JÓL CSAK A SZÍVÉVEL LÁT AZ EMBER....
AMI IGAZÁN LÉNYEGES A SZEMNEK LÁTHATATLAN

2014. szeptember 3., szerda

7.FEJEZET

Helló Mindenki!!!! :)
Juj köszönöm szépen a 2000+-os oldalmegjelenítést és köszönöm a kommentet is :* 
Nagyon,nagyon,nagyon sajnálom,hogy ennyire későn hoztam a részt,de elkezdődött a suli ezért nehezebb írni...
Így arra jutottam,hogy mostantól MINDEN SZOMBATON LESZ ÚJ RÉSZ!!!! :) 
Remélem ez a fejezet is tetszeni fog,nyugodtan írjatok ehhez is bármit!  Jöhet hideg-meleg minden amit a blogról gondoltok.
Ehhez a fejezethez különösebben semmi hozzá szólásom nem lenne.  
Jó olvasást puszi :*



*Olivér szemszöge *




Nagyon jó volt a délelőtt. Együtt mentünk mindenfelé Krisztivel. Haza kellett kísérnem,de ahogy elnéztem neki sem volt sok kedve vissza menni a négy fal közé. Nem beszéltünk,de nem is kellettek szavak. Csak élveztük egymás társaságát és a gyönyörű időt. Lassan,de oda értünk a célállomásra.
-Köszönöm a mai napot. Vagyis ezt a délelőttöt.-mosolygott félénken
-Mindent nagyon szívesen tettem. Szólj,ha valami baj van, vagy esetleg segítenem kell valamiben-próbáltam vele tudatni, bennem megbízhat és szerintem sikerült is.
-Jó...-már épp csengetni készültem, mikor valami eszembe jutott.
-Kriszti! Te hívtál engem azelőtti nap mikor kicsit összevesztünk?
-Hát öhm...igen?! -válaszolt kétértelműen. Hangja kérdő és egyben kijelentésképp hangzott.
-Csak mert Hannah mondta meg láttam a telefonba a számotokat.-tényleg így volt,hamarabb is meg akartam kérdezni,de elfelejtettem.
-Igen,csak mivel gondolom  ő a...a barátnőd és nem akartam,hogy valamit is félreértsen. -vázolta le a helyzetet ami számomra teljesen új volt.
-Hannah a fotósunk és neked is mondtam és a rajongók előtt is hallottad mikor kijelentettem, nekem nincs senkim. Nincs barátnőm. -muszáj voltam mosolyogni,és még az volt a szerencse,hogy Kriszti nem látta. Én viszont pontosan megfigyeltem , minden egyes mozdulatát és arckifejezését. Pofija teljesen pirosban pompázott és zavartságában már alsó ajkát harapdálta. Nagyon aranyos volt ilyenkor.
-Én.. Öhm azt hittem, hogy van valakid...teljesen kiment a fejemből...ne-ne haragudj.-ismét elkuncogtam magam rajta
-Ezen nincs mit haragudnom. Csak elfelejtettél valamit vagyis inkább félreértettél, semmi gond. Te kis butus -végigsimítottam haján, ő pedig szinte szokás szerint elpirult.
- Nem vagyok buta!! Te vagy az, nekem csak kiment a fejemből amit mondtál -mondata végén kiöltötte rám nyelvét.
-Én mért lennék buta?
-Mert... Öhm..-valami kifogás után kutatott amit nehezen talált.-Mert csak az vagy és kész!-makacskodása megmaradt szerencsére. Fejet csóválva kopogtam bejárati ajtalyukon.
-Ja mielőtt még ezt is elfelejteném, te is tudod van egy banda amiben benne vagyok!
-Igen az imádott és szeretett ByTheWay! -mondta és a nevünket szépen artikulálva ejtette ki.
-Pontosan! A lényeg,hogy ma jó lenne,ha eljönnél a próbánkra. Be akarlak mutatni a többieknek és legalább meghallod, milyenek vagyunk mikor énekelünk.-sokat meséltem már Krisztiről a fiúknak és itt az alkalom, hogy személyesen megismerjék.
-De nem zavarok? Mi van, ha ők nem kedvelnek vagy ilyesmi... -teljesen hülyeség volt amit összehadart.
-Jaj ne csináld már!! Egy-kettő beilleszkedsz közénk nyugi. Na akkor 2 óra múlva jövök oké?-kérdeztem de nemleges választ nem várok tőle.
 -Jó, jó... de csak egy feltétellel! -jelentette ki komolyan.
-Miről lenne szó? Hallgatlak -hajoltam közelebb hozzá.
-De ez fontos dolog!! Az életembe kerül,ha nem teszed meg!-kezdtem kicsit megijedni. Mi lehet ennyire fontos?
-Először ígérd meg,hogy megteszed!
-Még ígérem!  -kezét megfogtam és a sajátommal együtt a szívre helyeztem. Így ő is értette,hogy tényleg igazat mondok.
-Hát az lenne a dolgod...hogy....vigyél el még palacsintát reggelizni holnap! -hangja a teljesen komolyból egy pillanat alatt átváltott,vidám és élettel telivé.
-És miért múlik ez az életeden?-kérdeztem nevetve.
-Mert meghalok, ha nem ehetek olyat!!-amolyan "sajnálj meg és vigyél el" fejet vágott.
-Meg ígértem, így teljesítem. -mosolyodtam el. Pont akkor nyílt ki az ajtó,és már egy teljesen tiszta elméjű és ábrázatú Kata állt előttünk.
-Sziasztok!!  Merre jártatok? -tette fel a kérdést fülig erő szájjal.
-Oli elvitt reggelizni, meg sétáltunk. -válaszolt helyettem is Kriszti. Elővettem a telefonom,majd csodálkozva figyeltem mennyi az idő.
- Bocsánat. Nekem rohannom kell,sok a dolgom, Kriszti érted pedig 2 óra múlva jövök sziasztok! -köszönésüket már meg sem vártam, csak mentem lefelé a lépcsőn. Még elég sok intézni valóm van.
Egész hamar hazaértem és egyből bevágódtam a zuhanyzóba. A meleg víz teljesen átjárta egész testemet ezáltal fel is frissültem és megteltem energiával. Felvettem a mintás pólómat és egy hozzá illő barna csőnadrágot.Hajamat belőttem és még gyorsan ittam egy pohár vizet. Muszáj voltam felmenni Facebook-ra mert több mint egy hete nem voltam elérhető. Oké ez nem hangzik olyan soknak, de elég sűrűn történnek az események a csoportokba vagy egyéb helyeken. Már szinte meg se lepődtem azon,hogy volt 72 levelem, és 339 értesítésem. A rajongók elég aktívak az tény. Néhány levélre válaszoltam ami fontosabb dologról szólt,majd rá mentem a ByTheWay for life csoportunkra. Volt egy kis veszekedés, de amint láttam hamar el is ment. Sok ember segítséget kér vagy megoszt valami élményt ezen a helyen. Végül is erre lett kitalálva ez az egész. Hogy érezzék, Mi egy család vagyunk. Végigszántottam szememmel a posztokon, majd ki is kapcsoltam a gépet. Telefonomat kezembe kaptam és egy levelet kezdtem írni Ya Ounak :
Szia tesó!
Ugye nem baj,ha egy lány ismerősöm
is eljön a próbánkra?
             ~Oli Úr

Nem akartam ezzel zavarni,de valakinek szólni kellett a +1 főről. Nem is telt el sok idő mobilom megrezzent jelezve üzenetem jött.

Helló!  Semmi baj,jöhet ;) 
Legalább dögös a csaj? :D
Ugye tudod hamarosan már indulni kell. El ne késs megint!! :D
                    ~Ya  Ou

Gondoltam, hogy érdeklődni fog Kriszti után. Töprengtem még egy kicsit,hogy mi legyen a válasz,majd pötyögni kezdtem okos készülékemen.

Igen csinos lány. De tudni kell 
róla,hogy 2 éve balesete volt
és elvesztette a látását. Ettől
függetlenül nagyon vidám és
kedves lány, majd meglátod ;)
                                                                                               ~Oli Úr


Jaj tudom róla már beszéltél!!
Ő a Kriszti igaz? Kíváncsi vagyok
milyen lehet a lány,ha 
így elcsavarta a fejed ;D
                                         ~Ya Ou

Erre már inkább semmit sem írtam,csak megmosolyogtam üzenetét. Tetszik Kriszti...igen nagyon is tetszik! De félek neki bevallani az érzéseimet. Hisz' ő még nem is látott...mi van ,ha én nem jövök be neki ÚGY?! Ha ,csak a barátom akar lenni és semmi több?! Ha bevallok neki mindent és ő másképp néz rám,akkor a bizalmát is elvesztem,ami meg végképp rossz lenne. Jobb lesz,ha ezekről hallgatok.
Ezekkel a gondolatokkal mentem be a szobámba ,hogy valami filmet keressek a TV-ben. Semmi érdekesre nem bukkantam ,így inkább valami kaja után mentem. Szerencsére találtam kenyeret ,meg nutellát. A kettőt párosítottam és egy finom mogyoróvajas kenyeret kaptam ebéd gyanánt. Órám szerint már kevesebb mint  egy óra van az indulásig ,  de jobbnak láttam,ha már most elindulok. Fekete táskámat vállamra kaptam benne a fontosabb dolgokkal. Lábamra vettem fekete cipőmet és már indultam is. Nem siettem,így fél óra alatt oda is értem. Kopogtattam a fa ajtón, és mikor kinyílt teljesen meglepődtem azon amit látok...

*Kriszti szemszöge* 


Őszintén szólva ,kicsit izgultam. Nem is tudom miért,csak kitört belőlem a pici félelem. Kata segített mindenben,miután elmagyaráztam neki a mai nap történéseit. Lefürödtem,majd testvérem elmondása szerint egy fekete szoknyát és egy hozzá illő mintás ujjatlan toppot adott ,amihez egy barna vékony övet párosított.Hajamat szépen begöndörítette,szemeimre pedig egy kis tus és szempillaspirál került. Vanília illatú parfümmel befújtam magam és szinte teljesen elkészültem. Nem vagyok az a fajta lány aki órákon át készülődik. Nekem teljesen mindegy ,hogy nézek ki,hisz' én úgy se láthatom. Meg amúgy se szeretem magam agyonra festeni. Még egy fekete magassarkút húztam lábamra és már,csak Olira vártam. Kopogott is valaki én pedig "rohantam" ajtót nyitni. 

2 megjegyzés: