Sziasztok!!!
Nagyon szépen köszönöm a 1000 +-os oldalmegjelenítést és látom van egy követőm.:) Folytatom a blogot bár elég sokat gondolkodom,hogy mi legyen vele... :/ Jön a suli meg nem is tudom ,hogy megéri-e írni,majd meglátjuk,hogy alakul. Elnézést a sok késésért ,csak táborba voltam. AZ elkövetkező egy hétben sem biztos,hogy hamar hozom az új részt,mert nyaralni megyünk. Most is telefonról írok,így elnézést a hibákért.
De mindegy is inkább olvassátok sok szeretettel az 5.fejezetet!
Puszi :*
*Kriszti szemszöge*
Reggel szokatlanul ébredtem. Nyújtózkodásomat megzavart valami, pontosabban valaki. Az illetőbe véletlenül kicsit beleütöttem.Ő viszont mintha meg se érezte volna,húzott oda maga mellé. Illatáról rá is jöttem ki lehet az. Minden gondolatom összeszedtem,hogy egy jól megfogalmazást bocsánatkérő szöveggel álljak elé,de ő mindent megszakított hangjával.
-Jó reggelt! Elég sokáig aludtál.-kezdeményezte a beszélgetést.Még egyet nyújtóztam majd válaszoltam is.
-Jó reggelt...mennyi az idő?-hangomon picit meglepődtem.Rekedtes volt és a kelleténél kicsit halkabb is.
-Nemsokára 11 óra.-feleletképp csak bólintottam és most tartottam a megfelelő időpontot a bocsánatkérésnek,de természetesen ezt ismét megakadályozta.
-Nézd Kriszti! Tudom egy hatalmas barom vagyok! Nekem te fontos vagy,mert barátra találtam benned.Megbízom benned és próbálok mindent úgy csinálni,hogy neked jó legyen,de most nem sikerült. Azt hittem jó lesz,ha idejövök,pedig tisztába vagyok azzal,hogy te mindent meg tudsz egyedül csinálni.Mert a mozdulataidat annyira magabiztosan teszed. Mégis most úgy éreztem szükséged van valakire...hát rosszul éreztem.Kérlek ne haragudj rám! -Igazából én nem is őt hibáztattam,hanem magamat. Hogy ennyire felkaptam a vizet.
-Én megbocsájtok neked,de inkább én kérek elnézést.Nagyon goromba voltam és bunkó. Te csak segíteni akartál,én mégis ezt elutasítottam elég csúnyán...-szavaim közben,felültem az ágyba és fejemet lehajtottam.Az én hibám volt,nem az övé.
-Akkor szent a béke?-kérdezte én pedig válaszképp felemeltem a kisujjamat.Ő nevetve kulcsolta össze sajátjával.Kiskorom óta bennem van,hogy a bocsánat jele kép ezt kell csinálni.
-Elviszlek reggelizni valahová jó?-tért el teljesen az előző témától.
-Mégis hova?-kérdeztem vissza.Nagyon nagyon régen jártam már étteremben vagyis bármilyen gyors büfébe.
-Van egy hely ahová egy időben elég sokszor jártam,de mostanában nem volt időm.Szívesen elviszlek oda.Isteni reggelit csinálnak.Melegszendót,palacsintát,gofrit., salátákat mindent.-jól hangzott a dolog és mivel tényleg volt is hozzá kedvem beleegyeztem.
-Jó,de reggelire palacsintát?! Az meg milyen?-életemben nem ettem reggelire palacsintát,csak ebéd után,vagy délután.
-Ezt nem mondod komolyan,hogy nem ettél még amerikai palacsintát?-szinte láttam magam előtt,hogy elcsodálkozik,de ez volt az igazság.
-Igen...nem volt még lehetőségem-húztam el a szám szélét.
-Akkor majd most! Öltözz és mehetünk is.-az ágy egy pillanat alatt megrezgett ,mivel felállt.
-De Kata hol van?-eszméltem fel,mivel egyedül nem tudom kiválasztani a ruhámat.
-Nem tudom...mindjárt megnézem-ezzel már csak az ajtó nyitódását hallottam.
-Jaj ne...-mintha szilánkokat söpört volna,ahhoz hasonló hangot hallottam meg.
-Minden rendben?-kérdeztem aggódva
-Persze,csak tegnap lelöktem egy poharat véletlenül és széttört,de most szedem össze.-vázolta le nekem a helyzetet.
-Te meg mit csinálsz?-Kata kissé kómás és egyben másnapos hangja ütötte meg a szilánkok surlódását.
-Csak tegnap történt egy kis baleset és azt takarítom el-mondta Oli
-Jó...-ahogy hallottam Katát most inkább a fejfájás és a hányinger kínozta,mint hogy ezzel törődjön.
-Hát...úgy látom Katának jobb lesz,ha kicsit pihen. Be is ment a szobába.-talpa elég hangosan érte a földet. Az ágyon ismét ült mellettem még egy személy.
-Segítesz nekem?-kérdeztem ,mert ahogy hallottam nővérem most semmire se lenne képes ,így már csak ő maradt.
-Persze,csak mond miben? -nem lett volna nagy feladata én mégis szégyenlősen kezdtem bele a mondatba.
-Hát...öhm. A szekrényemből kérlek kiveszel egy ruhát? Úgy emlékszem van felakasztva egy kék egybe ruha,amit Kata vett nekem.Az jó lesz. -barátom szó nélkül tette meg kérésemet. Pár másodperc múlva,már kezembe éreztem egy puha anyagot.
-Remélem ez az...-elmosolyodtam,de gondoltam csak eltalálja ,mert más kék ruhám nincs is.
-Hát...magamra hagynál kérlek?- céloztam arra,hogy fel szeretnék öltözni,de semmi járkálást nem hallottam.
-Miért? Jó nekem itt is.-kacérkodott szavaival én pedig egyáltalán nem erre a válaszra vártam.
-Olivér!! Kifelé!!-parancsoltam rá,de ő egy lépésnyit sem mozdult.
-Próbálj megakadályozni,hogy itt maradjak!-egy hirtelen mozdulattal felálltam eddigi helyemről és úgy tettem mintha valamibe felbuknék. Persze testem egyáltalán nem érintette a földet ,mert pontosan tudtam ,hogy Oli elkap. Megbízik bennem,ahogy én is benne. Ez az egész arra kellett,hogy mellette legyek és ki tudjam tolni a szobából. Amint magabiztosan álltam lábaimon, el is kezdtem az akciót. Kezemet mellkasára tettem és tolni kezdtem.
-Héj mit csinálsz?-értetlenkedett nekem pedig eszem ágában sem volt magyarázatot adni vagy csak abbahagyni tevékenységemet. Sajnos minden kudarcba fulladt,mikor rájött Oli,hogy mi a tervem és ,hogy megállítson elkezdett csiklandozni. Hatalmas kacagásba kezdtem és szinte teljesen lerogytam a földre. Összehúztam magam a röhögéstől így ismét ő nyert.
-Ez így nem ér!! Kihasználod,hogy erősebb és látékonyabb vagy.-mondatomon ő is nevetni kezdett nem csak én.
-Látékonyabb?? Ez meg milyen szó?-kérdezte még mindig nevetve én pedig még mindig a földön fetrengtem. "Kínzásom" már ugyan abbahagyta,de fel még nem keltem.
-Hát ezt én találtam ki. Tetszik igaz?De ezt,csak én használhatom sajnálom.-gúnyolódtam vele ,pedig minden hiába volt.Lassan feltápászkodtam a szőnyegről barátom segítségével és ismét vitába kezdtünk.
-Nekem nem is kell! Majd kitalálok jobb szót!-életemben nem gondoltam volna,hogy egyszer valakivel azon veszekszem,hogy ki milyen szavakat használ.
-Na ,de most komolyan,had öltözzek.
-Öltözz nyugodtan-laza válaszával már nem is törődtem
-Hát jó...-mivel tegnap még rajtam maradt a fehérnemű így,csak simán hátat fordítottam és levettem a pizsama felsőmet. A kék ruhát egy pillanat alatt magamra kaptam és el is készültem.
-Ennyi. Remélem tetszett a látvány,úgy se látsz ilyet minden nap.-pimaszkodtam vele mire csak egy gyenge érintést éreztem arcomon.
-Hát igazad van...ilyet nem látok miden nap.Na ,de akkor mehetünk.-terelte el a témát én pedig azért sem akartam elsietni a dolgot.
-Még a hajamat is megcsinálom,meg fogat mosok és mehetünk.-húztam az agyát ami szerintem sikerült is.Lassan indultam el az asztalom felé ahol kikutattam a fésűmet. Párszor végigszántottam vele,szőkésbarna hajamat,majd a fürdőbe mentem. Fogkefémet megismertem és így könnyedén elintéztem ezt a műveletet is.
-Mehetünk!-kiabáltam be a szobába,mert csak remélni tudtam ,hogy még ott van Oli.
-Rendben induljunk.-ragadott kézen és már rohantunk is le a lépcsőn. A meleg napsugarak lágyan simogatták karomat. Élveztem a levegőt azt hogy a szabadban vagyok. Barátomat átkaroltam és teljesen rábíztam magam.Nem is beszélgettünk egész úton,csak sétáltunk egymás mellett. Egész hamar meg is érkeztünk a kiszemelt helyszínre.Én persze ragaszkodtam hozzá,ha lehet kintre üljünk a jó időbe. Olivér meg is rendelte az ételt és a teákat. Egy kis beszélgetéssel töltöttük el az időt amíg ki nem jött a rendelt étel.Mindenképp palacsintát kellett ennem,hisz ez nem is a mi megszokott palacsintánk hanem amerikai palacsinta!!
Kezembe fogtam a villát, és falatozni kezdtem az ételből. Ízlett, sőt mi több még szóltam Olinak, hogy kérjen még. Egyszóval jól bekajáltam.
-Ez valami isteni! -Dicsértem a számomra már nem új ételt.
-Mondtam,majd máskor is elhozlak jó?-heves bólogatásba kezdtem aminek következtében teli szájjal kicsit hülyén nézhettem ki mivel elkezdett nevetni.
-Maradj itt,fizetek és még majd csinálunk valamit jó?
-Rendben... -ebben a pillanatban végeztem úgy is a reggelivel,így felőlem bárhová mehettünk volna. Nem is telt el Oli vissza is jött. Nagy mosollyal az arcomon sétáltam mellette le a lépcsőn.
-Mi az? Mire fel ez a nagy vidámság?-kérdezte
-Köszönöm, hogy elhoztál. Csak jó a hangulatom, ennyi...-válaszoltam mosolyogva.
-Úristen!!!! Oli szia!!-kiáltott fel egy lány hang.
-Jaj ne...-mondta halkan az a személy akihez szóltak.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése