JÓL CSAK A SZÍVÉVEL LÁT AZ EMBER....
AMI IGAZÁN LÉNYEGES A SZEMNEK LÁTHATATLAN

2014. november 23., vasárnap

17.RÉSZ-- MOZI

Sziasztok Drága Olvasók!
Először is köszönöm szépen a 7000+-os oldalmegjelenítést és a kommenteket is!
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb hozni a részt, csaj technikai problémák akadtak,de már minden rendben van :D
Nos itt a 17. Rész amihez jó olvasást kívánok VISZONT! Szeretnék elnézést kérni azért mert ez kicsit rövid rész lett és szerintem nem lett valami jó. :/ tényleg sajnálom, de ebben részt játszik az a technikai probléma is (ami igazából a gépemet érinti)
Puszi nektek :*








Szikszai Péter
Egy nyári naphoz képest elég hideg volt. Sütött a nap a kínos, lágy szellők mégis hűvösebbé tették a levegőt.
 Ott ültünk egymás mellett szótlanul Szikivel. Halványan felé fordultam és arcát kémleltem. Zavart volt és egyáltalán nem nyugodt. Szemei alatt kis karikák jelentek meg, kezeit folyamatosan piszkálta és tekintetét nem akarta levenni a földről. Mintha bármi érdekes is lenne benne úgy nézte.
-Szép időnk van... Bár kicsit hűvös -törtem meg a kínos csöndet. Felém fordult és csak nézett. Perceken át meg se szólalt.  Álltam tekintetét és egyre inkább elmerültem szemeiben.
-Gondolom jól telt az estéd-nézett ismét a földre.
-Inkább arra lennék kíváncsi te hol voltál?-vontam kérdőre.
-Ezt én is kérdezhetném
-Valamit meg kellett beszélnünk Olival . -hazudtam végül. Nem tehettem mást. Ha elmondtam volna, hogy együtt vagyok Olival, akkor megint, csak magába roskadt volna. Most nem kell ilyenekről tudnia. -Jó rendben én vele voltam. Történt köztünk...egy pici félreértés és meg kellett beszélnünk. És te?  Miért vagy itt?
-2 hete ért véget a kapcsolatom ami decemberben lett volna 7 éves. Tudod milyen sok idő ez a 7 év? Imádtam Zsófit mindig együtt  voltunk és sosem néztem más lányra, csak vele mentem buliba és ő mindig mindenben támogatott és én is ugyanezt tettem. El akartam venni feleségül. Sokszor szóba jött,de mivel nekem elég zűrös volt és még kicsit mindig az az életem, így kénytelen voltam lemondani róla. Egyik nap csúnyán összevesztünk. Azt hittem majd úgyis kibékülünk, de...később bejelentette hogy neki van valakije és költözzek el. Természetesen nem tettem. Ha már megcsalt, nehogy még én menjek el a közös lakásból!  Mindegy... Utána találkoztam egy lánnyal, aki kedves, vicces,és okos is. De tegnap rájöttem, hogy van barátja. Miért történnek velem ilyenek!? Én miért nem lehetek boldog?-szótlanul hallgattam Szikit és egyre inkább gyűlölni kezdtem azt a Zsófit.
-Figyelj rám Sziki! -megfogtam két kezemmel az arcát és magam felé fordítottam. - Mindenki megtaláltja a boldogságot, még te is! Helyes,okos pasi vagy, akiért bolondulnak a lányok. Én 2 évig nem láttam, mégis boldog vagyok és voltam. Te is legyél az. Tudom ez most így nehéz neked,de mi melletted leszünk. Zsófi egy olyan lánnyá vált aki nem tudja értékelni az igaz szerelmet, amit te nyújtottál. De azt mondom tegyél rá magasról mutasd meg neki hogy boldog vagy.
-Köszönöm, hogy segíteni próbálsz, csak ez nem olyan egyszerű... De igazad van teszek rá! Ez a múlt, én meg a jelenben élek! Menjünk bulizni!-indult meg nagy hirtelen.
-Hohó! Nem kell leinni magad! Megyünk reggelizünk valahol szépen hazamész rendbe szeded magad és utána elmegyünk moziba. 7-en!  Na gyere. -Fogtam meg a  karját és vezetni kezdtem. Előtte gyorsan és kevésbé feltűnően Olira pillantottam, majd bólintottam egyet jelezve semmi baj nem lesz.
Beszélgetni kezdtünk. Mindenről a ByTheWay-ről, az iskoláról a családunkról,  és ilyenekről. Próbáltam minél inkább elterelni a figyelmét, és úgy láttam sikerült is. Egy kis utcába sétáltunk, mikor egy pékséget fedeztünk fel és még le is lehetett ülni. Így bementünk. Sziki vett egy lekváros buktát, én meg szokás szerint egy kakaós csigát kértem. Meséltem a gyerekkoromról és a velem szembe ülő fiú csak hallgatott. Utána ő is mesélt.
Miután jól megkajáltunk, elindultunk Szikihez.
-Ugye nem baj,ha elkísérlek?-kérdeztem boci szemekkel.
-Dehogy! Én is úgy gondoltam hogy jössz. Közbe megmutatom a szabadság szobrot is.-mondta mosolyogva. Végre egy kis görbület is látszott az arcán ami vidámságra utalt.
Ámulatba ejtett Budapest szépsége. Az épületek, emberek és a látvány. Sziki minden érdekességről mondott egy-két jó szót vagy pedig hozzá kötött egy vicces emléket. Úgy járkáltam akárcsak egy turista. Szívem szerint mindent lefényképeztem volna, de utána eszembe jutott, mivel Pesten lakom bármikor megnézhetem. Végül bekanyarodtunk egy panelház felé, ahol egyenesen a 2. emeletig mentünk.
-Megjöttünk! -nyitott be barátom egy fa ajtón és előre engedett. A falak színei nyugtatóak voltak, mindenhol kép vagy egy festmény.Bevezetett a nappaliba ahol egy fekete bőrkanapén foglaltam helyet. Csak vártam és vártam. Már elég sok idő eltelt, mikor kezdtem aggódni. Ahhoz az ajtóhoz léptem ahol bement Sziki.
-Minden rendben? -kopogtam be. Válasz nem jött,így benyitottam. Nem éppen várt látvány fogadott. Sziki félmesztelenül állt egy fehér szekrény előtt és a szekrény tartalmát nézegette. Lazán megfordult és félmosolyra húzta ajkait.
-Mindjárt elkészülök-mondta halál nyugodtan én meg teljesen zavartan éreztem magam, melynek a következménye az lett, hogy olyan piros lett a fejem, mint a kigyulladt féklámpa a kocsikon.
-Öhm...o...oké - mondtam, majd gyorsan elsiettem onnan. Nagy levegőket véve lépkedtem vissza a nappaliba.  Próbáltam elterelni a gondolataimat azzal,hogy a falon logó képeket nézegetten.Hirtelen megakadt a szemem egy olyan fotón ahol a 4 fiú állt. Csak elmosolyodtam.
-Ez azon a nyáron készült mikor megalakult a ByTheWay. Akkor tettünk fogadalmat, hogy ez a név lesz az életünk. A jövőnk... -mondta egy hang (azaz Sziki)  a hátam mögött. -Mutatok valamit,gyere. -Fogta meg kezem és a konyhával szemben lévő ajtó felé sietett.
Kinyitotta az ajtót és kerek szemekkel bámultam. A falon ezer kép lógott a fiúkról, mint láttam az x-faktorban készültek. Egy csomó  plakát volt amin vagy Sziki neve vagy a profilja esetleg a ByTheWay szó volt felfestve.
-Ez volt a számunk az x-faktorban. -mutatott egy papírra amire alkoholos filccel volt ráírva : 9028
-Ez egyszerűen...hihetetlen jó. Ennyi mindent kaptál a rajongóktól?-apró bólintott, én pedig tovább nézegettem a szoba titkait.
-Lassan induljunk. -Mondta, és mivel én is helyeseltem az ötletet így elindultunk ismét.
- Öhm...nem tudnád felhívni  Olit? Csak mert ugye a többiek is jönnek a moziba és hogy hol és mikor találkozzunk. Nekem... Nincs itt a telefonom. -mondtam. Sziki mosolya hirtelen ráfagyott az arcára.
-Nem...nem mehetnénk csak ketten? Most nem szeretnék nagy társaságba lenni, ha nem baj.
-Dehogy. Megértem! Akkor elmegyünk ketten-indultunk ismét útnak.
Sosem hittem volna hogy hirtelen ennyi barátom lesz. Úgy láttam Sziki megbizik bennem és én is viszinoztam ezt. Régebben inkább csak egyedül ültem a padban és nem igazából barátkoztam. Egy fiú barátom volt, Kristóf akiben mindig megbiztam és sosem csalódtam. De miután a baleset megtörtént  nem hallottam felőle semmit. Elvesztettem őt is úgy ahogy a szüleimet. Utána már más életet kezdtem. És most van egy srác akivel boldog vagyok,akibe teljesen beleestem. És ő mutatott nekem még 5 másik olyan embert akik...mások. Akikkel lehet hogy még csak most találkoztam de kicsit mégis olyan mintha már évek óta ismerném őket.
-Mit nézünk?-kérdezte Sziki, megtörve a gondolataimat.
-Nem tudom. Ami éppen lesz.-válaszoltam egyszerűen, de akkor már ott álltunk a mozi előtt.
-10 perc múlva kezdődik az Éhezők viadala. Jó lesz az.-mondta Sziki. Válaszomat már meg sem várta csak behuzott az ajtón.
-2 jegyet kérek az Éhezők viadalára.és egy közepes popcornt.
-Tessék -adta oda a jegyeket és a  rendelt kaját.
Bementünk a terembe ahol a nagy kivetitő fogadott. Leültünk és pár perc múlva elindult a film.
Érdekes volt a történet így teljesen felkeltette az érdeklődésemet. Azt hiszem az első részét néztük meg. Mikor az Arénába voltak és megölték a kislányt akit a főszereplő is szeretett sírva fakadtam. Vagyis csak könnyeztem.  Mikor viszont hirtelen megöltek valakit eltakartam a szemem és félve rezzentem össze.
-Jól agy?-suttogta felém szavait Sziki. Megráztam a fejem mire odahajolt hozzám és fél kezével átkarolt. Ez nem jelentett semmit. Csak egy baráti gesztus volt amit abban a pillanatban nagyon is díjaztam. Így néztük tovább a filmet. Semmi hátsószándékkal csak barátilag.

2 megjegyzés:

  1. Imadom.! ����
    Jajj mar ugy vartam ezt a reszt.!����������

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jóóóóóóó! Imádom! :) ♥♥
    kövi?

    VálaszTörlés