :/ De nem is húzom tovább az időt,jó olvasást! 
puszi :*


*Kriszti szemszöge* 
A fejem lüktetett,a kezemet alig éreztem és a folyamatosan szűnni nem akaró sípoló hang a fülemben még inkább zavart. Nem tudtam pontosan mi történt,csak azt hogy hol lehetek. Mivel az ágy kemény volt és kényelmetlen, még mindig egy kórteremben feküdtem. Nem hallottam tisztán semmit,de annyiban biztos voltam,hogy veszekednek. Még hozzá elég sokan. Megpróbáltam kinyitni szememet és meglepődtem mikor ezt semmi nem akadályozta meg. Igaz kissé furcsa érzésem volt,de mégis megtettem.
  Erőt vettem magamon és kinyitottam ,de abban a pillanatban vissza is csuktam szememet,mert az erős fények iszonyatosan zavartak. Lassan tettem mind ezt,de ahogy egy kis fényt is érzékeltem mosolyra húztam a számat. Ekkor valaki mellém lépett és megfogta kezem. -Csak barátok vagyunk értsétek meg! Én nem vagyok belé szerelmes....-hallottam meg egy ismerős hangot, nem értettem miről van szó ,de különösebben nem is foglalkoztam vele. Lábaimat mozgatni kezdtem és ismételten megpróbálkoztam felfedezni a pontos helyemet. Mikor megpillantottam a fehér plafont először oldalra fordultam,ahol egy csokor vörös rózsa pihent az asztalon. Aztán mosolyogva néztem a kezemet fogó fiúra,aki nem volt más,mint az álmom főszereplője. Aki megcsókolt. Szőkés haja tökéletesen be volt lőve,nem rám figyelt,de így is leszűrtem,hogy valami felettébb zavarja.Homlokán izzadság cseppeket véltem felfedezni és idegesen bólogatott fejével.
-Olivér...-szólaltam meg végül halk és gyenge hangomon.A szemöldökét eddig összeráncolva tartó fiú felém fordult és egy meglepett mégis boldog pillantással fürkészte tekintetem.
-Kriszti-mondta boldogan,majd leült mellém.Úgy éreztem fel kell ülnöm mégis nehezemre esett,akárhogy is próbálkoztam.
-Mi történt?-kérdeztem,mert addig tisztában voltam mindennel,hogy megműtöttek,de utána mint egy másnapos, minden kiment a fejemből.
-Elájultál egyszer és az orvos mondta,hogy rosszul reagált a szervezeted a gyógyszerre ezért másikat kaptál és le vették a szemedet fedő anyagot.-vázolta le a helyzetet ezek szerint Oli.-Jól látsz? Nem fáj a szemed?-kérdezte aggódva.
-Dehogy!-válaszoltam egy szóval.
- Szia te kis túlélő!-lépett mellém egy kicsit kínai beütéssel rendelkező elég helyesnek mondható  fiú,de elképzelésem sem volt ki lehetett ezért értetlenül figyeltem Olira,aki csak mosolyogva figyelt.
-Ő Ya Ou! Tudod a műtét előtt eljöttél a próbánkra és ott találkoztál a srácokkal.-természetesen most már minden eszembe jutott. Nagy nehezen mégis felültem és rámosolyogtam a másik két srácra is.
-Jobban vagy?-kérdezte,ha jól ismertem fel a hangját, Benny.
-Persze, már teljesen rendbe vagyok!-mosolyodtam el,majd szétnéztem. Láttam,hogy a fiúk között nincs valami rendben,de nem beszéltek róla.-Minden rendben van? Nem tűntök valami vidámnak...-a legidősebbnek látszó fiú,kizárásos alapon Sziki, a szemembe nézett és egy egyszerű lerázó választ adott.
-Minden a legnagyobb rendben,csak kicsit fáradtak vagyunk.
-Akkor menjetek! Nagyon hálás vagyok és boldog,hogy eljöttetek,de menjetek csak! Gondolom ezer dolgotok van! Na nyomás!-mutattam az ajtó felé mire mindenki halkan felkuncogott. -Oli te is! Sipirc!-löktem meg oldalát a fiúnak.
-Én maradok,srácok holnap a próbán találkozunk ok?-nézett szét Oli kedvetlenül.
-Jó...Kriszti biztos nem baj,ha megyünk?-kérdezte Benny amolyan "mond,hogy nem baj" tekintettel. De teljes mértékben megértettem őket ,mert valamin összekaptak és  mert már ki tudja mióta kuksoltak ebbe a fehér,unalmas szobába.
-Mondom indulás,vagy én löklek ki titeket!-még egyszer intettek,majd nevetgélve kisétáltak.
-Na mesélj!-fordultam az egyetlen személyhez aki bent maradt.
-Mégis miről?-nézett rám értetlenül,de szemében láttam tudja miről van szó.
-Tudod te jól! Valami nincs rendben köztetek...halljam mi az,hátha tudok segíteni.-száját elhúzta és levettem rólam tekintetét.
-Ebben nem tudsz...de inkább hanyagoljuk ezt.Kérsz valamit enni? Van péksüti,ha esetleg éhes vagy.-váltott témát gyorsan én pedig inkább már nem is faggattam tovább.
-Igen jól esne valami kaja.-elém rakott egy zacskót amiből elővette a lekváros finomságot. Azonnal elkezdtem enni és közben teljes csend uralkodott közöttünk. Kissé kínosnak minősült,de semmi mondanivalóm nem volt. Csupán figyeltem a fiút,akit napok/hetek óta vártam, hogy láthassak. Erre meg se szólalok? Vagy esetleg Ő?Arcvonalait teljesen szemügyre vettem,mozdulatait nyomon követtem és teljesen nyugodtan állapítottam meg,hogy igen is van valami baja, csak épp engem nem akar beavatni. Előre bámult, íriszei gyönyörűen csillogtak, piros ajkai pedig résnyire voltak nyitva. A csendet és a csámcsogásom kínos hangját az ajtó törte meg amin egy könnyes szemű, életvidám lány lépett be, aki nem volt más mint a nővérem, Kata.
-Te jó isten!!! KRISZTI!-futott hozzám zokogva, majd megölelt. Annyira jó volt érezni a közelségét,a szeretetét.
Haja teljesen vállára esett,amit egy arany pánttal vett körbe. Egy színes felső volt rajta ami teljesen jól kiemelte alakját. Mosolya megmaradt még a könnyek között is.
-Jaj annyira boldog vagyok!-mondtam, majd fél szemmel Olira pillantottam, akin szintén látszott, hogy kicsit meghatódott az előbbi jelenetünktől.Nővérem leült,majd kérdezősködött hogylétemről és, hogy mikor ébredtem fel. Persze mindenre válaszoltam és vidáman megbeszéltünk mindent.

***EGY HÉTTEL KÉSŐBB***

Sajnos a 'börtönből' egy hétig nem szabadulhattam még különböző vizsgálatok miatt. Szemüveget is csináltatni kellett,de én ragaszkodtam ahhoz,hogy kontaktlencsét viselhessek épp ezért azt is venni kellett. Még igazából Pest szépségét fel sem fedezhettem,csak az ablakon nézelődtem és persze órákig tudtam azzal viccelődni,hogy a tükörben érdekes fejeket vágok,amiket látva  Oliból kitört a nevetés.
-Na jó elég volt a hülyéskedésből, inkább induljunk.-vette fel kezébe Oli a táskámat és elindult kifelé. Megköszöntünk mindent az orvosomnak és boldogan léptem be a liftbe.
-Hjaj ez miért ilyen lassú?-bosszankodtam, mert ennyire még sosem vágytam ki az utcára. 
-Nyugi, mindjárt lent leszünk.-mosolyodott el halványan a mellettem álló fiú. Odalent Kata várt minket és épp telefonált. Engem ez az egész nem is érdekelt inkább,csak Olivérre pillantottam,aki biccentett fejével,hogy induljak. Amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam és a levegőt mélyen beszívva élveztem a napsütést és a gyönyörű kék eget,amit madarak ezrei leptek el.
-Gyere.-fogta meg kezem nővérem mire értetlenül figyeltem rá.- Jaj bocsi, megszokás...-nevetve mondtam, hogy semmi baj és végre elindultunk haza. Egész gyorsan hazaértünk,mondjuk lehet azért mert sürgettem Katáékat,de persze,csak mert a kíváncsiság teljesen uralmat kapott nálam. Épp a lépcsőkön mentünk,mikor kezembe nyomta Kata a lakás kulcsát és egy puszit nyomott arcomra.
-Na nyomás!-mutatott felfelé.
-Köszönöm!-indultam meg és sietve hármasával vettem a lépcsőfokokat. Persze azt tudtam,hogy hanyadik emelet,de azzal már bajba voltam ,hogy hanyas szám.
Mire kitaláltam már mögöttem álltak a többiek is én mégis figyelembe se véve őket berohantam a házba. Azonnal elkezdtem felfedezni mindent és mikor a szobámba léptem egyből a ruháimat kezdtem nézegetni.
-Kriszti merre vagy?-hallottam meg kintről egy fiú hangot.
-Szobámba!-ordibáltam kifelé, de másodperceken belül,már egy puha érintést éreztem vállamon. Ijedten fordultam meg, de persze csak Oli volt az.
-Ha nem baj ma elmennénk este bulizni a fiúkkal meg még egy-két ismerőssel. Megünnepeljük, hogy újra látsz.-suttogta fülembe a szavakat mire válaszul,csak megöleltem.
-Mikor indulunk?-kíváncsiskodtam.
-Hét órára jövök érted,addigra készen légy!-nyomott homlokomra egy puszit, majd lassan kisétált. Lefeküdtem ágyamra és,csak bámultam előre. El sem hiszem...
Percekig bámultam a plafont mikor Kata halkan nyitott be hozzám.
-Kopp-Kopp! Jöhetek?-kérdezte.
-Persze! Juj képzeld el ma Oli elvisz egy buliba!-mondtam mosolyogva, majd felültem. Nővérem arca mégis inkább a bizonytalanságot tükrözte,mint a vidámságot.
-Jó ötlet ez? A fények nem fogják zavarni nagyon a szemed?-aggodalmaskodott.
-Ne már! Évek óta nem szórakoztam semmi baj nem lesz kééééérlek.-könyörögtem kiskutyaszemekkel. 
-Jó oké! De csak ha én választhatom ki a ruhád!-emelte fel mutatóujját mire nevetve bólogattam párat.
-Akkor kezdjük is el a készülődést!-állt fel és a szekrényem elé lépett.