Meghoztam a 2. fejezetet is! Remélem tetszeni fog kérlek hagyjatok magatok után valami jelet pl.írjatok véleményt vagy pipázzatok! Ez a rész Oli szemszögéből íródott.
Sok puszi olvassátok szeretettel! :* ^.^
*Olivér szemszöge*
-Na és milyen ízű fagyit eszünk?-törte meg elmefuttatásom gondolataim főszereplője.
-Majd én felolvasom neked,hogy milyenek vannak és te olyat eszel és persze annyit amennyit csak akarsz!-néztem le Krisztire aki egy hatalmas mosollyal díjazta mondatomat.Igazi gyermeki mosoly volt.Látszott ,hogy elég régen nem evett már fagylaltot. Ennek következtében,hogy így elbambultam Krisztit szépen nekivezettem valakinek.Az eddig biztonságosan lépkedő lány egy szempillantás alatt összerezzent és hátra lépett.Egyensúlyát is kezdte elveszíteni,de nem hagytam hogy elessen.
-Jaj sajnálom-fordult meg az illető,aki kiderült,hogy a bátyám Erik volt.
-Kriszti minden rendben?Kérlek bocsájtsd meg nekem,nem figyeltem...-mondtam volna tovább,de félbeszakított
-Semmi baj.Nem történt semmi komoly-nézett előre
-Na végre előkerültél Oli! Már mindenhol kerestünk!De látom találtál társaságot-egy szemöldökrángatás közepette Krisztire pillantott aki kissé elpirulva hallgatott.
-Hát igen..amúgy Kriszti ő itt Erik a bátyám.Erik ő itt Kriszti,most ismertem meg-mutattam be őket egymásnak és szépen kezet is ráztak.-Szerintem megyünk is.Szia
-Szia-köszönt Kriszti is.-Kedvesnek látszik a bátyád.Nálad alacsonyabb nem? Barna hajú és barna szemű-tényleg jól mondott mindent.Pedig ilyen bőven nem meséltem róla
-Igen...de ezt honnan tudtad?-néztem ismét a lányra,de most azért jobban figyeltem az utat.
-Egyszerű a hangjából kitaláltam és az illatából. Ha jobban megfigyeled ilyen parfümöt,csak barna hajú srácok fújnak magukra-kuncogott fel halkan.
-Kezdesz kicsit megijeszteni...-viccelődtem
-Van is miért félned.Tudod én az űrből jöttem.Azért küldtek,hogy a hozzád hasonló félősöket elpusztítsam-már én is nevetni kezdtem ezen a kijelentésén
-Mi? Én félős? Nem ismersz te még engem!De ezt még visszakapod! Megjegyeztem!Eggyel kevesebb gombóc fagyit kapsz és kész!-közöltem vele
-Majd meglátjuk ki nevet utoljára!-a hatás érdekében még az ujját is felemelte.Lassan már oda is értünk a kiszemelt célhoz így ígéretemhez híven minden ízt felolvastam neki.Ezért egy csokit kért és hozzá még egy epret is társított.Én egy egyszerű karamella és vaníliánál maradtam.Egy padhoz vezettem ahol helyet is foglaltunk.
-Megkóstolod?-nyújtotta felém a tölcsért benne a hideg finomsággal.
-Ha szabad..?-már nem szólt csak kezembe nyomta a fagyit.Belekóstoltam és ízlett.Én is odaadtam a sajátomat .Miután kitárgyaltuk,hogy ez igazán finom fagylalt még felhoztunk egy-két témát ami miatt a kezünkben lévő édesség sem fogyott.
-Öhm..ott van egy kis csoki az arcodon-először a bal kezével próbálta letörölni,de minden hiába,mert a másik oldalon volt.
-Hagyd majd én-vettem ki kezéből a szalvétát.
-Óh hát köszö..-nem hagytam hogy folytassa mondatát.
-Nincs mit megköszönnöd.
-De igen! Köszönöm a fagyit-mondta csilingelő hangján.Miután végeztünk a medencék felé vettük az irányt.Közben találkoztunk apáékkal is,de egy legyintéssel el is küldtem őket.Most inkább Krisztivel akartam lenni.
-Megyünk a hidegbe?-kérdezte kíváncsian-Én nem nagyon vagyok oda a meleg vízért.
-Igen,de az kicsit mély.Vagyis fokozatosan mélyül
-Minek nézel te engem?Attól ,hogy nem látok úszni még tudok!-világosított fel.
-Elnézést hölgyem.Mehetünk nyugodtan-mikor a hidegbe értünk kiderült,hogy nem épp a jó oldalán mentünk be így Krisztinek majdnem a nyakáig ért a víz.Bizonytalanul lépdelt én pedig egy hirtelen ötlettel vezérelve odamentem és a hátamra kaptam.Lábait derekam előtt összekulcsolta és nyakamba kapaszkodott.
-ELŐREEEE!!!-adta ki a "parancsot" én pedig nevetve futkostam vele ide-oda a medencében.Sokan csak mosolyogva kísérték tekintetükkel cselekvésünket,de ez minket kicsit sem zavart.Kriszti felszabadultan nevetett és ez volt a lényeg.
Egyszer csak letettem egy olyan helyen ahol neki derékig ért a víz és távolodni kezdtem.Értetlenül bámult mindenfelé.
-Olivér! Hol vagy?-kérdezte én pedig a háta mögé osontam.Kezemet már felemeltem,hogy megijesztem,de ekkor váratlanul megfordult és a vízbe lökött.Mind a ketten a hidegbe landoltunk amit neki köszönhetek.Gyorsan feljöttünk,de amint vett egy levegőt én ismét beleborítottam a vízbe.A lányok általában ilyenkor visítva kirohannak a szárazföldre és azon kezdenek el bosszankodni,hogy leázott a sminkjük vagy elkenődött a szempillaspiráljuk.De Krisztit ez cseppet sem zavarta,mert neki ez a természetes szépsége volt.Esetleg egy kis szempillaspirál lehetett rajta semmi több.Látszott ,hogy nagyon boldog.Még egy darabig elszórakoztunk a medencében,majd miután láttam elfáradt kifelé vettük az irányt.Megkerestük a tesóját aki már ott sürgött-forgott a táskáik körül.
-Sziasztok!Kriszti lassan indulni kéne...-mondta Kata
-Nem akarok!-tiltakozott a lány.
-Én is lassan megyek-mondtam de meg is bántam.Inkább maradtam volna ott.Ez a lány teljesen feldob.Vidám leszek tőle és elég sok a közös bennünk.Mondjuk igaz még csak ma ismertem meg.
-Akkor készülődjünk-hajtotta le csalódottan fejét Kriszti,Kata pedig félrehívott.
-Figyelj!Remélem tisztában vagy vele,hogy elég gyenge lány.Mármint erős,de lelkileg könnyű őt összetörni.Nehogy valami olyat tegyél vele amitől kicsit is rosszul érzi magát mert én megöllek!-fenyegetett meg,de persze közben mosolygott.
-Értettem,de jól éreztük ma magunkat és nem áll szándékomba semmi rosszat csinálni.-mentegetőztem
-Jól van! Ja és tudom,hogy tetszik neked de azért kérlek figyelj rá.Jövőhéten lesz egy szemműtéte és visszakapja a látását.Nem 100%-osan,de szemüveggel tisztán fog látni.
-Igen említette.Ha lesz időm elmegyek hozzá mindenképp.Ja és örülhet ,hogy ilyen testvére van!-kacsintottam rá mire inkább csak felkuncogott
-Na gyere Rómeó gyerünk vissza-lökött meg gyengén
-Héj ki kérem magamnak az én nevem Olivér!-"háborodtam" fel.Mikor oda értünk még kicsit pakoltak amiben persze segítettem és utána indultak is.Vittem a táskákat és szótlanul sétáltunk egymás mellett.A kijáratnál elköszöntünk,de most én húztam félre Katát.
-Nem tudnád megadni a telefonszámotokat? Csak hogy tudjuk tartani a kapcsolatot.-egy papírt vette elő a kézitáskájából meg egy tollat és írni kezdett.A kezembe nyomta pár másodperc után és a vezetékes telefon száma és a lakcímük volt rajta.
-Köszönöm-mondtam majd Krisztihez siettem.
-Remélem még találkozunk.-álltam meg a lány előtt aki csak sóhajtott egy nagyot.
-Igen.Én is remélem.-sokat gondolkoztam,hogy megöleljem-e,de végül nem tettem.Csak most ismertem meg.Még utoljára megköszönt mindent,majd hazafelé indultak.Integetni kezdtem és mikor Kata ezt észrevette súgott valamit húga fülébe aki egyből megállt,megfordult és mosolyogva intett vissza.Egy sarkon befordultak így én is apáék keresésére indultam.Hamar meg is találtam és ők is épp készülődtek.Nem hozták fel azt a témát miért nem voltam velük egész nap,de nem is volt ez így baj.Viszont,mikor az autóba értünk nem bírták ki ,hogy ne kérdezzenek rá.
-És kivel töltötted a mai napot Oli?Nem is láttunk.-kíváncsiskodott a nevelőapám.
-Senkivel.-intéztem el ennyivel a választ.
-Neked az a csinos lány egy senki?-kérdezte Erik
-Ő Kriszti.Megismerkedtünk és ennyi.Csak ő nem lát.De nagyon jó fej.
-Vak? És te miért álltál le vele beszélgetni?Mit tudsz te csinálni egy olyan emberrel aki nem lát?-hát igen.A nevelőapám ilyenekben sosem értett velem egyet.
-Ne ítéld el azokat akik mások mint te!Bárkivel jól ellehet beszélgetni,függetlenül attól mit tud vagy mit nem.Igazság szerint még élveztem is a társaságát ,mert így nekem kellett rá vigyáznom.És kedves lány kérlek ne nézd le!-álltam ki új barátom mellett.Kisebb kioktató történetem után egyikünk sem szólalt meg.Csendben beszálltunk a kocsiba és csak a zene volt az ami adott valami hangot az autóban.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése