Hello Mindenki! :)
Meghoztam a blogom 1 fejezetét! Nyugodtan írjatok véleményeket, jöhet hideg-meleg,de akár langyos is! :) Remélem nálatok jobb az idő mint itt, mert itt elég nagy az esély,hogy esni fog. Ehhez a részhez,csak annyit fűznék hozzá hogy bocsánat a szóismétlésekért! Remélem tetszeni fog!
Sok puszi :*
Két éve élek Pesten. Két éve vagyok elzárva a fényektől és a világtól.Egy autó balesetben elveszítettem a látásom 85%-át és a szüleimet is. Testvéremmel elhatároztuk,hogy új életet kezdünk.Nekem elég nehéz volt beilleszkednem a nagyvárosba,mivel nem sűrűn jártam Pesten. Eddig Debrecenben laktam.Az sem mondható egy kis városnak,de nem is a legforgalmasabb. Nővérem mindenben segített nekem. Magántanárhoz járok és lassan-lassan az idő múlásával megtanultam hangokból vagy esetleg illatokból felismerni tárgyakat akár élőlényeket is.
-Kriszti ébren vagy?-nyitott be szobámba Kata a testvérem
-Persze.Már egy jó ideje -fordultam felé
-Remek!! Na a mai program az,hogy elmegyünk a strandra ,mivel Margit néni elutazott és most nem tud magánórát tartani,meg amúgy is nyár van! -hát igen.Kata mindennel próbált felvidítani és a kedvemben járni. Szinte úgy érezte mintha ez kötelessége lenne,pedig nem. De azért elég hálás vagyok neki.
-Ne már! Semmi kedvem innen kimozdulni.Inkább lustálkodom tovább.-dőltem hátra ágyamban és arcomra húztam takarómat
-Már pedig eljössz! Hátha összeszedünk egy jó pasit!-mondta,majd lehúzta rólam az épp engem fedő anyagot.
-Mégis kinek kellenék? Kata hahóóó!! Én vak vagyok! Csak a baj van velem,mindenkinek a terhére vagyok! Még neked is....
-Ez nem igaz! A testvérem vagy! Tűzbe is ugornék miattad! Na de ne legyél ezért szomorú.Inkább érezd magad jól,oké?
-Jó ,de attól még semmi kedvem strandra menni!-ellenkeztem tovább,de minden hiába. Kata amit a fejébe vesz azt meg is valósítja.Szokás szerint kiválasztotta a ruhámat.
Elmondása szerint,egy fehér ujjatlan pólót és hozzá egy farmer rövidnadrágot választott nekem. Ehhez egy szandált kaptam,aminek nem volt sarka.Kisebb kiegészítőket is mint például,karkötő,fülbevaló,nyaklánc és persze egy táska.Miután végeztem az öltözködéssel a fürdőszoba felé vettem az irányt.Nem valami nagy a házunk ezért könnyedén eltaláltam odáig. Elvégeztem reggeli teendőimet,de Kata semmiképp sem bírta ki,hogy ne kenjen rám szempillaspirált. Hajamat oldalra fontam és egy kalapot is kaptam.Miután mind a ketten teljesen elkészültünk, belekaroltam nővérembe és indulhattunk is.Teljesen megbíztam benne.A baleset óta közel kerültünk egymáshoz.Eddig megállás nélkül veszekedtünk,de ez lassan el is múlt.Amint kiértünk a fényre,feltettem a napszemüveget és hagytam hogy a lágy szellő gyengéden csiklandozza karomat.
-Hoztunk valamit enni?-kérdeztem mivel még nem is reggeliztünk
-Hát...nem. Elfelejtettem.Nagyon éhes vagy?-választ nem is kellett adnom,mert a hasam megkordult,jelezve éhségemet.
-Igen.De azt hiszem itt lesz egy pékség,ott vehetünk valamit.A friss kenyér illatát idáig érzem.
-Rendben oda megyünk!-igazam is lett,így kaptam egy kakaós csigát amit szépen lassan meg is ettem.Nővérem is így tett a saját péksüteményével. Miután jól bekajáltunk,folytathattuk utunkat.Nem telt el sok idő,oda is értünk célállomásunkig. Kata megvette a jegyet,és az öltözőbe siettünk.Egyedül is le tudtam vetkőzni,mert még otthon felvettem a fürdőruhát. Boldogan lépkedtem a kövön,hogy eljussunk a medencékig.
-Először a hideg vízbe menjünk?-állt meg nővérem
-Én most inkább napoznék...de te menj nyugodtan.
-Jó rendben.Itt lepakolunk ott lesz melletted az üdítő és a kaja.Ha lehet ne szökj el!-viccelődött
-Óh pedig tervbe volt véve...-bosszankodtam ami persze nem volt igaz.Testvérem lassan távozott is mellőlem.A fű egyre halkabban ropogott lába alatt.Sóhajtottam egyet,majd napszemüvegemet feltéve,hátradőltem és élveztem a jó időt.Már egy ideje biztos ott feküdhettem,mikor egy férfi illat keveredett a levegőbe.Igazán közel éreztem így inkább felültem.
-Szia!-köszönt vidáman én pedig a hang irányába fordultam-Nem tudnád megmondani mennyi az idő?
-Szia! Hát ne haragudj,de nincs nálam semmi óraszerűség...-kerestem egy elég gyenge kifogást
-Értem.És hogy-hogy nem a vízben vagy?Kezd felmelegedni az idő.
-Az lehet,de én inkább napozok...amúgy Kriszti vagyok!-nyújtottam felé kezemet
-Én pedig Olivér.De az Olit jobban szeretem-mondta nevét.
-És te kivel jöttél? Mármint elkísért valaki?-remélem nem értette félre
-Ha arra célzol,nem a barátnőmmel jöttem,mivel nincs.A nevelőapámmal és a bátyámmal jöttünk.-és sikeresen félreértette
-Nem nem úgy értettem.Vagyis mindegy....én a nővéremmel jöttem.-kicsit elpirultam,mert elég kínosan éreztem magam.
-Az jó.-halkan felkuncogott,de inkább rá se kérdeztem-aranyos vagy mikor elpirulsz...
-Ne csináld már!-boxoltam bele a vállába ami inkább a könyökét érintette.Még beszélgettünk kicsit,pontosabban ő kérdezett én válaszoltam.Elmeséltem,hogy magántanuló vagyok és,hogy tesómmal lakom itt Pesten.Na meg,hogy 22 éves vagyok.Kiderült,hogy ő is 22.Ő májusba én pedig júniusban töltöttem. Olivér is elmondta,hogy itt él és van egy bandája a ByTheWay.Indultak az idelyi X-Factorban és a 2. helyig jutottak. Hallottam már róluk,de különösebben nem ismerem őket.
-Öhm...nincs kedved elmenni fagyizni? A vendégem vagy-ajánlotta fel az ötletet
-Nem hiszem,hogy ez a megfelelő időpont-próbáltam ellenkezni
-Kérlek!! Kezd felmelegedni az idő.Jól fog esni hidd el.-válaszomat meg sem várva húzott fel a földről.Lassan indult el velem,de egyszer elengedett én pedig valamiben szépen felbuktam. Térdem kicsit fájt,de semmi bajom nem lett.
-Úristen! Kriszti jól vagy?-hallottam meg aggódó hangját Katának.
-Kriszti ,minden rendben?-kérdezte most már Oli is,miközben segített felállni
-Te meg ki vagy?-kicsit bunkó módon jött a kérdés testvéremtől
-Én is örülök,hogy megismertelek!-válaszolt flegmán Olivér
-És mégis mit keresel Kriszti közelében?
-Megint felkapta a vizet....-mondtam magamban
-Kata nyugi! Csak most ismertem meg Olit,de ő még nem tudja-világosítottam fel
-Mit nem tudok?-érdeklődött a fiú
-Hát...nem is tudom,hogy mondjam el.Tudod volt egy balesetem 2 éve.Elég súlyosan megsérültem.Annyira,hogy elvesztettem a látásom jó nagy részét.Erősebb fényeket látok,de mást nem.Sajnálom,hogy nem mondtam el-sütöttem le szememet.
-Hogy mi?? Ez valami vicc?-gondoltam,hogy nem hiszi el
-Bárcsak az lenne...
-De miért nem mondtad el?
-Mert olyan jól elbeszélgettünk.És mert nekem nem nagyon vannak barátaim.-árultam el neki
-Figyelj engem ez nem zavar.Tényleg megvoltunk, és remélem azért még eljössz velem fagyizni!-ezen a kijelentésén kicsit nevettem,majd bólogatni kezdtem
-Hát persze!-egyeztem bele
-Akkor én megyek is!Vigyázzatok magatokra!-szólt nővérem,majd elment.Lassan indultunk előre és Olivér végig ott volt mellettem.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése