NAGYON NAGYON FONTOS DOLGOT ÍROK LE!!!!!!!
1.Bocsi hogy ennyire későn hoztam ezt a részt csak nem volt időm
2.Gondolom már Ti is hallottátok mi történt a ByTheWay-el....hogy már csak 3-an lépnek ezentúl a színpadra.Viszont az lenne a probléma hogy ennek a blognak Oli lenne az egyik főszereplője és nem tudom,hogy folytassam-e vagy nem...ezért arra kérlek titeket,hogy aki elolvasta Komizzon,mert fontos lenne.Előre is köszi!! :*
Viszont ehhez a szöveghez meghoztam az új részt!Még egyszer bocs hogy ilyen későn hoztam és kicsit rövidebb lett,de nincs ihlet.. :/ :D
puszi :*
*Kriszti szemszöge*
Miután Olivér elment nem tudtam mit tegyek. Inkább csak a gondolataimra hagyatkoztam. Elmerültem a tömegekben felgyülemlett kérdésekben a fejemben és mivel válaszokat nem igazán kaptam rájuk még inkább zavart a dolog. Úgy gondoltam ezen túl kell lépnem,mert sehová sem jutok vele.
-Kataaa!!!!-kiabáltam ki a szobámból várva hátha jön valami válasz.Hát jött is. Nagy zajra figyeltem fel ami az ajtóm csapódását jelentette.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva.
-Semmi. Csak az,hogy nem tudnád nekem ideadni a telefont? Mármint Olit kéne hívni.Segítesz kérlek?-reménykedtem benne ,hogy nem lesz mérges azért,mert ilyenért behívtam.
-Persze!De azt hittem nagyobb problémád van.
-Pedig nincs.Bocs ,hogy megijesztettelek...-hajtottam le fejem,de erre ő csak felkuncogott.
-Semmi baj,de pillanat hozom a telefont.-léptei halkultak míg végül már teljesen megszűntek.Sóhajtottam egy nagyot és vártam.Pillanatokon belül meg is érkezett nővérem,kezembe nyomta a készüléket.
-Már hívja-mondta én pedig fülemhez emeltem a tárgyat.Már azt hittem fel sem veszi,mikor egy nem várt hang szólt a vonal túlsó oldaláról.
-Haló? -kérdezte egy nő.
-Öhmm..én...én ...Patocska Olivért keresném-dadogtam el a szavakat
-Most sajnos nem ér rá,kérem később hívja vissza.De megmondhatnám neki ki keresi?-a háttérzajtól nem igazán hallottam semmit.Valami buliba lehettek,mert lányok sikítását és dübörgő zenét hallottam.
-Csak egy barátja vagyok,de nem kell megmondani,hogy kerestem.Viszont hallásra-adtam oda Kata kezébe a telefont aki remélhetőleg ki is nyomta.Nem akartam,hogy tudja ki vagyok,mert gondolom a barátnőjével beszéltem és a végén még félreértené a dolgot.Csak barátok vagyunk mégis kicsit fájt a dolog.Nem is értettem ezt az egészet,hogy miért. Nem vagyunk egymáshoz kötve azzal barátkozunk és úgy ahogy akarunk akivel szeretnénk.Meg amúgy is csak most ismertem meg tehát nem kéne itt kombinálni a fejembe.De mégis az a kicsike csalódottság nem akart megszűnni.Úgy döntöttem inkább elalszom.Kata bevezetett a fürdőbe,kezembe nyomta a pizsamámat és kiment.Egy perc alatt fáradtam el és inkább most,csak a meleg vizet szerettem volna érezni a testemen.Minden vízcsepptől jobban úgy éreztem aludnom kell.Hamar ki is szálltam a zuhanykabinból és mentem a szobámba.Pihe-puha ágyamba bebújtam és végképp elmerültem az álmok világában.
*Másnap*
Kikászálódtam ágyamból és kifelé indultam.Isteni illatokra lettem figyelmes ami a konyha felől jött.Kata csinált reggelit amit pár perc alatt jóízűen meg is ettünk. Szokás szerint megint kiválasztotta a ruhámat ami elmondása szerint egy ujjatlan virágmintás felsőből és egy farmer rövidnadrágból állt. Egész nap szinte unatkoztam.Az idő nagyon lassan telt.A délelőttöt elütöttem egy kis gitározással és egyéb tevékenységekkel.Már este felé járhatott az idő,mikor lépteket hallottam,majd az ajtó irányába fordítottam fejemet.
-Kata?-kérdeztem,de amint megéreztem parfümje illatát,felismertem az illetőt.
-Itt vagyok,csak jöttem megnézni és..-folytatta volna,de már tudtam mit akar mondani
-Menj csak!A kedvenc parfümöd van rajtad,tehát elmész.Megérdemled a szórakozást én nem tartalak vissza.
-Biztos?Egyedül leszel és nem tudom jó ötlet-e?-inkább magának adta fel a kérdést mint nekem.
-Nézd nálad jobb testvért kívánni sem lehetne.Mindig mellettem vagy és eddig is voltál.Az eddigi években,csak mellettem voltál.Ideje kicsit kikapcsolódnod.De nekem haza ne gyere hajnalig!-muszáj voltam elengedni.Tényleg mindig mindent megtett értem én voltam számára a legfontosabb...mondjuk mi csak ketten vagyunk így egymásra vagyunk utalva.Viszont ezalatt a 2 év alatt nem ment el bulikba se sehová.Tehát most megérdemli.
-Köszi tesó-ölelt át szorosan,majd már robogott is az ajtó felé.A zár csapódásán kívül másra nem is figyeltem fel.
-És most mit csináljak?-tettem fel a szokásossá vált kérdést magamban. Kitapogattam ágyam mellett fekvő pizsamámat és magamra kaptam. Bemásztam a számomra biztonságot jelentő ágyba és becsuktam szemeimet.Mintha súlyt tettek volna rá annyira nehézzé váltak.A külvilágot kirekesztettem,mikor a telefon mégis megzavarta gondolatmenetemet. Semmiképp sem akart megszűnni a hang így kénytelen voltam utána menni. Nem tudtam pontosan melyik gombot kell lenyomni,így csak reménykedtem hogy nem-e esetleg kinyomom vagy elrontom a készüléket.
-Haló?-szóltam bele és így ki is derült ,hogy semmi baja sincs, a zöld gombra kattintottam.
-Szia! Olivér vagyok!De...Kriszti te vagy az?-kellemes,barátságos hangja inkább átváltott ijedté és meglepődötté.
-Igen!Kata elment,így csak én vagyok itthon!-jelentettem ki a számára ismeretlen hírt
-Mi?Miért nem hívtál,hogy menjek át? Szívesen vagyok ott és egyedül nem maradhatsz!-értetlenül hallgattam szavait.Mi az ,hogy egyedül nem maradhatok?
-De igen! Így van Kata elment szórakozni és ha lehet maradj ott ahol vagy! Amúgy meg miért hívtál?-tértem át egy másik témára.
-Hát csak azért,mert mondani akartam,hogy kicsit későn értem haza és már nem biztos hogy át tudok jönni...-egyre ekszomorodott a hangja nekem mégis félbe kellett vágnom mondandóját.
-Látod.Te is fáradt vagy aludj nyugodtan én is azt terveztem.
-Jó de mivan ha...
-Nem lesz semmi baj!De most tényleg megyek szia-ki is nyomtam a telefont meg sem várva,hogy elköszönjön vagy csak reagálni tudjon mondatomra.Nagyon kedves tőle ,hogy aggódik értem ugyanakkor rossz is ,hogy azt hiszi nem tudok magamra vigyázni.Lassan beballagtam szobámba és álomra próbáltam hajtani fejemet.Csak ez nem jött össze. Felültem és nekidőltem háttal a falnak.Nem tudom pontosan mennyi idő telt el.Lehet csak percek,nekem viszont óráknak tűntek.Fáradt voltam ,de gondolataim mégis elnyomták a kipihenetlenségemet. Fura zajokra lettem figyelmes a nappaliból.Zárt ajtón keresztül is hallottam,hogy valaki motoszkál odakint.Ez nem Kata! Ő felcsukta volna a lámpát és magabiztosan járkált volna ,az aki bent volt inkább csak lépkedett bizonytalanul.Hirtelen valami leesett és szépen össze is tört.
-Basszus...-ennyit halottam egy férfi hangtól.Nem akartam kimenni.Félek-csak ez az egy szó kavargott a fejemben.Lehet Olinak volt igaza és nem kellett volna egyedül maradnom?Amilyen gyorsan csak tudtam bemásztam egy kis lyukba ami az éjjeliszekrény és a ruhásszekrény között volt.A léptek közeledtek kezeim pedig ökölbe szorultak.Szememet összeszorítottam és vártam mi fog történni.Az ajtó lassan ki is nyílt.
-Kriszti itt vagy?-amint meghallottam a hangot szívem tempója kezdett visszaállni eredeti ütemébe. Kezem is engedett szorításából.
-Olivér!-kiáltottam a személy nevét aki egyből fel is húzott a földről. Felültetett ágyamra és szótlanul várta,hogy én kezdjem a beszélgetést.Miután nem mukkantam meg ő indított.
-Mit csináltál odalent?-na ez volt az ami felhúzott.
-Szerinted mit csináltam,társasoztam?A szívinfarktus kerülgetett! Tudod,hogy megijedtem! Nem tudtam ki lehet az ,arra gondoltam egy betörő.Amúgy meg mit keresel itt nem azt kértem,hogy maradj otthon?-teljesen felháborodtam aminek következtében,kicsit hangosabban beszéltem a kelleténél.
-Még én vagyok a hibás? Inkább örülhetnél,hogy itt vagyok! Ha most tényleg egy rabló jött volna mit tettél volna? Ha? Mert szerintem egyedül nem tudtad volna megvédeni magad! Még arra se lettél volna képes,hogy telefonálj valakinek!-ezek viszont rosszul estek.Szemeim teljesen megteltek könnyel.Igaza volt mégis fájtak szavai.
-Menj el.-mondtam halkan
-Tessék?
-Menj el!-már jóval hangosabban parancsoltam rá viszont ő meg sem mozdult.Arcomon végigfutottak az oda nem illő könnycseppek amit nem akartam.
-Kriszti te sírsz?-kérdezte
-Igen, mert tudod attól még hogy vak vagyok érzéseim vannak!-hatalmas zokogásba kezdtem.Lehet ez kis dolognak hangzik,de nekem rosszul esett amit mondott.Emlékeim ismét utat törtek ahogy a könnyeim is.Egy gyenge érintést éreztem karomon ami húzott maga felé.
-Hagyj békén!-löktem el ,kezeit közben próbáltam lehámozni enyémről,de minden hiába volt.Semmivel sem törődve mégis odabújtam hozzá és tovább itattam az egereket. Szorosan húzott én pedig még inkább tolódtam felé.Pár perc telhetett el,mikor már kezdtem megnyugodni.Szemeim ismét lecsukódtak és a karjaiban aludtam el...

Szia Virág! :) Most találtam rá a blogodra én nagyon tetszik :) Szeretném ha folytatnád mert nagyon érdekel a történet.:) És az, hogy Oli kilépett az ne akadályozzon abba, hogy befejezed a blogot :) Sokan tovább írják a fanfictionokat amikben Oli a főszereplő és ők sem hagyták abba :) Remélem te sem fogod :) A történet meg nagyon tetszik :) Az, hogy Kriszti vak és Oli nem ítéli el ez ez nagyon tetszik bent :) Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra :) Gyorsan hozd a kövi részt :) Asszem van egy rendszeres olvasód :) :)
VálaszTörlésPuszi: Krisztii :*
Szia!!! :)
Törlésörülök hogy tetszik a blogom és folytatni fogom!! :) Holnap elméletileg hozok is új részt! Látom te is Kriszti vagy! :D puszi neked is
imadom mkor lessz kovi ?
VálaszTörlésMár olvashatod is ;)
Törlés